Kirándulásunkat a több mint húszmillió lakosú metropolist alkotó Kairóban és ikervárosában, a Nílus másik partján vele összekapcsolódó Gizában kezdtük, ahová Budapestről az Egypt Air járatán érkeztünk.

Kairó 40 fok feletti hőséggel fogadott bennünket. Még a helyiek is durvának minősítették ezt a meleget, azt mondták, inkább csak augusztusban szokott ilyen előfordulni. S akkor még nem is tudtuk, milyen az, amikor a 45 fokos hőség homokviharral társul a piramisoknál…

A szálloda halljában fémdetektoros biztonsági kapu, csomagátvilágítós szállítószalag állta utunkat, ahogy ez később a múzeumokban is történt. Állandó kísérőinknek is köszönhetően nagyon rugalmasan bántak velünk, így gond nélkül elviseltük később is ezt a procedúrát, hiszen tudtuk, a mi biztonságunk érdekében van rá szükség.

Kirándulásunk programját a szervezők úgy állították össze, hogy minden olyan kultúrából kapjunk egy kis ízelítőt, amely ezt a térséget meghatározza. Így az ókori fáraók birodalma, az egyiptomi kereszténység máig élő világa, illetve az iszlám emlékek és jelen egyaránt szerepelt benne. Az eligazodáshoz, válogatáshoz kaptunk egy rendkívül nagy tudású, jó humorérzékkel és kellő empátiával rendelkező idegenvezetőt a kairói Ismail Hussien személyében.

HOMOKVIHAR A PIRAMISOKNÁL

Elsőre a gizai piramisokhoz és a szfinxhez vittek el bennünket. Kheopsz fáraó közel 4600 éves „nagy” piramisa a legrégebbi és egyedüliként fennmaradt darabja az ókori világ hét csodájának. A 230x230 méteres alapterületű, 137 méter magas építmény nagyságát csak akkor érzékeltük igazán, amikor egy közeli fennsíkról a két kisebb társával együtt megnéztük. Eredetileg közel tíz méterrel még a jelenleginél is magasabb volt, de a külső borítását adó fehér mészkövet az elmúlt évezredek során elszállították más országok építkezéseihez.

Látogatásunk közben tört ki a homokvihar, amelynek és a 45 fokos hőségnek köszönhetően teljesen a sivatag közepén érezhettük magunkat. Persze közel volt a légkondis busz, és hideg italt is bőven kínáltak az út mellett ránk pályázó árusok.

KÖZLEKEDÉS A METROPOLISBAN

Mivel előző este a metropolist elkerülő útgyűrűt használtuk a repülőtér és a szálloda között, az autentikus egyiptomi közlekedési viszonyokkal először a piramisoktól az Egyiptomi Múzeumhoz vezető úton ismerkedhettünk meg. Működő forgalomirányító lámpával ritkán találkoztunk, mindenki úgy haladt, ahogy a pillanatnyi forgalmi helyzetben a maga rámenősségével haladni tudott. Nem volt káosz, inkább olyan volt, mint amikor a gyalogosok egy zsúfolt járdán közlekednek. Mindenki próbálta megtalálni, kihasználni magának a kínálkozó helyzeteket a gyorsabb haladásra, irányváltásra.

Volt olyan négysávos út, ahol reggel az egyik irányban volt három párhuzamos sáv, miközben a szembejövők csak egy sávot használtak, majd ugyanez a délutáni forgalmi helyzetben megfordult. Mindez bármilyen irányítás nélkül, egyszerűen a közlekedők így alakították ki. Útközben mi is láthattuk a kairói tömegközlekedés eszközeit, a szabott tarifával és a megegyezéses alapon működő taxikat, a többnyire zsúfoltan közlekedő magánmikrobuszokat, a rengeteg tuk-tukot és a metróállomásokat. A városon belül időről időre ellenőrző pontok előtt haladtunk el. Ilyenkor többnyire le is kellett lassítani a „fekvőrendőrök” miatt.

FÁRAÓK KINCSEI

Megállásra inkább csak a lezárt területek határán késztettek bennünket, ahogy a következő úti célunknál, az Egyiptomi Múzeumnál is. A 120 ezer darabos gyűjteményből természetesen csak apró részleteket láthattunk, de ezeket vezetőnk próbálta úgy felépíteni, hogy az egészre is következtetni tudjunk belőle. Kezdtük a rosette-i kővel, illetve másolatával, amelynek háromnyelvű szövegét kulcsként használva megfejtették a hieroglifákat. Látogatásunk végén természetesen megnéztük a Tutanhamon fáraó sírkamrájából előkerült hatalmas mennyiségű kincset is.

