A réteskészítésről azt tartják: egyszerre hagyomány és művészet. Olyan, több évszázados tradíció, amelyet csak igen kevesen tudtak eleiktől ellesni. Nem véletlenül tartják, hogy rétestésztát nyújtani sem kezdő, sem középhaladó házias�- szony nem tud, kellő gyakorlat és nagy-nagy kézügyesség kell hozzá.

A nyújtás művészete

 Egy 1800-as években íródott szakácskönyvben Zilahy Ágnes ekképp szól róla: „A gazdasszonyok ezt az igazi magyar süteményt sehol a világon, rajtunk kívül, nem tudják készíteni.” Az Első Pesti Rétesházban épp az az egyik fő vendéghívogató, hogy minden egyes általuk kínált réteshez eredeti recept alapján, hosszú évek tudásával a hátuk mögött, a legtisztább, legnemesebb alapanyagok felhasználásával, magas sikértartalmú magyar lisztből, kézi munkával, igazi autentikus környezetben készülnek a finomságok. Ha kívánják, akár a vendégek is átélhetik azt az élményt, amelyet elkészítése – szó szerint – nyújt.

A telt ház titka

 Manapság a fővárosi éttermek sora áll üresen, vannak, akik ezt a válsággal okolják, mások a Budapesten egyre csökkenő vendégszámmal. Az Első Pesti Rétesháznál sosem hallunk ilyen magyarázatokat, ők „csak” teszik a dolgukat, és szinte mindennap, főleg ebédidőben tele a ház. Vajon mi lehet ennek az oka? Egyrészt az a különleges és máshol fel nem lelhető hungarikumprogram, amelyet az alapján alakítottak ki, hogy mi érdekelheti a hozzájuk látogató egyéni és csoportos vendégeket. Ebben éppúgy szerepel a vendégekkel közös rétesnyújtás, hajtogatás, amint egy 12 perces, saját készítésű film is Magyarországról, Budapestről és persze a rétesről (magyar, angol, német, francia, olasz és japán változatban). Másrészt az étterem á la carte étlapját úgy állították össze, hogy abban a hagyományos magyar fogások mellett a nemzetközi konyha finomságai is szerepelnek, amelyek mellé kiváló magyar borokat és pálinkát kínálnak. És ami nem mellékes: áraik még a magyar vendégkör számára is elfogadhatóak, nem verdesik a csillagos eget, a déli menüsor meg olyan népszerű, hogy a környék irodáiból, bankjaiból nap mint nap tömegesen érkeznek.

Az otthon melege

 Van még egy magyarázata annak, hogy miért olyan sikeres a ház: a miliője, a hangulata, a berendezése, a sok-sok apró és nagyobb tárgy mind olyan, mintha a vendég hazaérkezett volna. Mintha egy jó ebédet vagy egy finom vacsorát követően megpihenne a nagyszülői vagy a szülői házban, ahol magával ragadja a sok emlék. Ahol egy-egy sarok, szeglet, a berendezés, az illatok a családi összetartozást sugallják, ahol jó megpihenni, együtt lenni azokkal, akik fontosak, akik a legkedvesebbek. A ház gazdái – a Leidal család – az utolsó darabig úgy válogatták össze a berendezést, mintha az otthonukat díszítették volna. Csupa értékes, míves, antik tárgy található az étteremben, nemcsak a földszinti részen, hanem jó időben kint, a teraszon és főleg a hagyományőrző galériában. Egy hely, ahová bármikor, bárhonnan betérhet, visszajöhet a vendég. Kopognia sem kell, hanem csak nyitni az ajtót, érezni a sülő rétes mindent betöltő illatát és vele az otthon melegét.