Sokkoló lehet az a tudat is, hogy a korábban szegények lakta külvárosok is teljesen kiürültek. Évtizedek óta ezer számra konganak az ürességtől az elhagyatott felhőkarcolók, családi házak, templomok, iskolák, színházak és rendőrségi épületek. A pénztelenség és az omlásveszély miatt az önkormányzat sorra bontatja le a műemlék jellegű ingatlanokat (Tiger stadion, Packard motorgyár, Roosevelt raktár, Főposta stb.) 

Pénz és háború: a Detroiti Nemzeti Bank

A Detroiti Nemzeti Bank (NBD) bauhaus stílusban megálmodott épületét 1933. március 24-én adták át. A pénzintézet fő profilja a vállalati hitelkihelyezés, azon belül is az autógyárak anyagi kisegítése volt. Ennek megfelelően a Ford és a General Motors jelentős törzsrészvény pakettekkel rendelkeztek a bankban.

1941-ben az NBD, mint az ország 18-ik legerősebb pénzintézete jelentős anyagi terheket vállalt át a Hitlerrel háborúban álló kormánytól. 1959-ben az NBD áthelyezte a székhelyét a Woodward Avenue-ra, az új 12 emeletes Albert Khan tervezte irodaházába, amit Chase Towernek is hívnak. A régi épületnek eddig nem találtak új funkciót, állaga siralmas.

Utas és holdvilág: a Michigan Central Station

A Detroit belvárosában 15 millió dollárért épített Michigan Central Station a világ legmagasabb vasúti állomásának számított 1913. december 26-i átadásakor. A Warren & Wetmore és a Reed & Stem építészirodák azért tervezték 70 méteresre az indóházat, hogy a pályaudvar az európai gyakorlattal ellentétben végre szerves egységben lehessen a vasúti társaság irodáival és az utazóknak fenntartott 120 szobás szállodával.

A 46 ezer négyzetméternyi alapterületű épület ellenben olyan nagyra sikerült, hogy a 18 emeletes torony felső nyolc emeletét lényegében sohasem tudta hasznosítani a cégvezetés. 1956-ra a pályaudvar utasforgalma annyira megcsappant, hogy az épület új vevőjére 1975-ig kellett várni.

A 13 évig tartó, 37 százalékos kihasználtság mellett működő pályaudvar fenntartása azonban az Amtrak cégnek is drágának bizonyult, így a létesítmény 1988. január 6-án végleg bezárta kapuit. Az amerikai ízlés szerint átformált francia Beaux-Arts építészeti stílusban megfogant klasszicista stílusú „műemléket” bár az önkormányzat 2009-ben lebontatta volna, tavaly júniusban mégis elkezdték a sarokrizalitos épület 300 millió dolláros felújítását.

Drog és tánc: a Vanity

Detroit legfelkapottabb szórakozóhelye a 35 centért látogatható Vanity volt. A Charles N. Agree tervei alapján 1929-ben átadott art déco stílusú épület 5000 négyzetméteres juharból ácsolt parkettje esténként akár 2000 táncoló ember ugrálását is kibírta. Az ősi azték templombelsőre hajazó bálterem és a lépcsőzetes kialakítású boltívekkel fedett lépcsőházak a Kolumbusz előtti Amerikát idézték fel.

A kőből és fából kifaragott, mély tónusú színekkel lefestett stilizált indiánfejeket, geometriai szimbólumokat mázas Zsolnay cserepekkel díszítették! (A magyar termék hasznosítása miatt valószínűsíthető, hogy a belső dekorációkat a városban sok munkával megbízott Maróti Géza készíthette.) A tulajdonosok az 1920-ban bevezetett alkoholtilalom miatt felállítottak egy hatalmas gyümölcslé adagoló berendezést is.

Az 1940-es és 50 évek elején bár a Vanity az amerikai táncdalbandák nagy gyűjtőhelye volt, a rock and roll betörésével a szórakozóhely sorsa megpecsételődött. A fiatalokat már nemcsak, hogy nem érdekelte az „ódivatú” muzsika, hanem messze elkerülték a Jefferson-Chalmers területet. A műemlék jellegű épület 1987. december 12-óta elhagyatott.

Zene és film: az United Artists Theater

A film előretörésével az 1920-as évek elején az United Artists országos mozi hálózatot hozott létre. A tulajdonosi kör harmadik filmszínházukat Los Angeles és Chicago után Detroitban, egy szabálytalan alakú telken építtették fel Charles Howard Crane tervei alapján.

