A Zöld-foki Köztársaság, ez a Nyugat felé nyitott, kilenc lakott és hat lakatlan szigetből álló patkó alakú szigetcsoport Budapesttől 6500- 7000 km-re fekszik az Atlanti-óceánban, Nyugat-Afrika legnyugatibb pontjától, a Zöld-foktól (Szenegál) mintegy 450 kilométernyire, a trópusi éghajlati övezetben. A fiatal köztársaság (függetlenségét 1975-ben nyerte el) területének és lakosságának nagysága egy kisebb magyar megyének felel meg, természeti és kulturális változatosság tekintetében azonban különlegesen gazdag terület, nyugodtan felveheti a versenyt az Európához valamivel közelebb fekvő Kanári-szigetekkel. A kilenc lakott sziget közül három a Szél felőli- (Barlavento), hat a Szél alatti- (Sotavento) szigetek közé tartozik. A legnagyobb sziget Santiago (Szent Jakab) szigete, ennek délkeleti csücskében terül el a főváros, Praia (beszédes név: „strand”), amely a zöldfokiak húsz százalékának ad otthont.

A trópusi öv ellenére az éghajlat kellemes, mivel rendkívül alacsony a levegő páratartalma, és a meleget az Atlanti-óceánról érkező szellők is állandóan enyhítik. Két évszak van, a száraz, amely augusztustól októberig tart, 26-27 fokos átlaghőmérsékletekkel, és a még szárazabb, az év többi részében, 20 fok körüli átlaghőmérséklettel. Ebben az időszakban szinte mindig fúj Afrika felől a passzátszél. Eső alig esik, néha évekig szárazság van, megoldhatatlan problémákat okozva ezzel a szigetek mezőgazdaságának, amely egyébként számos, európaiak számára egzotikus terméket termel, például trópusi gyümölcsöket, banánt, kávét, teát, cukornádat, maniókát, édesburgonyát. Az egyik vulkáni szigeten, Fogó-n („Tűz”) szőlőt is termesztenek, az ebből készült különlegesen finom bor neve manecom.

A szigetcsoport tulajdonképpen egy ősi tenger alatti vulkanikus hegység megsüllyedt maradványa, ennek köszönhetően a szigetek többségén változatos hegységekben különleges sziklaalakzatokkal, mély völgyekkel, barlangokkal vagy vulkáni működés más nyomaival találkozhatunk. Vulkáni eredetű Săo Nicolau (Szent Miklós) szigetén a tarrafali strand titániumban gazdag fekete homokja is, amelyet ízületi gyulladások kezelésére hasznosítanak a masszázshoz értő helyi asszonyok. A Fogo-sziget Pico („csúcs”, 2829 m) vulkánja ma is működik, legutóbb 1995-ben tört ki. Három alacsonyabb fekvésű (400 m) sziget is van (Sal, Boavista és Maio), ezek felszínét főleg homokdűnék és sós mocsarak borítják.

A szigeteket 1456-ban a portugálok fedezték fel, ők kezdték el betelepíteni az addig lakatlan, elég zord adottságokkal rendelkező területet. A portugálok itt építették ki rabszolga-kereskedelmük központi elosztópontját Afrika, Európa és Amerika között, így a mai lakosság szinte teljesen afrikai eredetű kismértékű európai beütéssel. Kreoloknak nevezik magukat, nyelvük portugál- afrikai keveréknyelv, a crioulo. A rabszolgaságot csak 1876-ban törölték el. A szigetek gazdasági jelentőségét évszázadokon át a stratégiai fekvés adta: mintegy félúton helyezkednek el Európa és Dél-Amerika, illetve Dél-Afrika és Észak-Amerika között, és ez a hajózásban, majd később a repülés kezdeti szakaszában nélkülözhetetlen tranzitállomássá tette az itt található kitűnő természetes kikötőket. Később ez elvesztette jelentőségét, és a függetlenségét 1975-ben elnyert, a szocializmus felé is kacsingató, tulajdonképpen demokratikus berendezkedésűvé csak mintegy tíz éve vált országban azt is jelentette, hogy a nehéz helyzetben lévő elmaradott gazdaság számára új jövedelemforrás után kellett nézni. Így kezdtek bele az ország idegenforgalmi fejlesztésébe, és ma már a turisztikai szempontból a három legfontosabb szigeten (Sal, Săo Vicente és Santiago) korszerű három- és négycsillagos szállodák emelkednek. A tömegturizmus még jó ideig nem fenyegeti ezt az érintetlen vidéket, a szállodák többsége mindössze néhány tucat szobával rendelkeznek.

