Egy festőművészekből, szobrászokból és építészekből álló csoport Drezda Külső-Újváros (Äußere Neustadt) városrészében 2001 óta megjelenésében szokatlan, ám kialakításával, ötletességével mégiscsak vicces udvari homlokzatokkal látja el a régi-új építésű társasházakat. A Kunsthofpassage-projekt keretében eddig öt Görlitz út menti lakóház udvarát alakította át Annette Paul, André Tempel, Christoph Rossner, Viola Schöpe, Arendt Zwicker extravagáns képzőművész, valamint Heike Böttcher építész.
A művészek – elmondásuk szerint – az egyik átalakított épületudvaruk szellemi előképét még Szentpéterváron látták meg az 1990-es évek közepén. Ez a roskatag, cári időkben felavatott bérház azzal vívta ki a német fiatalok tetszését, hogy egy hihetetlenül túlméretezett, szovjet gyártmányú esővíz-elvezető rendszer nyomta agyon, szó szerint döngölte a földbe az épületet. A látvány keserédes hangulata annyira megfogta őket, hogy ennek az épületnek a „művészi mását” Drezdában ők is meg akarták valósítani. A tengerkék színű, a Víz Udvara névre keresztelt épületre így ők is egy hatalmas méretű, alumíniumból kikalapált esővízlefolyó-, eresz- és csőrendszert szereltek fel. (Mivel ez a típusú eresz- és csatorna-rendszer nem volt a német szabvánnyal kompatibilis, így a fém- és alumínium lemezeket nekik is Oroszországból kellett beszerezniük.)
Az oroszokkal ellentétben a leszállított árut ők nemcsak játékos formában állították össze, hanem kiegészítették a saját gyártású darabjaikkal is. Például míg az egyik eresz trombitává alakul át, addig a másik lefolyócső szaxofonná, a harmadik vadászkürtté, a negyedik pedig virágcseréppé. Mivel a csövek keresztmetszetét belső gyűrűkkel is ellátták, így a tetőről lefolyó víz – a nyomáskülönbség hirtelen megváltoztatásai miatt – valóban égi zenebonát varázsol a ház lakóinak. A szászok a konstrukciót így joggal nevezik Drezda leghíresebb zenekarának. Az épület annyira ismert és népszerű kirándulóhely lett időközben Németországban, hogy a művészek két évvel ezelőtt egy szivattyút is hozzászereltek szobrukhoz, hogy a vízi előadásra érkezők legalább minden félórában meghallgathassák a természet hangjait – a lakók nagy örömére.
Ezzel az épülettel szemben áll annak a másik épületnek az udvara, amelynek hátsó frontja a napfénnyel játszik. Itt 1998-ban különböző méretű, fából, gipszből és tükördarabokból álló homlokzatot alkottak a művészek: a citromsárgára lefestett kőfalon érdekes és torz sziluettek rajzolják ki Naprendszerünk központi bolygója. Általában erre a falra – különböző fesztiválok alkalmából – fényfestést is ki szoktak vetíteni. A multimédiás előadást több képernyővel, projektorral, tűz- és pirotechnikai robbanással teszik teljesebbé.
A picivel arrébb álló társasház a Földnek, illetve a vadon élő állatoknak állít emléket. A zöldre festett ház hátsó traktusán lévő erkélyeket például az elefánt ormányának bőrredőzése alapján alakították ki. A második emeletig felnyúló zsiráf a házfalat majszolja, felette gipszből kivakolt majmok ugrálnak az egyik ablaktól a másikig, a legfelső emeleten daruk repülnek. A negyedik házfal a mitikus lényeknek állít emléket. Viola Schöpe szobrász itt a sgraffitós eljárást kombinálta a mozaikossal. A díszítő csempéket portugál és meisseni gyáraktól rendelték be. Itt a 900 négyzetméteres homlokzat az élet áramlást mutatja be.
Forrás: Juhari Zsuzsanna / gyartastrend.hu