Ez a történet azonban nemcsak a kreatív tervezésről szól, hanem arról is, hogy egy elsőre kivitelezhetetlennek tűnő elképzelés miként válik valósággá a textilipari szakértelemnek és a precíz kézműves munkának köszönhetően. Erről beszélgettünk Bakody Katalinnal, a JAB Anstoetz közép-kelet-európai igazgatójával és Bara Ákossal, az ÉS Bisztró új enteriőrjének tervezőjével.

„Amikor először meghallottuk az ötletet, azt mondtuk: ez az, amit biztosan nem lehet megcsinálni”

– Honnan indult a közös munka?

Bakody Katalin: Régóta dolgozunk együtt a Kempinskivel és Bara Ákossal is, és szeretjük az olyan projekteket, amelyek valódi kihívást jelentenek. De amikor Ákos előállt azzal, hogy egy napernyőt szeretne egy étterem belsejébe, tényleg az volt az első reakciónk: ezt biztos nem lehet megvalósítani.

Bara Ákos: Pedig a gondolat egyszerű és logikus volt. Az ÉS Bisztrónak nagyon erős a kapcsolata a teraszával a hatalmas félköríves üvegfelületeken keresztül. Azt szerettem volna, hogy a vendég ne érezze, hol ér véget a terasz és hol kezdődik a belső tér.

Nem strandhangulat, hanem egy városi terasz érzése

– Honnan jött a napernyő ötlete?

Ákos: A cél egyáltalán nem egy strandhangulat megteremtése volt. Sokkal inkább azt az érzést kerestem, amikor egy kellemes városi teraszon ül az ember. Nyáron, amikor nyitva vannak az ajtók, ez természetes, de azt szerettem volna, hogy ugyanez az atmoszféra télen se tűnjön el.

– Látott már hasonlót valahol a világban?

Ákos: Nem.

Katalin: Én sem, sehol. Pedig sok helyen jártam már, a munkámból adódóan is.

– Akkor ezt Ákos találta ki?

Ákos: Úgy tűnik, igen.

Katalin: Ákos munkáinak ez egyébként az egyik nagy erőssége: hogy a látványtervek nem maradnak pusztán látványtervek. Amit megálmod, az a végén a valóságban is úgy néz ki.

A textil itt nem dekoráció, hanem maga a megjelenés

A beszélgetés során hamar kiderül, hogy a projekt valódi főszereplője valójában nem is maga a napernyő, hanem a textil, amelynek segítségével megvalósult az ötlet.

Katalin: Egy ilyen ötlet önmagában még nem elég. A kérdés mindig az, hogy meg lehet-e valósítani. Itt minden egyes eleme a napernyőcsíkoknak külön készült. A csíkos textilt a verróműhelyünkben szabtuk ki, a helyszínen illesztettük össze, majd kézzel varrtuk meg úgy, hogy a csíkok milliméterpontosan találkozzanak. A mennyezeti installáció ráadásul nem feszesre húzott felület: finoman hullámzik, mint egy valódi napernyő – és pont ettől hiteles.

Ákos: Nekem mindig fontos, hogy a látványterven szereplő ötlet ne veszítsen az erejéből a kivitelezés során. Ehhez viszont olyan partner kell, aki nem egyszerűen beszállító, hanem alkotótárs. Ennél a projektnél a textil nem dekoráció volt, hanem maga a megjelenés.

A textilek láthatatlan munkát végeznek

- A csíkos napernyő csupán a leglátványosabb eleme a koncepciónak, de emellett, úgy látom, más újdonság is került ebbe a belső térbe.

Katalin: Ebben a  vendégtérben sokkal több textil van jelen, mint amennyit első pillantásra észreveszünk. A párnák, a székhuzatok, a rejtett függönyök mind ugyanennek a koncepciónak a részei. A falak mögé elrejthető textil térelválasztók szükség esetén néhány mozdulattal intimebb tereket alakítanak ki anélkül, hogy megbontanák az enteriőr egységét. És van egy kevésbé látványos, de legalább ilyen fontos feladatuk is: itt a textil akusztikai elemként is működik. A mennyezeti napernyő, a függönyök és a sok textilfelület együtt sokkal kellemesebb hangzású teret eredményez. És egy étteremben ez legalább olyan fontos, mint maga a látvány.

Amikor kültéri anyagok költöznek a belső térbe

Ákos: A különleges napernyő nem véletlenül idézi egy terasz hangulatát.Már a terasz tervezésekor kiválasztottuk azokat az anyagokat, amelyeket később bent is használtunk. Magyarán tudatos döntés volt, hogy kültéri textilekkel dolgozunk.

Katalin: Ugyanezekből az anyagokból készültek a terasz székhuzatai és több párna is. Így a külső és a belső tér valóban összekapcsolódik.

Három hónap alatt történt a megvalósítás - egy folyamatosan működő szállodában

- Megtudhatunk valamit a konkrét kivitelezési munkákról is?

Ákos: A projekt nemcsak kreatív, hanem kivitelezési szempontból is komoly feladat volt. Három hónap állt rendelkezésre úgy, hogy közben a Kempinski szálláshelyként végig működött, ráadásul a Nobu felújításával is össze kellett hangolni a munkát. És egy alapvető feltétel is szerepelt: mindennek a Bajnokok Ligája budapesti döntője előtt kellett elkészülnie. De elmondhatom, mindezen kihívások ellenére szinte kompromisszumok nélkül valósult meg a terv. És azt hangsúlyozni kell, ritka, hogy egy projekt során nem kell visszavenni az elképzelésekből, hanem inkább még hozzátesznek a megrendelők. Itt pont ez történt.

Mit szóltak a végeredményhez vendégek?

Ákos: Az ÉS Bisztró korábban is népszerű volt, a felújítás célja tehát nem valamiféle problémák kezelése, hanem egy új korszak megnyitása volt. A hely a munkák elkezdése előtt is jól működött – csak egyszerűen megérett arra, hogy új karaktert kapjon. Azt szerettük volna, hogy a budapestieknek is legyen egy olyan helyük, ahová nemcsak enni, hanem hangulatért is érdemes visszajárni.

Már London is felfigyelt rá

- Úgy tudjuk, az elkészült napernyős projekt időközben nemzetközi figyelmet is kapott.

Ákos: Az ÉS Bisztró új enteriőrje bekerült a világ egyik legrangosabb vendéglátóipari dizájnversenye, a Restaurant & Bar Design Awards válogatott projektjei közé. A projekt jelenleg a verseny hivatalos honlapján szerepel, és a következő lépés a shortlist kihirdetése lesz. Már maga a beválogatás is jelentős szakmai elismerés, hiszen a nemzetközi zsűri csak a legkiemelkedőbb munkákat választja ki.

A történet ezzel még nem ér véget

- Akkor most követhezhet az elvégzett munka utáni elégedett hátradőlés?

Katalin: Nem, mert a napernyőnek hamarosan „kistestvére” születik. Már dolgozunk egy új textilinstalláción ugyanebből az anyagból, ami nem napernyő lesz, hanem egy redőnyszerű, lágyan hullámzó megoldás. Ez is helyszíni kézimunkával készül majd, és ugyanúgy komoly kihívást jelent. A benti és kinti részt összekötő kijáratra szereljük majd fel, ha elkészül.

Ákos: Ez talán a legjobb ezekben a projektekben: mindig van egy következő ötlet, amit elsőre lehetetlennek tűnik megvalósítani. Aztán egyszer csak ott áll előtted a kész tér, és mindenkit, téged is, aki megálmodta – csodálattal tölt el.