A St. Andrea borászat története annyiban mindenképpen sajátos, hogy egy elsőgenerációs borász vezeti, akinek saját bevallása szerint az üzleti ismereteit elsősorban a vállalkozói lét formálta - kezdi írását a Portfolio.hu.
Sajátos a St. Andrea pincészet esetében, hogy a szőlővel és borral való foglalatosságnak egyáltalán nem voltak hagyományai a főborász családjában. Lőrincz György belecsöppent az ágazatba, édesapja építőiparral foglalkozott, nem volt közük a szőlő-bor ágazathoz vagy általában az agráriumhoz, leszámítva egy kis hobbikertet, amit műveltek.
Mivel szülei részéről elvárás volt a továbbtanulás, ezért jelentkezett a Kertészeti Egyetemre, amely a kezdetekben nem jelentett neki sokat. Itt azonban olyan benyomásokat kapott a szőlészettel és borászattal kapcsolatban, amelyek felkeltették az érdeklődését, és ettől kezdve örömmel tanult, majd az egyetem végeztével elkezdett dolgozni az ágazatban.
„Bennem megvolt a vágy arra is, hogy saját borokat készítsek, és meg tudjam mutatni másoknak, örömet szerezve ezzel. Egy idő után megadatott ez a lehetőség is. Persze egy borászathoz ez a vágy kevés. A borászathoz finanszírozás is kell, szóval ebben az időszakban még alkalmazottként dolgoztam” – mondta el Lőrincz György.
Ifjabb Lőrincz György esetében leginkább a sport, a foci volt erős alternatíva, de később rájött, hogy a sportkarrier, hacsak az ember nem kezd edzősködni, hamar véget ér. El kellett tehát gondolkodnia azon, mi lesz a jövőkép.
„Itt volt egy csodálatos birtok, itt van édesapánk, akire büszkék vagyunk. Végül is, talán életem egyik legjobb szezonja után, szögre akasztottam a futballcipőt. Úgy éreztem, hogy a jövőmet valóban el tudom képzelni a magyar szőlő-bor ágazatban. Én is a Kertészeti Egyetemen tanultam, szőlészetet” – mondta el az ifjabb borász.
Forrás: Portfolio
