Brunei a világ egyik turizmus által legkevésbé érintett országa. Az ’Unexpected treasures’- ami nagyjából meglepő kincseknek fordítható – turisztikai szlogen valószínűleg valóra vált annak a mintegy 300 ezer látogatónak, aki az elmúlt évben felkereste ezt a természeti adottságokban kiemelkedően gazdag, de kulturális, azon belül is az iszlámhoz kötődő vonzerőket fejlesztő országot. A turisztikai desztinációmenedzsmentre különösen jó példa, hiszen ha felsoroljuk, hogy Brunei, Sarawak, Sabah és Indonézia – nos akkor még nem biztos, hogy pontosan be tudjuk azonosítani a desztinációt, hiszen ezek közigazgatási megnevezések. Éppen ezért a három ország – azaz a felsorolt két ország és a két, Malajziához tartozó tartomány közösen fejleszt terméket és promótálja azt, hiszen Borneóról van szó – ami azért ismerősebben csenghet bárki számára és talán képek is társulnak hozzá, főleg az élővilág kapcsán. A három, egymással egyébként nem különösebben barátságos ország ugyanis rájött, hogy a turisták által megfogható, márkázható és egy utazással jól bejárható térség az egész szigetet, Borneót jelenti.

Természetesen más léptékben, de hazánkban is elgondolkodtató lehet – egyébként tengernyi más példa alapján is - a közigazgatási, pl. régiós határokhoz kapcsolódó turisztikai promóció létjogosultsága. Brunei esetében mindenesetre beszélhetünk fejlődő ökoturizmusról, világháborús turizmushoz kapcsolódó emlékhelyek összekapcsolásáról, vagy pl. a fent említett iszlám tematikus útvonalról is, aminek bejárására a nemzeti TDM szervezet szerint sem csak muszlimokat várnak.

Sokkal meghökkentőbb irány lehet ugyanakkor az ország turisztikai kínálatfejlesztésre a gyógyturizmus egyik speciális ága, ami az ország rendkívül szigorú alkoholfogyasztási szabályait kívánja turisztikai termékké formálni – még pedig nagyjából ’elvonókúra turizmusként’. Az egyelőre ötletként felmerült szegmens alátámasztottságát bizonyítja, hogy a páciensek esetében az esetleges kísértés arrafelé bizonyosan nem válhat valóra. Továbbá tökéletesen egybeesik a kormányzat elkötelezettségével, miszerint nemcsak a fokozott alkoholtilalmat kívánja fenntartani, hanem azt is szeretné bemutatni, hogy igenis van élet – és szórakozás - az alkoholon túl, pontosabban nélkül is…

Myanmar, mint az elmúlt időszakban a térségben talán leginkább elzárkózott ország is a nyitás útjára lépett, turisztikai forgalmára jellemző, hogy a főváros legnagyobb templomegyüttesét a 2008. évi 20 ezer turista után 2012 már 300 ezren (!) keresték fel. Az országot felkerő turisták száma 2012-ben – 30%-os növekedést követően - lépte túl az egymilliót, a 2013. évi tervek 1.3-1.5 millió beutazót valószínűsítenek. Ezen dolgozik a Myanmar Tourism Federation is, ami a turisztikai szakmai ernyőszervezetek csúcsszervezeteként a kormányzat partnere a megfelelő, piaci információkon alapuló döntéshozatalban.

A turizmusát egyre tudatosabban fejlesztő ország turisztikai infrastruktúrája ugyanakkor nagy kihívásokkal küzd a látogatók ilyen mértékű növekedése láttán, ami az árakat is az égbe katapultálta – sokan a hírhedten drágán felkereshető Bhutánhoz hasonlítják a kialakult helyzetet, aminek megoldódása csak a bővülő szolgáltatásoktól várható. Addig is hét nagy, nemzetközi, részben tengerentúli légitársaság belépése várható idén a főváros repülőterére, ami valóssággal ömleszteni fogja a turistákat az autentikus látványosságokban rendkívül gazdag országban, ahol a trópusi tengerparttól a hófödte Himalája hegyekig minden megtalálható.

Azonban ’szerencsére’ még bőven van az országban ún. vörös zóna, amire az utazási kiadványok udvariasan azzal térnek ki, hogy ’ahova nem javasolt utazni turistáknak, oda ne utazzon’. A ’rendszer’ előnye ugyanakkor, hogy a statisztikai adatok felölelik pl. a hőlégballon repülésen részt vett turisták számát is…

Thailföld a térség turisztikai nagyágyúja, ez nem kérdés. A 20 millió körüli látogatószámra még legyinthetünk, mondván ennyi nekünk is van – azonban a 25 milliárd USD bevétel már némiképp ’árnyalja’ a képet a turizmus bevételtermelő – avagy versenyképességét – illetően. Thaiföld hagyományos piacain már szinte minden hagyományos célcsoportját megszólította promóciós tevékenységével.

A nemzeti TDM szervezet így leginkább négy, némiképp meglepő területre összepontosít, ezek: a golf, a medical turizmus, az esküvők/nászutak és az ökoturizmus. Csakúgy mint az összes termék esetében, rendkívül tudatosan közelítik a potenciális turistát, akikről rengeteg adat áll rendelkezésre. Így alakul ki pl. a szegmentálás olyan szintje, aminek keretében el tudják mondani, hogy az esküvői turizmus az indiai piacon, többszázfős eseményekre és hatnapos tartózkodásra kidolgozott csomag esetén sikeres…azaz Thaiföld egészen elképesztő profizmussal veti magát bele a turisztikai világversenybe.

Hasonló példa a kínai piac megnyerése érdekében Thaiföldön forgatott mozifilm, a Lost in Thailand, ami Kínában az elmúlt időszakban rendkívül népszerű lett – és habár erre a vadonatúj film még nem is igazán volt hatással, de a kínai beutazóforgalom 2011-óta megduplázódott és immár 2.7 millió turistát tesz ki. Az ország ráadásul egyre több előnyét fogja élvezni a térségbeli autópálya infrastruktúra fejlesztésnek is, aminek középpontjában van, hiszen a két fő tengely a kínai Kunming és Szingapúr között, illetve Yangoon (Myanmar) és Ho Chi Minh város (Saigon) között valósul meg.

A turisztikai felkészültséget mutatja, hogy az infrastruktúra ugyan még nincs kész, de a térségben teljesen új termék fly and drive utazási ajánlatok már igen. A proaktív viselkedés ’hátránya’ ugyanakkor a túlzott siker, így a turisztikai fogalommá vált, de mégiscsak évtizedes Amazing Thailand szlogen megújítása egyelőre komoly kihívás.

Végül pedig a legkisebb nagy, Szingapúr. A városállam turisztikai teljesítménye a térség egyébként sem válságos állapotát is meghaladja és jól jellemezhető a következő adatokkal: a 2012-ben mintegy 9%-kal emelkedő, 200 USD-t meghaladó szobaár eleve jól hangzik - de ha hozzátesszük, hogy mindezt szintén emelkedő, immár 87%-os foglaltság és 50 ezer (!) szállodai szoba vonatkozásában sikerült elérni – nos, akkor már szinte mesésen. A Budapestnél nem sokkal nagyobb, mintegy 700 négyzetkilométeres országban nemcsak a szavak szintjén valósul meg a turizmusfejlesztés iránti elkötelezettség – a 2005-2015 közötti évtizedben az állami turizmusfejlesztési alap közel 3 Mrd USD-vel támogatja a magánszektor turisztikai fejlesztéseit, ami persze további befektetést is generál.

Összehasonlításképpen a hazánk számára elérhető Európai Uniós turisztikai források 2007-2014 között mintegy 1.5 Mrd USD-t tesznek ki. Szingapúrban a támogatandó projektek értékelésénél a szempontrendszer nem túl kifinomult és nagyjából egy szóval leírható: profittermelés. A szemlélet az elmúlt év mintegy 19 Mrd USD-t elérő turisztikai bevétele alapján megtérülni látszik – és egyúttal egyre több juthat a ’közjó’ javára is – de szigorúan csak a már megtermelt bevételekből, azaz ’második lépcsőben’.

A sikeresség árnyoldalai persze itt is megvannak, rendkívüli a munkaerő hiány a turizmusban, amit azonban elsősorban nem bevándorlással, hanem átképzésekkel és technológiafejlesztéssel kívánnak megoldani. Az eredmények fenntartása érdekében egyre lenyűgözőbb, témapark jellegű fejlesztések zajlanak, illetve különösen nagy hangsúlyt fektetnek a rendezvényekre, ugyanis jelenleg a legnagyobb kihívás számukra a vendégek motiválása a visszatérésre.

A térség általános turisztikai teljesítményének dinamikus növekedési prognózisai tehát néhány ország turizmusát megvizsgálva igencsak megalapozottak és kivétel nélkül mindenki kiveszi belőle a részét – na és persze a profitját is…