A zöld-fokiak messze földön híresek kedvességükről, vendégszeretetükről. Az itt lakók élete nem könnyű, már csak a mezőgazdaság szempontjából mostoha viszonyok miatt sem. A portugál korszaknak köszönhetően szinte az egész lakosság katolikus, azonkívül hitükben nagy szerepet játszanak az egykori rabszolgák Afrikából magukkal hozott természeti elemei is. A szórakozást itt az ünnepek jelentik: a vásárok, búcsúk – úgy, mint az „anyaországban” is – itt gyakran egy álló hétig eltartanak, zenés felvonulásokkal, tánccal és gazdag lakomákkal kísérve. (Nem véletlen, hogy a kisszámú európai légi-összeköttetésre a februári karnevál előtt már hónapokkal nem lehet repülőjegyet kapni.) Ilyenkor aztán fölcsendül a portugál fadóval rokonságban álló, de azzal ellentétben tánccal is kísért morna, amelynek bölcsője a második legnagyobb város, Mindelo. E különös, érzelmes, latin és egyben afrikai motívumokat is ötvöző melódiának a képviselője Cesária Évora, akit a nemzetközi zenei élet 47 éves korában, 1988- ban fedezett fel egy Párizsban élő zöld-foki emigráns segítségével. A csodás hangú, de fiatalnak már akkor sem mondható hölgy azóta bámulatos karriert futott be: kilenc önálló CD-je jelent meg, és Japántól az Egyesült Államokig folyamatosan koncertezik. A gyarmati időket idéző, koloniális stílusú Mindelóban a „Mindelói Éjszakák” külön vonzerőt jelentenek: a bárokból lágy zene szűrődik ki, a helyi dallamok portugál melódiákkal és a brazil szamba ritmusával keveredve szállnak a kellemesen friss kikötői éjszakában.

Annak ellenére, hogy az ország az egészségügy fejlettségét tekintve a 4. helyen áll Afrikában, a születések száma is magas, lakossága mégis kissé fogy. Ennek oka a hagyományosan magas kivándorlás. Az USA Massachusetts államában és Portugáliában együttesen még egyszer annyi zöld-foki-szigeteki leszármazott él, mint magában a köztársaságban. A jó közegészségügyi viszonyoknak köszönhetően az országba nem szükséges védőoltás, a járványos betegségeket sikerült kiirtani. A magyar turistáknak vízum kell. Ezt legközelebb Bécsben szerezhetjük be 27 euróért egy színes fénykép, a kitöltött vízumkérő és a repülőjegyek ellenében. A tartózkodáshoz igazolni kell 180 EUR + naponta 90 EUR költőpénz meglétét. Budapestről egyébként Frankfurton keresztül a legegyszerűbb elrepülni Salra a CondorFlug légitársaság gépével, amely jelenleg az Aeroviva tájékoztatása szerint 194 000 Ftba kerül (+17 000 Ft illeték). A szigetek között a légi közlekedést a nemzeti légitársaság, a TACV biztosítja, amely – amenynyiben TACV-járattal érkeztünk az országba – rendkívül kedvezményes bérleteket is árul a kilencből három vagy öt sziget meglátogatására. Ennél romantikusabb lehet a szigetek felfedezése dzsembével, hagyományos – de minden modern kényelemmel felszerelt –, a XVII. századból való portugál vitorlás hajóval, amelyekkel néhány éve a szigetek két olasz szerelmese üzemeltet. Aki kipróbálja ezt a különleges utazási módot, annak delfinek, teknősbékák, és kis szerencsével akár bálnák látványában is része lehet.

A kilenc sziget annyi természeti szépséget, gasztronómiai különlegességet, olyan, korunkban szinte elképzelhetetlen romlatlanságot és nyugalmat nyújt, ráadásul mindezt Európa szomszédságában és elérhető árakon, hogy méltán tarthat igényt az európai, így a magyar turisták fokozott érdeklődésére is.