A 18 emeletnyi irodaház aljában kapott helyt a spanyol-gótikus stílusban kialakított nagy belmagasságú 2070 férőhelyes mozi, a hatalmas méretű tükrökkel vizuálisan megnövelt kétszintes bejárati hall, és az alacsony kupolában végződő díszpáholyok. Az 1928. február 3-án átadott filmpalota kényelmességével és jó akusztikájával sikeresnek számított a városban. 1971-ben a televízió és a multiplexek térhódítása miatt azonban a mozi már nem volt érdekes az embereknek.

A teátrum csődbe ment, díszesen megmunkált berendezéseit 1975-ben elárverezték. Az üres épültbe a Detroiti Szimfonikus Zenekar költözött be, akik 1978-tól itt rögzítették hanglemezfelvételeiket. 1984-ben azonban ők is költözni kényszerültek az irodaház bérlőivel együtt a környék elgettósodása miatt. A 70 méter magas, több mint 217 ezer össznégyzetméternyi ingatlan ma már teljesen lepusztult.

Horror és gyilkosság: az Adams

Detroit ingatlanállománya sokat köszönhet a kultúrakedvelő John H. Kunsky mágnásnak. A lengyel származású üzletember több mint 26 irodaházzal kombinált film- és kultúrpalotát építtetett a város Grand Circus parkja köré 1905 és 1928 között. Szomorú iróniája a történelemnek, hogy a művészetek iránt kevésbé fogékony detroitiak miatt, a folyamatosan a kultúrába invesztáló milliárdos 1931-re teljesen elszegényedett, élete hátralévő részét már pizza sütésből kellett fenntartania.

Egyik, ilyen ma már romos állagú filmpalotája volt az 1770 férőhelyes Adams, amit szintén Charles Howard Crane tervezett. Az 1917. szeptember 1-én átadott komplexum egyik érdekessége volt, hogy a mecénások számára egy bársonnyal borított alagutat is kiépítettek a föld alatt, hogy a köznép szeme elől rejtve maradva, nyugodtan átsétálhassanak a szomszédos Kunsky-féle épületek valamelyikébe.

A mágnás csődje után az új tulajdonos William Pereira tervei alapján modernizálta a teátrumot: ekkor kapott vörös terrazzot a külső lobbi és világos herculite üvegfelületeket a nézőtér. 1963-ban a megváltozott látogatói igények miatt a filmszínház csak akció- és horrorfilmeket tűzött repertoárjára. Talán az erőszakos filmek hatása miatt 1988. október 7-től - a Run DMC-féle „Keményebb, mint a bőr” című film premierekor - az Adams filmszínház is egyre több gyilkosság és leszámolás helyszíne lett, így 1989-ben végleg bezárták a „rettegés detroiti filmszínházát.” 2009. május 28-án az épületet félig lebontották.

Orgona és prosti: a Wurlitzer

A hangszerek gyártásából (főleg orgona) illetve filmzenék forgalmazásából meggazdagodó Wurlitzer cég megrendelésére épült meg Detroitban a világ második legnagyobb zeneboltja. Az 1926 decemberében átadott 14 emeletes épület szerencsésen ötvözte a neoreneszánsz stílust a vasbeton elemekkel, amely Robert Finn építész tehetségét dicsérte.

A mérnök az épület attikáját gazdagon díszített terrakottákkal záratta le, a sarokrizalitokra pedig gránitból kifaragott bőgőorrokat helyeztetett. Forgalomcsökkenés miatt a cég 1940 októberében már csak kilenc emeleten kínálta portékáit, ekkor távolították el a kovácsoltvas díszítéseket és építették át modernebbé az épület főbejáratát is.

1982-ben az irodaházként is működő toronyban a bérlők már nem tudták kifizetni a 13 év alatt felgyülemlett horribilis összegű közüzemi és bérleti díjakat, így március 26-án az utolsó albérlő is kiköltözött a házból. A Wurlitzerbe ekkortájt költöztek be a társadalom kivetettjei, a hajléktalanok és a prostituáltak. Az életveszélyessé vált műemlék jellegű épület ma bontásra ítélt műtárgy.

Hamu és gyémánt: a Metropolitan

A Wurlitzer tőszomszédságában álló 15 emeletes Metropolitan irodaházat sokszor nevezték a város csiszolatlan drágakövének is. Az elnevezés nemcsak az épület szépsége miatt, hanem az ötödik és tizedik szinteken dolgozó ötvösök és ékszerészek után is kaphatta. A háromszög alaprajzú telken 1925. május 25-én átadott neogótikus épületet William C. Weston és Harold S. Ellington mérnökök tervezték.

