Az első nap tematikus szekció ülésein a látogatói motiváció, a márkaépítés, a termékfejlesztés és a desztináció menedzsment került fókuszba. Az egyik prezentációban a cseh Alzbeta Kirelova a hagyományos gyógyításra koncentráló wellness központok és a modern, holisztikus létesítmények versenyét illetve egymás mellett élését taglalta. A téma a hazai szakemberek számára is ismerősen csenghet, mivel Magyarországon is a gyógyító szolgáltatások hagyományára épült fel a wellness kínálat. A kérdést Melanie Smith, a Corvinus egyetem brit tanára is érintette, amikor előadásában a különböző földrészekre és régiókra jellemző wellness kínálatot hasonlította össze. Kutatásai rámutattak, hogy nemcsak a kontinensek hagyományaiban, de Európán belül is jelentős különbségek fedezhetők fel az északi, a déli, a nyugati és a keleti létesítmények, szolgáltatások és látogatói elvárások között.

A csütörtök reggeli nyitó előadást Gerry Bodeker, az Oxfordi egyetem tanára tartotta, amelynek fókuszában a kultúra és a tradicionális tudás megjelenése a spa központokban volt. Szerinte egy sikeres spa kulcsa az autentikusság, a vendégszeretet és a helyi alapanyagok használata. Mivel a mai wellness trend az ázsiai tradicionális spa elemeiből merít, a szakember ebből a térségből hozta a legtöbb konkrét példát és kiemelte az országos (japán, thai, fülöp-szigeteki) sajátosságokat. Hangsúlyozta, hogy nem szerencsés egy adott helyen honos kínálati elemeket idegen környezetbe helyezni, mert elveszíthetik hitelességüket.

Ezt követően Roger Allen Innsbruckból a modern spa külső és belső építészeti jellemzőiről szólt, kiemelve a rentabilitás és a fenntarthatóság problematikáját. Többször aláhúzta, hogy az első helyen fontosságban mindig a megvalósítható tanulmánynak kell állnia, a dizájn és az enteriőr csak kiegészítője a szolgáltatásoknak. Szintén megemlítette a dolgozók szakismeretének fontosságát. A wellness központ látogatói nem feltétlenül vannak tisztában, mi mindent lehet kihozni egy spa látogatásból, ezért a képzett munkaerő alkalmazása önmagában is eldöntheti egy központ sikerét vagy bukását. Végül egy “önkiszolgáló hammam” példáját említette, ahol a látogatók egy részletes plasztik térkép segítségével jutnak el egyik állomásról a másikra, útba ejtve a megfelelő sorrendben minden egyes élményelemet. A szekcióüléseken a látogatói attitűdökkel, az életminőséggel és a marketinggel kapcsolatos kutatási eredményeket mutatták be és vitatták meg a résztvevők.

A délutáni két előadás a minőségbiztosítással foglalkozott. Kathrin Spiller Németországból a hazájában kialakított wellness, termál, city wellness és medical wellness szállodák osztályba sorolásáról adott ismertetőt: A szállodáknak legalább a 3-4 csillagot el kell érniük a normál szállodáknál alkalmazott besorolás szerint, s ezen kívül még számos kritériumnak kell a létesítménynek megfelelnie. Mivel Németországban a spa létesítményekben dolgozók számára nincsenek kötelező standardok, a rendszeres ellenőrzés elengedhetetlen. Jelenleg Németországon kívül Svájcban és Olaszországban vannak “wellness stars” szállodák. A másik nyitó előadás a 3,5 éve alakult Healing Hotels of the World láncot mutatta be, elsősorban a wellness központok szolgáltatásaira koncentrálva.