Nos, mi itt Magyarországon nem új rendeletek aláírásával töltöttük e jeles napot, és szerencsére megtehetjük, hogy hátat fordítva a világpolitikának inkább eleget tettünk egy meghívásnak, amely a budapesti Bulinegyed kellős közepére szólt, hátha jobb kedvre derülünk az év „leghangolóbb napjaként” számon tartott szorongásokkal teli januári ünnepen.

És milyen jól döntöttünk. Ugyanis amikor betértünk a pesti Gozsdu Udvar Oggi Pizza Napoletana nevű tésztázójába, és kiválasztottuk a számunkra legszimpatikusabbnak tűnő pizzát a számos ajánlat közül – szinte seperc alatt elénk került, és nem győztünk betelni vele.

Mert nem csak a szemnek volt kívánatos, hanem mivel a pizzakemence a vendégtér szélén helyezkedik el, ezért láttuk megszületésének minden pillanatát. És azt a szintén nem elhanyagolható tényt, hogy a pizzaséf kesztyűben készíti az ételt, helyezi a megsült tészta tetejére a hozzávaló feltétet.

A tészta jól átsülve került elénk, az alapanyagok kíválóak, a sonka, a sajt, és a fűszernövények frissen, illatosan kelletik magukat ennivaló díszítésként – ha nagyítóval keresnénk, se találnánk semmi kivetnivalót az elénk került fogásban.

Talán csak annyit, hogy akkora nagy adag egy-egy pizza – az épp hazánkban tartózkodó világhírű és híresen jóevő koreai gasztroinfluenszernek is becsületére válna eltüntetni az egészet – pedig, mint arról mi is hírt adtunk –, a napokban 2 kg rántott húst falt fel és még utána küldött „desszertként” két hatalmas tál pacalt is a szinte csontsovány, ám ezek szerint hatalmas étvággyal rendelkező koreai lány.

És még egy érdekességre derült fény egyre vidámabb falatozásunk során: a tálaláskor egy ollót is kaptunk a pizza mellé – amellyel végre valóban könnyű olyan szeletekre vágni a frissen sült tésztát, amilyet csak kívánnánk. El is neveztük az ügyes kis vágóalkalmatosságot pizzaollónak, de, mint kiderült, ez bizony nagy tévedés. Ugyanis ez valójában közönséges szabóolló, kínai tucatgyártmány. Amelyből, mint elmondták az Oggi-ban, nem győznek utánrendelni, mert annyira megtetszik a vendégeknek, hogy a megmaradt tésztával együtt a dobozban rendre hazaviszik maguknak – emlékként.