Hál’istennek most már nem kell egy teljes Mensa-tesztet kitöltenünk ahhoz, hogy megtudjuk; az intelligenciánk magasan az átlag fölött szárnyal. Mindössze annyit kell tennünk, hogy szépen beülünk egy csámcsogó és cuppogó emberektől hemzsegő szobába.

A Northwestern University kutatói a Neuropsychologia nevű szaklapban minap közzétettek egy tanulmányt, amely kapcsolatot vél felfedezni a bizonyos zajok iránti magas érzékenység, illetve a zsenialitás között.

A lakosság körülbelül 20 százaléka rendelkezik azzal a diagnosztizálható „betegséggel”, hogy némely hanghatás (pl. hangos rágás) tökéletesen elviselhetetlen a számára. A dolgozat szerzői azt gyanítják, hogy az emberiség felvázolt ötödébe eső egyének a többieknél nagyobb valószínűséggel lángelmék. A mondott hangérzékenységi halmaz részesei a kreatív hajlamot fürkésző teszteken is magasabb pontszámot voltak képesek elkönyvelni.

Mind ezért, ha ön legközelebb egy tésztaleves-szürcsölő emberrel szemben ülve azon veszi észre magát, hogy keményen ökölbe szorítja a kezét, azonnal szaladjon írni egy könyvet, irgum-burgum mostmár!