Aki vette a fáradtságot és végigkóstolta az előételhez szánt ínycsiklandó falatkákhoz kínált borokat az öt jelölt pincészetéből, az akár elégedetten távozhatott is volna. De ennyivel senki nem érte be, ami teljesen érthető, hiszen az igazi ízkavalkád csak ezután következett. A győztes, Vida Péter borainak összhangzatára neves éttermek chefjei komponálták a fantasztikus fogásokat.
Az első fogást Bernát Dániel András, az U26 chefje készítette. Vadponty, lesőharcsa füstölve, haltej, „szűz” és paprikás halkocsonya szerepelt a menükártyán. Második fogásként „Vadnyúl hazafelé” – vadnyúlból készült erőleves és pástétom lilaburgonya gyűrűben került tálalásra, melyet Ványi László, a Thermál Hotel Visegrád chefje készített el. Ezután Takács Lajos, az Olimpia Étterem chefje által megálmodott Kacsa „székelykáposztával” – currys kacsacombbal töltött mellehúsa, ananászos savanyú káposzta mazsolásan, pattogatott gerslivel került felszolgálásra. Bolyki Péter, a Corinthia Hotel chefje egy meglepetéssel szolgált az utolsó fogás előtt: Rozé sorbet rozéval. Ropogós tölcsérben két fagylaltfalat csokoládés robbanócukorkával meghintve. Utolsó fogásként Buday Péter, a Larus Étterem chefje főzött omlós, szarvas lábszárat vargányás pitével, baconban sült mandulás datolyával, ringló szilvalekvárral, paszternák pürével. A menüt sajtok és desszertkülönlegességek sora zárta, melyhez az eddigi Év Bortermelői ajánlották fel boraikat.
A szakmák közötti összefogásnak köszönhetően nem csak a felsorolt chefek, hanem az általuk meghívott számos szakács is felajánlotta segítségét az ebéd elkészítéséhez. A felszolgálók és a 40 önkéntes sommelier szintén kiváló munkát végzett. A rendezvényt kiváló termékekkel támogatta a Szega Camembert, a Lazzarin Café és a Kékkúti Ásványvíz. Kiváló műsorral készültek a fellépők is, a Hot Jazz Band, Lukács Sándor Jászai Mari és Prima Primissima-díjas Érdemes Művész, valamint Szigethy Gábor író, rendező.
Vida Péter szívet melengető, őszinte szavakkal köszönte meg, hogy azon a délutánon ő állhatott a figyelem központjában:
„Hát itt vagyunk…. Úgy érzem, aki ismer engem, az tudja, hogy amikor a borról van szó, akkor teljesen megváltozik az ember. Mert rá kell döbbenni arra, hogy a bor egy olyan elképesztő csodálattal bír, ami megváltoztatja szinte, hát azt kell mondjam, hogy az ember életét. És valóban nem véletlen mondom én mindig azt, hogy ha tehetitek, akkor ünnep legyen a családnak, amikor fölbontatok egy szép bort. És elképesztő, ami belőle árad. Mert a bor az pontosan olyan, mint az ember. Az épp olyan rakoncátlan rossz gyerek, és ilyen elképesztő tudással bíró felnőtté válik. Ezt a bornál harmóniának hívjuk. Aztán éppolyan elárvult öregember lesz, és bármily furcsa, ha meg nem isszuk, épp úgy, mint mi, méltóságteljes lesz. De meg fog halni. Ilyen az életünk. És ez egy fantasztikus csoda.
Nagyon köszönöm, hogy ennyien eljöttetek ebben a zord időben, és megünnepeltetek.
Igazából most a végén eszembe jutott egy régi mondás, amit egy idős öreg székely öregembertől hallottam. Valami ilyesmit mondott: kisfiam, ha kiállsz a közönség elé, akkor mindig húzd ki magad, hogy jól lássanak. Ha azt akarod, hogy megértsenek, akkor tagoltan és érthetően beszélj. S ha azt akarod, hogy szeressenek, akkor gyorsan hagyd abba! Én most ezt teszem. Végtelen nagy szeretettel köszönöm meg mindannyiótoknak, hogy itt vagytok, és ezt a napot egyszerűen bearanyoztátok. Köszönöm, köszönöm, köszönöm.” (kép: flickr, Budapest Wine Festival)