Hiba lenne ugyanakkor azt hinni, hogy az oroszok alkoholfogyasztási gyakorlatából korábban hiányzott volna a sör. Az ipari sörtermelés európai fénykorának idejében már működtek sörfőzdék a cári birodalomban, és a kontinens nyugati területein kifejlesztett, és közkedvelt típusok – mint például az eredetileg a csomagcipelő hordárok számára készülő, magas kalóriatartalmú „porter” sör – igen rövid idő alatt érkeztek meg az oroszok poharába is. Mindennek ellenére a peresztrojka évei előtt még valóban a vodka hegemóniájáról beszélhettünk, de ne feledkezzünk meg arról, hogy az átlag orosz étkezési kultúra évszázados itala a „kvasz”, alapanyagait és készítési módját tekintve nem áll túlságosan messze a sörtől.

Privatizáció és külföldi befektetők

A piacgazdaság, a gazdasági szerkezetváltás eredményeképpen több orosz vállalkozói csoport látott üzleti lehetőséget a nagyüzemi sörgyártásban, és ma már láthatjuk, hogy számításaik fényesen beváltak. A 90-es évek közepétől az ezredfordulóig olyan mértékben fejlődött az ágazat, hogy Oroszország - Kína, az USA, Németország és Brazília után - a világ ötödik sörgyártójává vált, az éves költés pedig a hazai piacon elérte az 5 milliárd dolláros szintet. A statisztikusok szerint napjainkra az egy főre eső éves orosz sörfogyasztás átlépte a 100 literes határt.
Egyáltalán nem csoda, hogy az európai sörgyártó konzorciumok hamar felfedezték maguknak az orosz vásárlóerőben rejlő lehetőségeket, és ma már a helyi sörgyártás csaknem kétharmada a legnevesebb nemzetközi cégek kezében összpontosul. Így az 1990-ben Szent-Péterváron alapított Baltika sörfőzdéből már két évvel később, a svéd Baltic Beverages Holding AB befektetéseinek köszönhetően létrejött a világ egyik legkorszerűbb gyára. Ma a Carlsberg csoport és a Scottish & Newcastle csoport érdekeltségi körébe tartozik, és a Heineken után Európa második legnagyobb sörgyártója. Tíz oroszországi gyárukban évi 24 millió hektoliter sör készül.
Az Oroszországban szintén jelentős befektetésekkel megjelenő török Efes csoport olyan helyi – nálunk szinte teljesen ismeretlen – márkákkal dolgozik, mint az egzotikus (és kissé retro feelinges) nevű Beliy Medved , Sokol, Krasny Vostok vagy a Vostochnaya. Ugyanakkor 1999-ben vadonatúj brandet, a Stary Melniket vezették be a piacra, azzal a nem titkolt céllal, hogy ezzel a típussal megjelenhetnek a nemzetközi színtéren is.
A jelenleg működő, talán legnagyobb múltú sörgyár a Zhigulevskoye, melyet 1881-ben alapított egy vállalkozó szellemű osztrák serfőző mester Szamara városában, és végezetül említsük meg a legfiatalabbak közé tartozó Tinkoffot, mely 1998 óta létezik. Ekkor döntött úgy a névadó, Oleg Tinkoff, hogy sörözője számára saját gyártókapacitást állít fel. A Tinkoff sörgyár hamar a negyedik legjelentősebb orosz termelővé nőtte ki magát, 2002-ben megnyitott gyárában átlépve az évi 2 millió hektoliteres termelést. A márkát és a gyárat 2005 júliusában vásárolta meg az InBev csoport, a hírek szerint 167 millió eurót pengetve a korábbi tulajdonosnak.

Go West!

A világ vezető sörgyártóinak jelenléte magával hozta az orosz sörök nemzetközi piacra történő bevezetését is. Üzleti szempontból érthető, hogy szinte valamennyi gyártó egy-egy brandet állít az exporttevékenység fókuszába, és bár igazán komoly, jelentős áttörésről nem beszélhetünk (hiszen valamennyi gyártó védi ugyanakkor a saját, hazai márkái piaci érdekit), a kínálat színesítésére szinte a világ valamennyi pontján megtalálhatók az orosz típusok. A gyártási kapacitás ismeretében nem csoda talán, hogy a legismertebb orosz brand (amely az utóbbi időben Magyarországon is megvásárolható), a Baltic Beverage Holding által exportált Baltika. A termék piac és versenyképessége nem feltétlenül minőség és élvezeti érték kérdése, hiszen míg az anyaországban egy üveg sör átlagosan 14 rubelbe kerül (0,48 dollár), addig nálunk a hírek szerint 380-600 forint, Angliában pedig 1,5-2 font körüli áron kapható (2-3 dollár). Ennek ellenére a szigetországban az igényes sörbírók kedvelt minőségi itala ez az erős sör, különösen a szofisztikált italokat kedvelő fiatalok és a minőséghez ragaszkodó üzletemberek körében népszerű. Árát tekintve illeszkedik az import sörök árfekvéséhez.

A válság keleten is válság

A gazdasági válság nem kíméli az orosz sörpiacot sem. Az Orosz Sörgyártók Szövetsége nem régen jelentette be, hogy 1996 óta első alkalommal csökkent a termelésük 2008-ban, és a tendencia 2009 első negyedévében is folytatódott. Bár a 0,6 százalékos visszaesés nem nevezhető drámainak, a jelenséget a szakemberek szerint nem lehet kizárólag a kedvezőtlen időjárás és az emiatt nehezülő alapanyag ellátás rovására írni. Sokkal jelentősebb ok a növekedő jövedéki adó, melynek eredményeképp az ágazatot a korábbiaknál jóval magasabb, 29 milliárd rubeles teher sújtotta.

1-től 10-ig
A legjelentősebb oroszországi sörexporttal (közel évi félmillió hektoliter) a Szent-Pétervár-i Baltic Beverage Holding sörgyár dicsekedhet. A sörfőzde a teljes orosz sörkivitel több mint hetven százalékát adja, és a világ 50 országában (2008) vásárolható meg export márkájuk, a „Baltika”, melynek érdekessége, hogy különböző típusait egyszerű számozással különböztetik meg egymástól, az alábbiak szerint:
„Baltika 0” – alkoholmentes, könnyű árpamaláta
„Baltika 1” – 4,4 %-os light komlómaláta
„Baltika 2” – árpa, rizs és komlómaláta
„Baltika 3” – 5,1 %-os halvány lager (Klassicheskoye)
„Baltika 4” – 5,6 %-os borostyánszínű lager, karamellből és rozsmalátából
„Baltika 5” – 5 %-os karamell maláta
„Baltika 6” – alsó erjesztésű 7 %-os barna sör (porter)
„Baltika 7” – 5,4 %-os lager (ez a fő exporttermék)
„Baltika 8” – szűretlen búza ale
„Baltika 9” – erős, 8-10 %-os lager
„Baltika 10” – 5,2 %-os lager

Öngól

Hatalmas öngólt rúgtak a szamarai Zhigulevskoye sörgyár exportért felelős marketing szakemberei, amikor vezértermékük brit piacra történő bevezetésekor a sör nevét tükörfordításban alkalmazták a palackon. Nyelvtanilag ugyan teljesen helyes volt a „Zhiguli’s” márkanév, a termékfejlesztéskor nem vették figyelembe azonban, hogy az angolszász nyelvekben (főképpen az ausztrál nyelvjárásban), a „goolies” szó a szlengszótárban herét jelent. A piaci áttörés – talán érthetően - elmaradt…