A dínárhegyeket elsíboló, 23 évig uralkodó diktátor, Ben Ali ugyan elmenekült az országból, és megalakult az ideiglenes kormány, utána azonban a szomszédos Líbiában tört ki a polgárháború, amely a mai napig tart. Márpedig turisták olyan helyre, ahol bizonytalanságról és zavargásokról hallanak, nem szívesen indulnak. Hogy ebből a nehéz helyzetből valamiféle kiutat találjanak – hiszen Tunézia GDPjének 6,5 százalékát, azaz 2,5 milliárd dollárt a turizmus adja –, a Tunéziai Nemzeti Turisztikai Hivatal (ONTT) három, a magyar piacon meghatározó, specialista utazásszervezővel (Best Reisen, Kartago Tours, Taurus Reisen) karöltve tanulmányutat szervezett a térségbe. Megmutatták, miért érdemes országukba látogatni, és hogy bizonyítsák: Tunézia immár ismét békés, nyugalmas úti cél.
Változó turisztikai szemlélet
Hogy a magyar piac mennyire fontos – bár a korábbi hatvanezres látogatói szám tavaly, még a zavargások kirobbanása előtt a felére csökkent –, mi sem jelzi jobban, mint hogy a hazai újságírócsoportot az érkezés után Afif Maherzi, az ONTT vezérigazgatója személyesen fogadta.
De nem csak a magyar forgalom csökkent. A szomszédos Líbiából korábban évente átlagosan 1,3 millió szórakozni vágyó líbiai helyett most 700 000 szorongó politikai menekült érkezett – főként az ország középső, valamint déli részeire –, akiknek további sorsa szintén megoldásra vár.
Az országban a legnagyobb vendégszámot adó franciák is jóval kevesebben érkeztek idén, mint a korábbi években. „Idén összességében 35–40 százalékos turisztikai bevételkiesésre számítunk” – állapította meg a hivatalvezető, majd felsorolta, milyen intézkedéseket tesznek a gondok orvoslására. 45–50 millió dinárt (mintegy 7 milliárd forintot) különített el az ideiglenes kormány a turisztikai szektor támogatására, a charterjáratokat üzemeltető tour-operátorok esetében pedig 30 millió dinár gyors segítséget ítéltek oda. Ez azt jelenti, hogy ha egy gépet 60 százalékban töltenek meg utasok, az üresen maradt 40%-ra állami támogatás igényelhető. A helyi szállodák, vendéglátóegységek adóinál, fennálló tartozásainál pedig bevezetik a türelmi időt – amely 3-4 hónapig terjedhet. Sőt az állam meghatározatlan ideig átvállalja a munkabérek terheinek jó részét, ha a munkaadó fizetési zavarba kerül. „Eljött az idő, hogy országunkban a csodálatos politikai átalakulás mellett a turisztikai ágazatot is újragondoljuk: a klasszikus tengerparti programokon kívül olyan ajánlatok szerepeljenek a hozzánk érkezőknek, amelyek korábban elképzelhetetlenek voltak.” Az új kínálatban a vezérigazgató egyebek mellett megemlítette, hogy a kulturális idegenforgalom mostantól mindenképp előtérbe kerül, ahogy nagy hangsúlyt fektetnek arra is, hogy a fiatal korosztályt célozzák meg. Itt példaként Afif Maherzi az internetet hozta fel. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy Tunéziába közvetlenül, online foglalással érkezzenek vendégek, csakis tour-operátorok keresztül valósulhatott meg beutazás, ma már azonban ez is lehetséges.
Sousse-i szusszanás
Bár a karthágói programot elfújta az afifi szél, látnivalókra, turisztikai programok megtekintésére így is maradt bőven lehetőség. A sajtókonferencia után a médiacsapat Sidi Bou Saidba indult. A Tunisz közvetlen közelében fekvő üdülőhely, amelyet a tunéziai Szentendreként szoktak emlegetni, olyan békés és álmosan gyönyörű képet mutatott a dombtetőre épült hófehér házaival, kékre festett ajtókkal, ablakokkal, hogy azt gondolhattuk, ide a zavargásoknak talán még a híre sem jutott el.
