Az évek során sok minden megváltozott Szegeden – egykori iskolámat már nem úgy hívják, mint akkor, az egyetem is elhagyta a József Attila nevet –, a város mediterrán légköre, a sok külföldi diák, a villamosok csilingelése, az élet lassúbb folyása ellenben ugyanolyan, mint kamaszkoromban. 1985-ben ugyanúgy sétáltunk végig iskola után a Hősök kapujától a Széchenyi térig a Kárász utcán, mint most. Akkor is megálltunk egy fagyira a Virág cukrászdánál, ahogy most is, és a Szegedi Szabadtéri Játékok akkor is tízezreket vonzott nyáron.
Az idő azonban nem állt meg a napfény városában, számtalan fejlesztés történt, amelyeket érdemes számba venni. Öt évvel ezelőtt adták át a Hunguest Hotel Forrás szomszédságában a Dél-Alföld egyik legnagyobb alapterületű fürdőjét, a Napfényfürdő Aquapolist, amelyet mi is kipróbálhattunk. A fürdőben az összes vízfelület 4400 négyzetméter, és egyszerre akár 3000 főt is képes befogadni. A számos kül- és beltéri csúszda mellett télire befedhető úszómedence, termálvizes és élménymedencék szolgálják a pihenést és a felüdülést. Aki igazán ki akar kapcsolódni, az próbálja ki a csak 16 éven felüliek által használható „csendes wellnesst”, ahol finn és infraszauna, aromabarlang és gőzfürdő közül lehet válogatni, a rozmárokat szabadtéri merülőmedence várja. A kiszáradás ellen ingyenteát kínálnak. Sikerült az egyik szaunaszeánszon részt vennünk: ezúttal a tágas gőzfürdő levegőjét irányította az izzadó testekre profi mozdulatokkal a szaunamester, majd kávés-csokoládés kenőccsel frissíthettük fel a bőrünket. Egy háromórás relaxálás az Aquapolisban ideális időtöltés lehet bárkinek, aki Szegeden jár.
MAGYAR EDE NYOMÁBAN
Fürdés után sétáljunk egy jót a belvárosban! A hazai szecessziós építészet kedvelői megnézhetik a híres építész, Magyar Ede legszebb munkáit, a képeslapra illő Reökpalotától a Goldschmidt-házig. Mielőtt a Reök-palota felé vennénk az irányt, vessünk néhány pillantást a Kárász utca sarkán álló Ungár–Meyer-palota táncoló félmeztelen kisasszonyokkal díszített kupolájára.
A hullámzó formákkal és vízililiomokkal büszkélkedő Reök-palota volt Magyar Ede első szegedi munkája, és nem véletlenül jut eszünkbe a fodrozódó víz az épület láttán: „testreszabott” épületet tervezett a megrendelő Reök Iván vízimérnöknek. Fura a legfelsőbb szint dísztelensége: oda sellőket szánt az építész, de a 9 gyermekes Reökné asszony ezt nem engedte, így csupán színes vonalak kerültek oda buja női idomok helyett.
70 EZER NÉZŐ NYARANTA
Az épületet belülről is megtekinthetjük, egyrészt mivel itt találhatók a Szegedi Szabadtéri Játékok irodái, másrészt időszaki kiállításokat is rendeznek a földszintjén. Ha már ott jártunk, hallottunk is pár érdekes dolgot Magyarország legnagyobb szabadtéri játszóhelyéről. Kiderült, hogy nyaranta 15-16 előadás kerül színpadra Szegeden, ezeket évente összesen már több mint 70 ezer néző tekinti meg. A népszínház-koncepció jegyében
ZSIDÓ EMLÉKEK
Szeged zsidó kulturális öröksége külön vonzerőt jelent. Külön városnegyedük volt az 1770-es évektől megtelepedő zsidóknak az alföldi városban, ahol két zsinagógát és egy közösségi házat is építettek. A Reök-palotától pár perc sétára található a negyed, benne a világ negyedik legnagyobb, 1900–1902 között emelt, eklektikus stílusú zsinagógájával, amelyre úgy adtak ki építési engedélyt, hogy gyorsan növő növényekkel telepítsék körbe. Erre tiszafát ültettek minden oldalról mellé, amelyek lassan nőttek, mára viszont már teljesen eltakarják a fotósok elől a zsidó templomot. Szintén szecessziós stílusban épült Baumhorn Lipót tervei szerint 1903-ban a hitközségi székház, benne míves üvegablakokkal. Nincs messze innen Magyar Ede egy másik munkája, az egykori Goldschmiedt-palota, amely kívülről nem sok érdekességet mutat, mivel a hatvanas években megfosztották homlokzati díszítéseitől, azonban a gyönyörű nőalakokkal díszített kapualját mindenképp érdemes megnézni. Szegedi sétánkon ejtsük útba a Széchenyi téren álló városházát is, amely az 1879-es nagy árvíz után épült.
AZÉRT A VÍZ AZ ÚR
Szeged a napfény, a szecesszió és a paprika mellett a vizek városa is, hiszen itt ömlik a települést kettészelő Tiszába a Maros. A Tisza mentén több helyen bérelhetünk kajakot vagy kenut, sőt immár vezető nélküli, napelemmel működő kishajót is a Foka ökokikötőben. A belváros közelében fekvő kikötőben, amely pályázati támogatással épült néhány évvel ezelőtt, 14 kenu, 6 túrakajak és több különböző méretű hajó és motorcsónak bérelhető. A 4-6 személyes, napelemes hajók többségét bárki vezetheti, néhány perc alatt megtanulható az irányításuk. Utána irány a víz! Népszerű kirándulási helyszín a közelben a Maros és a Tisza összefolyása, ahol alacsony vízállás esetén óriási homokpadokon is piknikezhetünk. A kitartóak Makóig, Mártélyig vagy Csongrádig is elhajózhatnak, kenuzhatnak. Egy 3-4 napos túra során el lehet jutni akár a Szanazugig.
A vízben hal is terem bőven, így nem lehet teljes egy szegedi túra halászlé nélkül. Halászcsárdából is bőven akad, az egyik legendás hely a Sárgának nevezett partszakaszon az Öreg Kőrössy, ahol kihagyhatatlan a vegyes hallé, belsőséggel, utána egy jó túrós csuszával.
ÚSZIK A HAL
Halételeket a belvárosi vendéglátóhelyeken is találunk, a színház melletti Port Royalban ugyanakkor a magyaros húsételek mellett amerikai burgerek és quesadillák is szerepelnek az étlapon. Vendéglátóink jóvoltából egy alföldi borkóstolón is részt vehettünk. Csiszer László, az Arad-Hegyalján gazdálkodó Balla Géza szegedi borboltjának munkatársa vezetett be minket a három borvidéket (Csongrádi, Hajós-bajai, Kunsági) magába foglaló Duna Borrégió világába. A kiskőrösi Szentpéteri-pincétől terítékre került egy izgalmas savakkal büszkélkedő pozsonyi fehér, majd a soltvadkerti Lantos borászat ezerjó borával folytatódott a sor, amely a Vinagorán aranyérmet nyert. Ittunk egy izgalmas rozét is, amelyet a Szentpéteri-pincészet Néró csemegeszőlőből készített, a bor gyógyhatású. Vörösborból is akad díjnyertes nedű errefelé, ilyen a Lantos borászat kékfrankos-válogatása.
