„Az állásfoglalást arról, hogy mikor minősül a vadásztatás utazásszervezésnek, 2004 márciusában az Országos Magyar Vadászati Védegylet, illetve a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium kérésére adtuk ki a Turisztikai Hivatallal közösen” – tájékoztatta lapunkat a Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal főosztályvezetője, dr. Andor Györgyné. Az OMVV arra keresett megerősítést, hogy vajon az unióban a vadászterületek szabadon – azaz közvetlenül – értékesíthetik-e a vadászatot a külföldi turistáknak. Az állásfoglalás igenlő választ adott a kérdésre, de hozzátette azt is, hogy amennyiben a vadászterület a vadászaton kívül legalább egy más turisztikai szolgáltatást (pl. szállás, étkezés) is biztosít, az utazási csomag értékesítését valósítja meg, amely már utazási tevékenységnek minősül, ebből következően a 213-as kormányrendeletben megfogalmazottak vonatkoznak rá. „Hangsúlyozom, hogy az állásfoglalásban semmi mást nem írtunk le, mint azt, ami már eddig is vonatkozott a vadásztársaságokra” – teszi hozzá a főosztályvezető.

Ennek ellenére a vadászatszervező irodák azt tapasztalják, hogy a dokumentum megjelenése óta egyre több vadásztársaság önállóan, iroda bevonása nélkül értékesíti csomagajánlatait. „A vadászterületek túlnyomó többsége úgy értelmezi az állásfoglalást, ahogy a saját érdekei kívánják. Csak a szabad értékesítés jogát tekintik önmagukra érvényesnek, az engedélyek kiváltásával ritkán törődnek, holott nyilvánvaló, hogy sok esetben nemcsak vadásztatást nyújtanak” – véli Zsarnay Attila, a Budapesti Agrárkamara Vadászatszervező Irodák osztályának elnöke.

Pechtol János, a vadásztársaságokat tömörítő Országos Magyar Vadászati Védegylet ügyvezető elnöke és az Országos Magyar Vadászkamara főtitkára, egyben az állásfoglalás kérelmezője, elismeri, hogy ritkán merül ki a vadásztársaságok tevékenysége a vadásztatásban. „A korábbi évekhez képest ma már nemcsak német-, hanem spanyol- és olasznyelv-tudású idegenvezetőt is tudnak biztosítani a vadászterületek. A transzfer sem jelent akadályt. A német és osztrák vendég kocsival jön ugyan, de a repülővel érkezők elé kimennek a társaságok autói” – meséli Pechtol, és hozzáteszi, hogy a vadászterületek gazdasági érdekei is azt kívánják, hogy kihagyják a szervezésből a vadászatszervező irodákat, megspórolva azok 15-20 százalékos jutalékát. „Magunk is képesek vagyunk biztosítani a turisztikai szolgáltatásokat, amire az állásfoglalás is lehetőséget nyújt számukra” – véli az OMVV elnöke.

A statisztikák világosan jelzik, hogy számos vadásztársaság osztja a fenti nézetet. Míg a vadásztársaságok által kiváltott vadászati engedélyek, pontosabban az azokhoz szükséges bélyegek száma 2004-ben 401 volt, addig 2005-nek csak az első háromnegyed évében 4323-at tett ki, vagyis annak több mint tízszeresét. Több vendég pedig nem érkezett, sőt tavaly kevesebben jöttek, mint 2004-ben, amit Pechtol János is megerősít. Ez azt jelenti, hogy a vadásztársaságok a vadászatszervező irodáktól vonták el a vendégeket, ugyanakkor nem bővült az utazásszervezői engedéllyel rendelkező vadásztatók száma. Az MKEH 10-15 új vadászatszervező irodát is bejegyezett 2005-ben – ezek nem feltétlenül vadásztársaságok – és körülbelül ugyanennyi vadászatszervező iroda adta vissza jogosítványát.