Majd a vendéglátók Sousse-t, Tunézia egyik leglátogatottabb és legközkedveltebb nyaralóközpontját is megmutatták. Bár a Bardo-múzeum felújítás miatt épp zárva tart, marad azért látnivaló bőven. Fenyőmagos mentatea mellett ráérősen, a kávézók utcai teraszain üldögélő helyiek mellett vezet el az út, majd egy katonák által őrzött, hófehér kerítéssor közelében is elhalad a busz – ez volt a bukott diktátor egyik nyaralója (a sok közül). Idegenvezetőnk a korrektség kedvéért megemlíti, hogy a város Ben Ali szülőhelye. Sousse-ban a turisták által szinte kötelező programnak számító medina meglátogatása után a négycsillagos Marhaba Clubban szállásolják el a csapatot, ahol nyilvánvalóvá válik, nemcsak Tunézia turisztikai célközönségét kell újragondolni, hanem hoteljeinek csillagokkal való minősítését is. Hiszen (bár ez az európai turisták számára ma már nem újdonság) a nemzeti védjegyként alkalmazott csillagbesorolás nem egészen azt jelenti, mint az öreg kontinensen, és előtérbe kerülnek egyéb hiányosságok is. Például az, hogy elenyésző a nemzetközi láncok (Club Med, Hilton, Marriott, Mövenpick, Radisson, Ramada) jelenléte, és a 750 tunéziai szálloda tulajdonosai a korábbi sikeres évek során nem a felújításokra, a további fejlesztésekre fordították a nyereséget.
Új szelek, tárt karokkal várt turisták
El-Jem a következő programpont, annak világhírűvé vált római kori amfiteátrumának meglátogatása. Bár az egykori virágzó római település, az El-Jem alatt Csipkerózsika-álmát alvó, egykor dúsgazdag, polgárokkal teli, 40 ezer lakosú Thysdrys város szinte valamennyi utcája, háza még mélyen a homok alatt várja újraébredését, szerencsére az egykori település amfiteátrumát már feltárták, és ez lett a római kori birodalom egyik hajdani szépségében látható, épen maradt építészeti emléke, Észak-Afrika egyik legfőbb nevezetessége, a világörökség része.
Sajnos mivel homokkőből épült (akárcsak a mi parlamentünk), folyton renoválásra szorul, így a nagy melegben munkások lézengenek azokon a helyeken, ahol egykor vadállatok léptek az arénába, hogy megküzdjenek a nép szórakoztatására odaparancsolt gladiátorokkal. Most azonban sehol egy fél gladiátor, szerencsére leölt nagyvadakba se botlunk, csak egy-két munkás ül bágyadtan az árnyékban, turista viszont rajtunk kívül sehol. Ugyanez a helyzet a közeli Port el Kantaouiban, ebben a jó hangulatú kikötőhelyen, ahol helyiek invitálnak turisták híján más helybélieket egy kis hajókázásra, a külföldiekből élő kisboltokban pedig egymás alá kínálva mutatják tulajdonosaik a különféle portékákat, ha egy-egy turistabusz elvétve mégis megáll. Még egy híres tunéziai turistaparadicsomra, Hammametre is marad idő, ahol mind szolgáltatásban, mind vendégkörben szembetűnő és számottevő a különbség a főként négycsillagosnak kiírt, valójában tömegturizmusra épülő egyik városnegyed és az elegáns, ötcsillagos házakat egymás után felsorakoztató, a város főutcájának számító tengerparti sétány között.
Nyilván ez utóbbi vendégkörére épít a közelben fekvő két új golfpálya-beruházás – az egyik a Citrus golfpálya, a másik a Yasmine Hammamet –, ez utóbbinak tulajdonosa büszkén említi, hogy tavaly már 50–60 magyarországi golfozó látogatott el hozzájuk, és reméli, idén sem lesz ez másképp. Optimizmusban, örömben és a jövő újragondolásában Tunéziában tehát nincs hiány. Októberben választások lesznek az országban, és a turisztikai ágazat vezetői bíznak abban, hogy a régi, elnyomó rendszert elfújó jázminillatú szél az idegenforgalom terén is fellendülést hoz.