Sok a panasz a külföldi élelmiszerekre. Ebben az árudömpingben hogyan lehet hatékonyan ellenőrizni a termékeket?

Magyarországon az élelmiszerbiztonság stabil. A vizsgált termékek csak elenyésző része jelent komolyabb veszélyt, inkább kisebb problémák – például nem megfelelő jelölés a csomagoláson – a jellemzőek. Természetesen nem lehet bagatellizálni, ugyanakkor túldimenzionálni sem ezeket az ügyeket. Az egészségügyi határértékeket általában igen nagy rátartással határozzák meg, ezért bár a kismértékű határérték-túllépés is maga után vonja a szankciót, a termék fogyasztásának emiatt nem lehetnek végzetes egészségügyi következményei. Nagyobb problémát jelent, hogy a fogyasztók egy részének figyelme elterelődött a minőségről. Fontos, hogy létrejöjjön egy széles, minőségben válogatós, igényes fogyasztói réteg.

Úgy tartják, a magyar vásárlókat túlzottan is a pénztárcájuk vezérli, és az alapanyagok helyett az árcédulát figyelik. Hogyan lehet ezen a magatartáson változtatni?

A kereskedők körében elterjedt az a nézet, hogy azért kell silányabb minőségű, olcsó terméket árusítani, mert erre van igény. A helyzet azonban ennél cizelláltabb. Vannak vásárlók, akik anyagi helyzetük miatt az olcsóbbat kénytelenek választani, de egyre többen vannak azok is, akik egészségük érdekében keveset és jobb minőségű terméket akarnak fogyasztani. Ebben segítenek nekik a bevezetett pozitív diszkrimináció eszközei: a Kiváló Magyar Élelmiszer védjegyhez hasonló termékmegjelölések, amelyek a minőség felé terelik a figyelmüket.

Rá lehet-e venni a gyártókat és a forgalmazókat arra, hogy a tudatos vásárlók igényeinek kielégítése felé vegyék az irányt?

A magyar piacot uraló néhány multinacionális cég egymással versengve a profitra koncentrál, és azzal a beszállítóval áll szóba, amelyik olcsóbban kínálja az árut. Ugyanakkor a kereskedők meglepően gyorsan reagálnak a fogyasztói szokások változásaira. Már felismerték, hogy van egy olyan folyamatosan bővülő fogyasztói kör, amelynek nem lehet eladni a silány minőségű termékeket, egészségtudatosan vásárolnak és előnyben részesítik a magyar árukat.

Számunkra is meglepő fordulat volt, hogy a magyartermék-rendeletben meghatározott eredetfogalmak bevezetésének legfőbb harcosai nem a gyártók, hanem a kereskedelemi láncok voltak, amelyek ma már egyre inkább elvárják, hogy a beszállítók jelezzék a hazaialapanyag-tartalomra utaló önkéntes jelölést a termékeken. Ezzel párhuzamosan ma már az importáruk között is jócskán akad kiváló minőségű, és ez a tény húzóerőt jelenthet a magyar élelmiszeripar számára is, arra ösztönözve a gyártókat, hogy felvegyék a versenyt a magas minőségi igényt kielégítő termékek piacán.

Az 1976-ban létrehozott, majd a kilencvenes években jelentősen átalakult Magyar Élelmiszerkönyv szabályozása mit tesz hozzá a minőségjavuláshoz?

Az uniós csatlakozás előkészítésekor a Magyar Élelmiszerkönyv termékszabályozásokat tartalmazó irányelvében igyekeztek olyan minőségi elvárásokat meghatározni, amelyek segítették a hazai gyártók gyors beilleszkedését az európai verseny támasztotta követelmények teljesítésében. Ez azonban a gyakorlatban azt eredményezte, hogy a korábbi szigorúbb hazai minőségi elvárásokat hozzáillesztették a gyakran alacsonyabb közösségi elvárásokhoz. Valójában azonban ezek csak minimumelvárások, és a piaci szereplők versenyében a minőség és az ár együttesen határozzák meg, ki milyen pozícióba kerülhet a verseny során.

Annak érdekében, hogy a Magyar Élelmiszerkönyv ismét betölthesse a minőségnövelést ösztönző szerepét, 2010-től bevezettük a „különleges” minőségű termékekre vonatkozó követelmények leírását. Ez kifejezetten a magasabb szintre helyezett minőségi követelményeket fogalmazza meg, mint például a jobb minőségű alapanyagok nagyobb arányban történő felhasználását, vagy azt, hogy ne legyen egy adott termékben mesterséges színezék. A mézre, egyes sütőipari és cukrász termékekre, édességekre, tejtermékekre, lekvárfélékre és szörpökre már megjelentek a különleges minőségre vonatkozó elvárások gyűjteménye.

A közeljövőben várható egyes különleges sörök szabályozása, és a piac jelentős megreformálására készülünk a fűszerpaprika-őrlemények szabályozása terén is: a jelenlegi négyosztályos helyett kétosztályos lesz az alaprendszer, és jelentősen megújul a különleges fűszerpaprika minőségével szembeni elvárás. Utóbbiba csak olyan minőségű fűszerpaprika kerülhet bele, mint amilyen a „nagyanyáink elvárásainak könyvében” meg van írva.

Itthon nő az igény a hazaira, de külföldön is keresett a magyar áru?

Nagy lehetőségek vannak exportra, de Oroszország, Dél-Korea, Japán és az arab világ is hiába várja tárt karokkal a magyar élelmiszert, ha nincs elegendő nyersanyagbázis, és nem tudunk annyit termelni, amennyire a piacon biztonságosan vevőt találhatnánk. A rendszerváltást követő privatizációs hullám után drasztikusan visszaesett a nagyüzemi termelés, és ma már az élelmiszeripar 96 százalékát kis- és mikrovállalkozások teszik ki, amelyek többsége jelenleg még nincs felkészülve az exportigények teljesítésére. Ráadásul az igények is jelentősen megváltoztak – ma már nem elegendő közepes minőségű áruval megjelenni a piacon, hanem kifejezetten igényes, jó minőségű termékekkel állhatjuk csak a versenytársak kihívását.