Jó néhány gondolat jutott eszembe Niklai Ákosnak (a Magyar Turizmus Zrt. korábbi elnöke, a Magyar Szállodaszövetség jelenlegi alelnöke) a Napi Gazdaság 2013. január hetediki számában megjelent nyilatkozatával kapcsolatban.

Minden kormány „húzóágazatának” története 1990-ben kezdődött, amikor jogtalan privatizációval kivették a köztulajdonban lévő szállodák, éttermek működtetésének lehetőségét a hazai vállalkozók kezéből. Míg a bankokat 1000 milliárddal konszolidálták, addig a hazai vállalkozások létrejöttéhez - egy diktatúra után - döntően 25 %-os uzsorakamatra lehetett kölcsönt felvenni.

Így a hazai kkv. a mai napig likviditásáért küzd, hiszen ezzel a hitellel rögtön elszívták a forgótőkéjét! A turizmus irányítását döntően nem a szakértelem jellemzi, hanem a mindenkori kormány akaratának a kiszolgálása. A megcáfolhatatlan szakértelem véleménye baloldali kormány esetén jobboldali, jobboldali kormány esetén baloldali. Megszámlálhatatlan államtitkárunk és végre nem hajtott stratégiánk volt az évek során, akiket eredménytelenségükért senki sem számoltatott el.

Nincs arculatunk, vonzerőnk a „magyaros” vezetés miatt. A hazai mezőgazdaság szempontjából is kiemelkedően fontos vendéglátás irányítása mind a mai napig megoldatlan. Nem adtak valódi demokráciára jellemző jogokat a hazai vállalkozók érdekképviseleteinek (Ipartestület, Kamara - lásd kétkamarás országgyűlés).

Erre a legtipikusabb példa az Ágazati Párbeszédbizottság létrejöttének története, aminek működése meghatározó lehetne szakmánk számára, hiszen kötelező, kormányokon átívelő megállapodásokat köthetne, ha a szocialista kormány egyes szakmai érdekképviseletek kollaborálásával holtvágányra nem futtatta volna a szociális párbeszéd eme demokráciában nélkülözhetetlen formáját!

Míg az uniós példa a turisztikai vállalkozások teljes vertikumát átfogja, addig a magyar csak a nagyvállalkozókét, ahol nem a tulajdonos a képviselő, hanem pl. az alkalmazott vezérigazgató. Az alkalmazott nem a szakma érdekeit, hanem a külföldi tulajdonos érdekei fogja képviselni. E bizottságban a Magyar Vendéglátók Ipartestületének 500 fő alatti létszámot foglalkoztatók képviselete - a nemzetközi gyakorlat szerint - konkrét megegyezésen alapult, melyet később a szocialista kormány eltörölt.

Most vizsgáljuk meg konkrétan a cikkben elhangzottakat:

Jövedelmezőség:

Az Ipartestület már ’93-94-ben megkondította a vészharangot: számításaink alapján egy átlagos vendéglő tiszta eredménye 100 forintból akkor még 3,62 ft volt.

- 1996 Az első miniszterelnöki konferencián felszólalásomban elmondtam, hogy 100 ft forgalomra 1,73 ft tiszta eredmény esik, ami a nettó árbevétel 2%-a, fejlesztés nélkül. Akkor még „csak” 25 féle elvonás volt, ami mára 50 körül mozog, az energiaárakról nem beszélve!/ Továbbá addig, amíg a magyar lakosság anyagi helyzete nem engedi meg, hogy látogassa saját vendéglőit, szállodáit, bármilyen szép tervekről beszélhetünk, azok kivihetetlenek belső, fogyasztói kereslet nélkül.

- 1999 Második miniszterelnöki konferencia: nálunk a legmagasabb az áfa Európa 11 országa közül! Miért fizet a gyermekétkeztetés annyi adót, mint egy ötcsillagos szálloda? (Most ébredtek a gyermekétkeztetés ügyében, 2012-ben.) Közben semmi nem történt!

Vendégéjszakák száma:

Turisztikai mutatókat nem 2007-hez kell mérni, hanem 2001-hez, hiszen 2007-ig már éves szinten 1,5- 2 millió vendégéjszaka-veszteség volt. Ugyanez vonatkozik a költésre, a szállodai átlagárakra, amelyek 2007-ig már drámai módon zuhantak, holott a MATUR Budapest 9 állásfoglalásában e problémák írásban, mindenki által ellenőrizhetően, időben és részletesen szerepeltek, amelyre sem az előző, sem a jelenlegi irányítás nem reagált.

-15-20%-os növekedést hiányolni azért furcsa, mert 2007-ig ennyivel csökkent a külföldi vendégéjszakák száma, amit az akkori parlament turisztikai bizottsága érdemi kritika nélkül elfogadott, sőt meg is dicsérte egymást kormánypárt és ellenzék!

- A MATUR Budapest leírta és ma is igaz, hogy nem a marketingkeret nagysága, hanem a felhasználás hatékonysága a legfontosabb. Kaptunk a felhasználásról elemzést valaha is az elmúlt 20 évben?

- Szintén említettük a magas áfát és a BTH gyenge munkáját, amit a jelenlegi fővárosi irányítás sem fogadott meg! Az ÁFA-ügy a fentiek szerint is 20 éves probléma és egyértelműen versenyhátrányt jelent. Véletlen ez?

- A SZÉP kártya 60 %-a rekreáció helyett munkahelyi étkeztetést, azaz szociálpolitikai célokat szolgál. Ideje felismerni, hogy a kártyák helyett valódi gazdaságélénkítést kellene csinálni és a stratégiai megállapodásokban követelni a megváltó beruházások mellett az uniós munkabért is! Mára elértük, hogy baloldalinak, jobboldalinak e huszonkétéves hozzá nem értő irányítás eredménye egyaránt a létét fenyegeti! Elég volt a felelősség mindig a másik politikai oldalra való áthárításából!

E lezüllesztő húsz év után az új kormányzat felelőssége és egyben feladata is, hogy az embereket egy valódi demokrácia hatalomgyakorlási formájáról tájékoztassa, kioktassa amellett, hogy a vállalkozói szervezeteknek is össze kell fogni e „minimális” célok elérése és követelése érdekében.

Olyan vezetőket kell választani érdekképviseletek, kamarák élére, akik nem a saját karrierjüket építik, hanem a turizmus-vendéglátás ágazat érdekeit merik és tudják is képviselni!

Annál inkább figyeljünk arra, mit üzen a magyaroknak Dr. David C. Korten USA közgazdász professzor a „Gyilkos vagy humánus gazdaság” című könyvében: „Építsétek újjá gazdaságotokat saját érdekeitek alapján!"