Tanítványok és munkatársak szeretete övezte munkásságát! Sajátos humor, jellegzetes hamiskás mosoly, segítőkészség, kiváló szervezőképesség jellemezte. Hazánk tájainak elméleti és gyakorlati ismerete, a tudás átadásának vágya vezérelte munkáját egész életében. A turizmusképzés meghatározó személyisége volt.
A budapesti Petőfi Gimnáziumban kezdte meg oktatói pályáját, mint földrajz-biológia tanár. A Tudományos Ismeretterjesztő Társaságnál, majd a Föld és Ég újság szerkesztőségében dolgozott. Innen került az akkori Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára, ahol az idegenforgalmi földrajz tárgyat oktatta több mint három évtizeden keresztül. Több ezer hallgató ismerte meg Magyarország rejtett kincseit, szépségeit az általa kitalált „Út az ismeretlenbe” kirándulások alkalmával. Munkásságát az Idegenforgalmi földrajz 1. és 2-es kötetében foglalta össze. Lokálpatriótaként ragaszkodott szülőföldjéhez Ráckevéhez is (amiről könyvet is írt a Tájak, Korok, Múzeumok kiadásában) Ezt az őszinte hazaszeretet a kollégák és a diákok felé is közvetítette. Fontos szerepet játszott az intézmény, a tanszék közösséggé formálásában is. Túrákat, kirándulásokat szervezett, hogy gyakorlati szinten is láthatóvá váljon az általa tanított turizmusföldrajz. A diákok szavazata alapján az Év oktatója elismerést is elnyerte. Ezernél is több szakdolgozat született meg irányításával. Egy évtizeden keresztül vezette az I.C.I. Portástovábbképző Intézetét.
Hegedüs Ernőt 2019. augusztus 16-án, pénteken, 11 órától búcsúztatják az Óbudai temetőben.