Zsarnay hangsúlyozta, hogy a beutazó vadászturizmust a jelenlegi 100-150 vadászatszervező irodánál jóval kevesebb is ki tudná szolgálni, az azonban nem igazságos, hogy lemorzsolódásukat nem a piaci verseny, hanem a feketevadásztatás idézi elő. Zsarnay, az MKEH, és a Magyar Turisztikai Hivatal is közös állásponton vannak abban, hogy a vadászturizmus jövőjét továbbra is a regisztrált vadászatszervező irodák jelenthetik. „A vadászterületeket működtetők ritkán rendelkeznek magas fokú nyelvtudással, felsőfokú szakképesítéssel, a turizmusban való jártassággal, a szükséges logisztikai háttérrel, és az is kérdéses, hogy milyen marketingtevékenységet fejtenek ki a vadászturizmus érdekében, meg tudnak-e jelenni külföldi szakvásárokon, képesek-e megdolgozni új piacokat – hangzanak Zsarnay Attila kételyei. „Így megvan a veszélye annak, hogy önállóan alacsonyabb színvonalon szolgáltatnak, mintha vadászatszervező irodák közreműködését vennék igénybe. Ez pedig árt a magyar vadászturizmus presztízsének. Az elmúlt idényben jó pár vadászterületen fizetés nélkül távoztak a vendégek, mert nem voltak megelégedve a kapott szolgáltatással” – teszi hozzá Zsarnay, aki rámutat arra is, hogy mivel a vadásztársaságok sokszor számlát sem tudnak adni, jelentős bevételektől esik el az államkassza, különösen, hogy a külföldi vadászvendégek – elvileg – sokat költenek itt-tartózkodásuk során.

A vadászatszervező irodák vonakodnak attól, hogy feljelentsék a vadásztársaságokat, hiszen ha a hatóság felfüggeszti azok tevékenységét, ők sem tudják hova vinni a vendégeiket. Zsarnay nem is őket, hanem az állásfoglalást okolja. Az állásfoglalás azonban nem támadható pusztán azért, mert az érintettek nem tartják magukat az abban leírtakhoz. Az MKEH, illetve a Magyar Turisztikai Hivatal 2004 őszén felajánlotta a lehetőséget az Agrárkamara Vadászatszervező Irodák Osztályának, hogy tegyék meg javaslataikat az utazásszervezői jogszabály soron következő változtatására. Az irodák ekkor már tehetetlennek érezték magukat, ráadásul éppen a Gazdasági Versenyhivatal ítéletére vártak, amely kartellesedésben találta bűnösnek őket. Az MKEH főosztályvezetője lapunknak elmondta, az utazásszervezés és a közvetítői tevékenység teljes területén tapasztalható a vadászatszervező irodák által jogosan kifogásolt jelenség. A speciális utaztatás területére különösen jellemző az illegális utazásszervezés, amelyet nemcsak a vadásztársaságok, hanem az oktatási intézmények, nyelviskolák, kongresszusszervezők, síszövetségek, búvárklubok is elkövetnek. Andorné igazságtalannak tartja, hogy a szigorú működési feltételekhez kötött vadászatszervező irodák versenyhátrányba kerüljenek a feketén tevékenykedő vadásztársaságokhoz képest. Hivataluk továbbra is együttműködik a vadásztatást felügyelő FVMmel, és a jogosulatlan utazási irodai tevékenységről kapott konkrét hivatalos bejelentés esetén továbbra is megteszi a szükséges hatósági intézkedéseket (rendőrségi és fogyasztóvédelmi feljelentés). Ebben is számít a vadászatszervező irodák együttműködésére.

Magasabb az áfa-kulcs, kevesebb a vadász

Évente 26 000 külföldi vadász érkezik Magyarországra. 2004 óta érezhető hanyatlásról számolnak be a szakemberek a külföldi keresletben, az okok közül csak egy, hogy „önállósították magukat” a vadásztársaságok. 2004 májusa óta, hogy a trófea áfája 0-ról 25 százalékosra emelkedett, számos külföldi vadász pártolt át az alacsonyabb áfát érvényesítő szomszédainkhoz. A külföldiek körében értetlenséget, sőt felháborodást vált ki, hogy míg a szállás és étkezés áfa-kulcsa 15 százalék, addig ezekért a szolgáltatásokért, ha a vadászathoz kapcsolódnak, tavaly még 25 százalékot, az idén 20-at kell fizetniük. Így előfordulhat, hogy ugyanazért a szobáért a vadász többet fizet, mint felesége, aki nem vett részt vadászaton. A Pénzügyminisztérium az ügyben mégis hajthatatlannak bizonyult. Szerepet játszik a hazai vadászturizmus gyengélkedésében az is, hogy a legfontosabb két küldőpiacon, Ausztriában és Németországban esett az életszínvonal. Oroszországból és Ukrajnából azonban keresletélénkülésre számítanak a szakemberek.