A fehér márványborítású épület több építészeti érdekességet tartogatott: a szobákat „süllyesztett ajtókkal” látták el, a toronyháznak saját víztartálya volt, illetve a városban elsőként itt alakítottak ki étteremként is működő tetőkertet. Az 1967-ben elkezdődött külváros felé irányuló lakossági kitelepedés miatt, a kiskereskedők és az ékszerészek is szép lassan kiköltöztek a házból.

Az utolsó 1978 novemberében. Az ingatlan bár statikailag elfogadható állapotban van, fém-és gipszdíszítései már rég nincsenek meg. A város adójóváírás kedvezménye mellett többször próbált új tulajdonost találni a Metropolitannak, de sikertelenül.

Luxus és lopás: a Lee Plaza Hotel

Ralph T. Lee mágnás 1935-ig több mint 30 szállodát és 160 apartmant építtetett Detroitban. Ha az egykori Motor City romlásának kellene szimbólumot keresni, akkor az a Lee által két és fél millió dollárból (ma kb. 31 millió USD) felépíttetett Lee Plaza névre keresztelt 17 emeletes hotelje lenne.

A káprázatos szecessziós stílusban felépített épületet 1927. december 1-én avatták fel Charles Noble tervei alapján. Az acél és vasbeton merevítésű ingatlan első két emeletéig mediterrán hangulatú narancssárga téglafalazat uralta a főhomlokzatot, a tetőt francia chateau-szerű vörös színű spanyol csempék és zöldes árnyalatú réz fedték. Az attikát díszesen faragott 50 oroszlánfej tarkította.

A belső tereket drága márványborítású, bonyolult vakolású és festésű gigantikus méretű szobákkal és lakosztályokkal osztották fel. A hotelben kiállított reneszánsz hangulatú szobrokat az extravagáns szobrászatáról híres Corrado Parducci készítette. A hotelben 220 luxus kategóriájú hangszigetelt lakosztályt alakítottak ki. A felkapott szállóban természetesen a vendégeknek kialakítottak egy kozmetika és szépség stúdiót, egy mini golfpályát, biliárd-és pókertermet, könyvtárt, virágboltot, fűszerboltot, mozit, koncerttermet, 200 személyes báltermet, a gyermekeknek pedig egy speciálisan kiképzett felügyelő gondoksága alatt egy játszóházat is.

A fényűzést jól szemléltette, hogy csak a brokáttal bevont székek 2000 dollárjába (ma 24.500 $) kerültek a tulajdonosnak. A kilenc millió gyertyalámpával megvilágított épület szinte jeladóként hirdette már mesze mérföldekről a repülőkkel érkezőknek, hogy milyen gazdag Detroit. A gazdasági világválság alatt megnyitott fényűző palota már kezdetektől veszteséges volt, az 1935-ös anyagi bukás borítékolható volt.

Több évtizedes pereskedés után 1969 januárjában az önkormányzat alacsony jövedelmű nyugdíjasokat költöztetett be az épületbe. A felújítások folyamatos késleltetése miatt az egykori luxusszálló 1981-re teljesen lepusztult. A lakókat kiköltöztették, a helyükre drogosok költöztek be. Az egykori mívesen kidolgozott domborműveket és szobrokat beolvasztották. Bár a hotel műemlék, jövője bizonytalan. Felújítása milliárdokat emésztene fel.

Amerikai álmok: az American és a Fort Shelby hotelek

Szintén romokban hever a város pénzügyi és közlekedési negyedéhez közel felépített 450 szobás Fort Shelby Hotel. Az egykor első osztályú szállásokat nyújtó 10 emeletes ingatlant 1917-ben adták át Richard E. Schmidt tervei szerint. Az épület innovatív megoldásai miatt népszerű szálláshely volt a gazdagok körében: például minden szobát már ekkor távfűtéssel fűtöttek. A világon itt alkalmazták először a „Kérem, ne zavarjanak” feliratú, személyzetnek szánt, kilincsre kihelyezhető táblácskákat is.

Az Albert Kahn tervezte új szárnyakkal a Shelby Hotel Detroit legnagyobb szállodája lett. A környék elszegényedése miatt 1998-óta már senki sem alszik az ingatlan-együttesben. Hasonló okok miatt zárt be a 11 emelet magas, egykor 300 szobával üzemelő American Hotel is. Az 1926-ban átadott ingatlant szintén William C. Weston és Harold S. Ellington építészpáros tervezte.