A New York-i Waldorf Astoria és a philadelphiai Bellevue-Stratford szállodák igazgatója, George C. Boldt annyira szerette feleségét, Louise Kehrer Boldt úrhölgyet, hogy 1897-ben megvette a Szent Lőrinc folyó medrében megbúvó Hart szigetet, hogy arra élete párjának egy takaros kis faházat építtethessen fel. Mivel a mágnás pár év múlva úgy látta, hogy az apró ház méretei alapján már nem fejezi ki szerelmének nagyságát, érzései tisztaságát és vagyona súlyát, így először 1898-ban tetemes pénzért szív alakúvá formáztatta át a korábban tinta pacnira hasonlító sziget körvonalát, majd 1900-ban belevágott egy hatemeletes, amerikai felfogásban értelmezhető romantikus stílusú kastély felépítésébe, amelyet pont a faház helyén képzelt el.

A megbízó megrendelése alapján a George Wattson Hewitt és William Dempster Hewitt építészpáros tervezte megakastélynak egy XVI. századi Loire-menti francia erősség kontúrjait kellett követnie, amely a korabeli amerikai sajtó szerint az Egyesült Államok legnagyobb magántulajdonú háza lett volna. A gigantikus méretű, 120 szobás Csipkerózsika váron 900 munkás, ács, kőfaragó és képzőművész dolgozott éjjel-nappal nagy titokban, három műszakban, hogy az asszony meg ne tudja, milyen ajándékot készül átadni neki férje. Mivel a tervezőpáros az építkezés befejezését 1905 – minő véletlen – Valentin napjára időzítette, így Boldt további négy megaépítményt építtetett fel az időközben Szívre átkeresztelt szigeten, s további hét épületet a szomszédos szigeteken, hogy felesége egy pillanatig se érezze úgy, hogy nem szeretik eléggé.

Míg a szomszédos szigeteken egy hatalmas méretű jacht házat, gazdasági melléképületeket, golf- és teniszpályát, istállókat, valamint egy lovaspóló területet is kialakítottak, addig a Szív szigeten egy középkori stílust követő, két mólóval is kiegészített gépházat, egy sok tornyos vendégházat, valamint az Alster toronyra keresztelt négyemeletes építményt húztak fel, ahol a Boldt család éldegélt a kastély építése ideje alatt. Természetesen az olasz, francia, és angolkertekkel tagolt építményeket egy földalatti alagútrendszerrel is összekötötték.

A romantikus mesébe azonban 1904-ben egy tragikus kimenetelű történet szövődött: Louise szívinfarktus következtében ugyanis váratlanul elhunyt. A férj a veszteség hatására összeomlott. George C. Boldt azonnal elrendelte a munkák felfüggesztését, majd pár hónappal később családjával közösen végleg elhagyta a szigetet. Ekkor fogadta meg, hogy a félkész kastélyt sohasem fogja felépíteni. Az épületek állaga hamarosan romlani kezdett, amelyet a későbbiekben nemcsak a zord időjárás, a Szent Lőrinc folyó vízszint-ingadozása, hanem a vandál behatolók rombolása is tovább pusztított.

Hetvenhárom évvel később az Ezer Sziget Vállalat jelképes 1 dollárért 1977-ben megvette az egész rommezőt, hogy a szigeten még álló épületeket egyrészt rekonstruálhassa, másrészt pedig az eredeti tervek szerint felépíthesse azt a romantikus álmot, amelyet anno Boldt és a Hewitt testvérpár elképzelt. Az állami cégnek húsz év kellett ahhoz, hogy majdnem teljes egészében rendbe hozhassa az épületeket. Az első és a második emeleti szobákat például csak 2011-ben tudták berendezni modern bútorokkal. A többi négy emelet, illetve az alagsorban 1903-ban kiképzett úszómedence, tekepálya még mindig felújításra vár. A befejezésre váró kastély egyébként népszerű célpontja az amerikai és a kanadai turistáknak.