KOPTOK ÉS MUZULMÁNOK

Kairói programunk második napját a kopt negyedben kezdtük. Itt a kereszténység egyik legrégebbi emlékét, a Szűz Mária tiszteletére emelt „Függőtemplomot” néztük meg, amelyet egy egykori római erőd tornyaira építettek rá. Noé bárkáját idéző kialakítása, az építéskori időből fennmaradt keresztelőmedencéje és a templomban látható 110 ikon már magában rendkívülivé teszi a templomot. Következő megállónk Kairó talán leglátványosabb iszlám emléke, a fellegvárban az 1830-as években épített Mohamed Ali-mecset vagy más néven Alabástrom-mecset volt. A templom óriási méretei és szépsége mellett nekem külön is szép élmény volt az a családias, mondhatni, vidám hangulat, ahogy a muzulmán látogatók viselkedtek a hatalmas kupola alatti térben.

Kairói látogatásunkat a bazárban zártuk, ahol a ránk vigyázó civil ruhás rendőrnek köszönhetően olyan utcákba is eljutottunk, ahol a vásári hangulat mellett a környéken élők hétköznapi életébe is bepillanthattunk.

TENGERPARTI FÜRDŐZÉS TEJBEN-VAJBAN

A késő délutáni órákban az Egypt Air belföldi gépével elrepültünk Hurghadára. Szálláshelyünk, a Seagull Beach Resort a város központjában, közvetlenül a tengerparton fekszik. Mindkét épületrészéhez saját parti strand tartozik, az épületek között belső medencerendszer található, az egyikhez aquapark is kapcsolódik. Ahogy a saját szabadtéri színpad, a meseváros és állatpark, a különböző wellness- és sportlehetőségek, az animációs és esti szórakoztató programok is mind nyitottak az összes vendég előtt. Ugyanígy a négy étterem és a hét bár is, ahol az all inclusive ellátás keretében a nap 24 órájában lehet valamit fogyasztani.

Ez persze egyben nagy nyüzsgést is eredményez mindenütt, ezért érdemes végigjárni, megismerni minden helyet, hogy az ízlésünknek leginkább megfelelő környezetben tölthessük el minden percünket. A szobák természetesen légkondicionáltak, a hűtőszekrény is segít, hogy mindig legyen kéznél hideg ivóvíz. De a bárok 24 órán át működő vizespultjai és napközben a sör- és borcsapok biztosítják a szükséges folyadékpótlást. A töményebb italokat kedvelőknek vodkát, whiskyt, konyakot kínálnak. Bár az alkoholtartalmuk alatta van a nálunk megszokottnak, nagy sikert aratnak főleg a külföldi vendégkör meghatározó részét adó orosz turistáknál.

A szálloda szolgáltatásai önmagukban is elegendőek akár egy teljes hét eltöltésére is, de mellette még ezernyi más lehetőség is kínálkozik. Sétálhatunk, költhetjük a pénzünket a vásárban, kitanulhatjuk a palackos búvárkodást, snokerlinggel, strandolással egybekötött egész napos kirándulásra mehetünk a mintegy tíz kilométerre lévő, fehér homokos Giftun-szigetre, quadozhatunk, tevegelhetünk a sivatagban, ahol berberekkel költhetjük el az ebédünket és persze a pénzünket is, hisz lépten-nyomon valaki el szeretne adni valamit a turistáknak.

CSODÁK LUXORBAN

A Giftun-szigeten és a környező korallzátonyokon eltöltött nap mellett az egyik nap ellátogattunk a világ legnagyobb szabadtérimúzeum-együttesébe, a Hurghadától 300 kilométerre lévő Luxorba. Az utazás oda is, vissza is mintegy négy órán át tartott, de egy, a sivatagi szakasz közepén tartott megállásnak köszönhetően könnyen átvészeltük.

Odafelé, a sivatag bejáratánál konvojt alakítottak ki az éppen közlekedő autókból, amelyet az első szakaszon rendőrségi jármű vezetett. Később is, 10-15 kilométerenként rendőrségi bázison haladtunk át, ahol géppisztolyos, mellényes fegyveresek tisztázták, kik vagyunk, honnan jöttünk, hová megyünk. A több mint száz hektáron elterülő templomegyüttesnek persze csak a töredékét tudtuk megnézni, de így is képet adott a kor gazdagságáról, rendkívüliségéről.

Ezután következett a Királyok völgye, ahol három királysír meglátogatásával intimebb körülmények között találkozhattunk ugyanezzel a csodával. A luxori műemléki programot Hatsepszut királynő terasztemplomával zártuk. Bár időben szinte ugyanabba a korba tartozott, ennek tágassága, kitárulkozása mégis teljesen más gondolkodásra utal.

Távozásunk után alig két héttel Luxorban civil áldozatokat nem követelő robbantásos merénylet történt, amely a hírek szerint a biztonságiaknak köszönhetően hiúsult meg. Utólag visszagondolva még indokoltabbnak tűnt az ország minden részében érezhető rendőri jelenlét.