Mindig minden étteremhez, kisebb gasztrohelyhez – legyen az gasztrokocsma, kisebb bisztró vagy bár – tartozik egy történet, ez alól a kaliforniai Oakland-i Nyum Bai étterem sem volt kivétel, amelynek kambodzsai származású szakács-tulajdonosa, Nite Yun egy thaiföldi menekülttáborból érkezett Amerikába, ahol elhatározta, nyit egy igazi, autentikus, kambodzsai konyhát képviselő helyet. Így nyitotta meg évekkel ezelőtt San Fransiscoban a Nyum Bai-t, és ennek testvére született meg egy éve Oakland-ben is, amely szintén hamar sikersztorivá vált.

Ebben nem kis szerepet játszik az étterem különleges design-ja, amelyet ugyan egy neves belső építész designer, Renée Laput-Mendoza tervezett, ámde annak megvalósítása nem került óriási összegekbe, sőt...

Ráadásul, az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem is a kambodzsai származású szakács kereste meg a jónevű építészt, és bízta meg a munkákkal, hanem épp fordítva történt: a designer ajánlotta fel, hogy segít létrehozni az új helyet. Amelyet tulajdonképpen egy forgalmas gasztrokocsmának álmodott meg, és eszerint alakította ki a belső tereket.

„Yun legfontosabb üzenetét próbáltam átvinni a hely megtervezése során, azt, hogy ez egy mindig nyitott, családok és barátok vagy egyedül érkezők számára vonzó hely legyen, amely a kambodzsai jó ízek szeretetéről és különleges gasztronómiájáról szól, de egyáltalán nem túlmisztifikáltan és modorosan, hanem egyszerű, letisztult eszközökkel, ahol bárki megérkezve azonnal jól és felszabadultan érezheti magát.” Mondta el elkészült munkájával kapcsolatban a designer. „A friss alapanyagok feltétlen imádata, folyamatos használata, