Bart éttermének helyszíne sem éppen hétköznapi: ez tulajdonképpen egyszerű téglaépület egy puritán, kispolgári városkában, Rumst-Reetben, ahol természetesen mindenki ismer mindenkit, és ahol nincsenek titkok.

KÜLÖNÖS ÍZLÉSEGYVELEG

Nyikorgó, régi lépcső vezet fel a vendégtérbe, ahová viszont már egy ultramodern üvegajtón át vezet az út. Egy híres belga építész, Arne Quinze felelős a hely designjának kialakításáért, és nála is a ház, sőt a kert minden szegletében találkozik a modern művészet a régi korok divatjával – akárcsak a séfnél a konyhában. Például szinte a jövőt idézi néhány forma és berendezés, de a kert bokrai Versaille-t idézik: éppúgy formára vágják őket, ám a bokrok között látható például egy űrhajós szkafanderbe bújtatott karmester bronzszobra, kis piros kutyák kíséretében…

FŐ A REGIONALITÁS

Ám szakadjunk el a kertben látottak okozta döbbenettől, és inkább nézzük, mi a helyzet a konyhában! Frissesség, ízletesség és könnyű ételek – sokszor hagyományos módszerekkel készíti a különös belga kreációit, azonban arra mindig ügyel, hogy elsősorban a környékről szerezze be az alapanyagokat – amelyek többsége bio –, és étlapjának kialakításánál fő jelszó a szezonalitás.

„EGYSZERŰEN, SZÉPEN…”

Sárgarépa mézzel? Mivel mással párosítanák a különc belga konyháján? Bart de Pooternél még a desszertek is különlegesek, méghozzá azért, mert teljesen hagyományosak: cseresznye mogyoróval, csokoládéval és karamellel. Csupa esztétikus, szemet gyönyörködtető kreáció kerül a vendégek elé a tányérokon, amelyeknél mind a puritánság, az egyszerűség dominál.

„…AHOGY A CSILLAG MEGY AZ ÉGEN”

Belgiumban a Gault & Millau-bizottság 2012-ben az Év séfjének választotta Bart de Pootert, 2003-ban megkapta első Michelin-csillagját, amelyhez rá három évre adtak még egyet. Ő a belga séfek közül máig az egyetlen, aki ilyen fiatalon megszerezte a szakácsvilág Oscarjának számító kitüntetést. Közben még arra is jutott ideje, hogy szakácskönyvet írjon, 2009-ben jelent meg műve Just cooking címmel.

HAUTE CUISINE – BELGA MÓDRA

Könyvében olvashatjuk: „A sikerhez vezető út, hogy sohasem lehet megelégedni azzal, amit elértünk.” 1991-ben nyitotta meg saját – kissé eklektikus ízlésre valló – éttermét, a Pastorale-t, amelynek konyháján azt vallja: „A tökéletesség számomra utópia. Azonban aki eljön hozzánk, az minden fogás és hozzá kortyolt bor közben azzal szembesül: váratlan és szokatlan gasztronómiát ismerhet meg, és minden fogásban az érzelmek dominálnak.”