Született:
1945. május 9-én, Terezienstadtban. „Hát ez nem csoda? A haláltáborban nem vették észre anyámon, hogy terhes. Igaz, velem együtt csak 34 kiló volt. Nyolcadikán felszabadult a tábor, s én 9-én, a béke első napján megszülettem. Azért is vagyok Vera Viktória.” Édesapja munkaszolgálatos volt Inárcskakucson, a majdani mama oda érkezett szintén fogoly testvérét meglátogatni. „Tulajdonképpen érdekből vette el anyámat apám: azt hitte, kap néhány nap szabadságot. Aztán majd hatvan év lett az »érdekházasságból«.” Egy fiútestvére van, ő a Citibank egyik igazgatója.
Iskolák:
A VIII. kerületben a Jázmin utcai általánosba, a IX.-ben a Teleki Blanka közgazdasági technikumba jár. 1974-ben végez a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem marketing szakán. 1975-ben külgazdaságtanból doktorál. 1981-től idegenforgalmi szakközgazdász.
Nyelvismeret:
Német, angol, orosz – felsőfok. „Könnyen tanultam, legalább olyan könnyen, mint ahogy most felejtek…”
Munkahelyek:
1963-tól idegennyelvű levelező a Ganz Mávagban. Már osztályvezető, amikor 1975-ben, az éppen a Szurdi-féle Belkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó OIH-ba kerül, propagandistának. „1991-ig itt dolgoztam. Hol a Deák Ferenc utcában, hol a Vigadó téren, hol valamelyik minisztérium felügyelete alatt, hol önálló cégként, de mindig ugyanazt.” A propaganda-főosztály vezetője, amikor továbblép, a Hungexpóhoz. Itt 1996-ig bírja, majd megalakítja saját cégét.
Család:
Férje orvos, három gyermekük van. A 26 éves Tamás közgazdász, a 24 éves Judit a bölcsészkaron végzett, 17 éves Marci fiuk középiskolás. („Ő látható velem a fotón. Ereiben idegenforgalmi vér csörgedezik: már születése is egy turisztikai eseményhez kötődik. 1984-ben Belgrádba szerveztem egy Duna-börzét. Minden remekül sikerült, csak éppen én hiányoztam: a fiatalúr ugyanis pont akkor érkezett…”)
– Miért jött el az OIH-tól? Hiszen imádta…
– Tényleg fantasztikus évek voltak, megindult a turizmus, hihetetlen sok minden történt, rengeteg új ügybe kezdhettünk, nagy pezsgés volt. Az Utazás kiállítás, a Tavaszi Fesztivál akkoriban született. Mi találtuk ki a most éppen kidobandó logót is, tudja, a szívekkel.
– Ami azt illeti, nem kis vihart kavart a japán tervező magyar szíve.
– Ma is vállalom, jó ötlet volt egy idegent megkérdezni: milyennek lát bennünket? Eico Ishioka, a nyertes, ezek szerint úgy találta, hogy vendégszerető nép vagyunk, ezért rajzolta a szívet. Engem felháborít, hogy már nem is egy kormányváltás, de egy középvezető cseréje is elegendő ok arra, hogy mindig mindent kidobjanak, s a névjegyektől az óriásplakátig mindig mindent újraterveznek. Mennyi pénz arra a rövid időre, amíg jön az újabb…
– Szerette, mégis elment az OIH-ból.
– Mert nem tudtam együtt dolgozni az akkor érkező új vezetéssel. És ugyan egy kicsit megijedtem, hiszen 16 év után váltottam, de természetesen jött a soron lévő csoda, s rengeteg ajánlatot kaptam. Ezek közül választottam a Hungexpót, hiszen itt hasonló feladatok vártak: reklám, propaganda, vásárok, kiállítások szervezése.
– 1996-ban lett önálló. Időben? Elkésve?
– Pont jókor. Először egy pr-céget csináltam, amelyik azóta is ellátja a Plaza-Centers csoport pr-tevékenységét. Sok munkával jár: sajtókapcsolatok, rendezvények, a cég imázsának kialakítása, továbbépítése; most éppen könyvet adunk ki, székházat avatunk.
– Ahol beszélgetünk, ez viszont egy utazási iroda.
– 1998-ban alapítottam meg az Aviv Travelt, kifejezetten az izraeli turizmusra bazírozva. Eleinte a kiutaztatással is próbálkoztunk, de itt meglehetősen erős a konkurencia, ezért inkább erősítjük a beutaztatást. Az idén már százmilliós forgalomra számítok; egy sor izraeli irodával, s az ottani idegenforgalmi minisztériummal van nagyon jó kapcsolatom, mi szervezzük a Magyarországra érkezők programját.
– Amikor megálltam irodája előtt, a Síp utca 12.-ben a régi vicc jutott eszembe. Móricka a Dohány utcában biciklizik. Odalép mellé egy külföldi, s megkérdi: kisfiú, nem tudod véletlenül, hol van a zsinagóga? Móricka ránéz, felhúzza a szemöldökét: véletlenül? Szóval véletlenül van az Aviv Travel a zsidó hitközség épületében?
– Mit kell csinálni a szememmel? Véletlenül… Pár éve béreljük itt ezt az irodát, talán azóta, hogy elvállaltam a Zsidó Idegenforgalmi és Kulturális Központ vezetését. Nosztalgiám volt a Tavaszi Fesztivál után, ezért elhatároztam, hogy csinálok egy nyári zsidó fesztivált. Már négy éve megy, egyre nagyobb a siker. Az első évben talán ha tízezren jöttek, az idén már közel 80 ezren jönnek a különféle programokra. Budapesten 11 helyszínen lesznek rendezvények, vidéken is több nagyvárosban. Sajnálom viszont, hogy az állam lassan kivonul a szponzorok közül: a tavalyi 40 millió helyett az idén már csak 6-7 milliót kaptunk.
– Majdnem tíz év van a két nagyobb és a harmadik gyerek között…
– Ahogy illik egy nőgyógyásznál, véletlenül jött. Nem tudom, mondtam-e már, hogy…
– Mondta. És gyanítom is: Marci a csodák egyike.