És olyan zöld, különösen a nyár előestéjén, hogy messzemenőkig alátámasztja az állítást, hogy Szlovénia Európa legzöldebb országa, az ország területéhez képest itt a legnagyobb az erdők aránya. A városban állva szinte bárhonnan látszanak a Pohorje fenyvesei vagy a dombok szőlődűlői. A kettő közt pedig a haragoszöld Dráva, fölötte íves vashidak kötik össze a 120 ezres város két felét. A hídon át az út a főtérre vezet. Itt áll a barokk városháza, amelynek homlokzata a nem kifizetett építési vállalkozók dühének áldozatává vált. Az épületet itáliai mesterek tervezték. Minden rendben ment egy darabig, majd likviditási gondok keletkeztek, a derék mesterek pedig úgy döntöttek, kitolnak a várossal, és a tornyot az épület szimmetriatengelyétől egy-két méterrel eltolva építik fel. Az út tovább egészen a központi, kávézókkal teli Szent Flórián téren át halad a Szamár-sarokig.

Itt igazából sosem voltak szamarak, hanem férfiak, akik pont 50 évvel ezelőtt szoktak rá, hogy itt állva a csinos maribori nőket gusztálják. Mesélik a helyiek: nem mindig hiába, néhány házasság született már ebből.

Mértéktartó EKF

Innen csupán egy ugrás a város legrégebbi háza 1222-ből, amely felújítva, belsőépítészetileg átgondolva a Maribor2012, Európa kulturális fővárosa szervezőbizottságának ad otthont. Lázas készülődés folyik a történelmi falak mögött.

„Célunk az EKF-fel, hogy mozgásba hozzuk a várost, hogy hosszú távon változtassuk meg az itt élők hozzáállását a városhoz, illetve hogy Európának és a világnak megmutassuk, mit jelent Maribor és környéke a kultúra terén” – foglalja össze 2012 céljait Zan Lebe DJ, aki korongok pörgetése mellett a Maribor2012 PR-igazgatója. A város kiterjeszti az évadot, jobban fogalmazva bevon az évadba partnerként öt másik várost, Muraszombatot, Ptujt, Novo Mestót, Velenjét és Slovenj Gradecet is, amelyek szintén egész évben bonyolítanak rendezvényeket. „Úgy néz ki, hogy idő előtt elkészül az összes szükséges infrastruktúra” – mondja Zan Lebe a pécsi példát felhozó kérdésemre. A terveket a város sajátosságait és teljesítőképességét figyelembe vevő mértéktartás jellemzi, de fontos, hogy ezeket az épületeket az évadot követően is ki tudják használni. A Drávapart megújulását is tartalmazó tíz építészeti projektből egyet – Maribori Művészeti Galéria – egy magyar építészpáros, Lévai Tamás és Jószai Ágnes tervezett.

Azért most is mozgásban van ez a város a szó számos értelmében. A kéthetes Lent Fesztivál nyáron számos országból vonz látogatót, de – mint Lebe mondja – sok maribori erre a két hétre veszi ki szabadságát, és vegyül el akár családostól az egész városra kiterjedő forgatagban. Ott van a minorita rendházból kialakított Új Bábszínház. A kívül-belül ízléses, modern stílusban átépített rendház az EKF egyik helyszíneként működik majd jövőre, de a kulturális eseményeken túl alkalmas néhány száz fős konferenciák lebonyolítására is.

A testnek

Mozog máshogy is épp eleget ez a város. Egyrészt kitűnő a kerékpáros-infrastruktúra, rengetegen közlekednek két keréken. Másrészt karnyújtásnyira a központtól síelhet, szánkózhat, hegyikerékpározhat, túrázhat és futhat az ember a Pohorje hegyein. A több szállodát és fürdőt is üzemeltető Terme Maribor nemrég felújított szállodája, a Hotel Habakuk mellől indul a sílift a pályarendszer tetejére, illetve ugyanide érkeznek meg a Sportni Center Pohorje Bike Park lejtői.

Aki szereti a száguldást bringanyeregből egy hegyi ösvényen, az itt tudásának, elszántságának megfelelően választhat 15 kilométernyi pályából. Sőt cégek csapatépítésen is részt vehetnek, akár bringán, akár a nagy esésű bob-, vagy a hegyoldalban lévő kalandpályán.

Apropó, Lent! Ez akár azt is jelentheti, mint magyarul: lenti városrész, mivel valóban a folyó partján található, a többi városrészhez képest lejjebb. De valódi neve, lévén, hogy Maribor hosszú ideig Habsburg-határváros volt, a német nyelvből származik, eredeti jelentése kikötő, rakpart volt, amely mellé odaépült az a néhány tömb, amely tele van girbe-gurba délszaki hangulatú kis utcákkal, sikátorokkal.

A délszaki hangulatot fokozza az a hatalmas szőlőtőke egy vakítóan fehér ház homlokzatán, amely a maga több mint 400 évével a világ ma is termő,legöregebb szőlője. Minden évben leszüretelik, készül belőle 30-40 liter bor, amelyet reprezentatív célokból ajándékoz a város polgármestere. A borászati kiállításnak is otthont adó ház a statisztikák alapján a város legkeresettebb látnivalója. Ahol ilyen öreg szőlő terem, ott kell lennie még bornak, és készül is bőven a Maribort keletről körülölelő lankákon, amelyeken több borúton bolyonghatunk számos pince közt, amíg el nem jutunk például Dveri Pax pincészethez, amely az admonti bencéseknek köszönhetően a 12. század óta járul hozzá a világ borkultúrájához. Fogadóépületük gondozott parkjának végében, az egykori püspöki vendégházban akár nagyobb létszámú csoportok is kitűnő borvacsorákon és kóstolókon vehetnek részt, és ízlelgethetik a helyi sipont, friss sauvignont vagy zweigeltet.

„Nem akartam epret hozni a pezsgő mellé, helyette parancsoljon, egy kis gesztenyemézzel megbolondított parmezánt” – kínál Miheala Doppler pincészetük teraszán. A kilátás pazar, a hegytetőről dűlők, völgyek, a távolban a Pohorje látszik. „Diona, azaz a nő kétszer” – magyarázza vendéglátóm a pezsgő címkéjén lévő szlovén szójátékot. Még egy falat parmezán, és alászállunk a modern pincészetbe, amely valóban a hegy gyomrában van, míg a felszínen csak lejárat jelzi, hogy valami még akad itt. Annak ellenére, hogy a föld alatt van kóstolóhelyiség, a tervező, azaz maga a Doppler házaspár ügyesen megoldotta, hogy természetes fény világítsa meg az igényes anyagokból épült és berendezett helyiséget.

Akárcsak Ausztriában, a friss, reduktív eljárással készült borok itt is csavaros kupakot kapnak.

Ez a magyar borfogyasztó számára még mindig furcsán hat, gyenge minőségű bor benyomását kelti. Ne higgyünk a látszatnak vagy a tévesen belénk ivódott előítéleteknek; a csavaros kupak alatt Maribor környékén szép borok várnak elfogyasztásra.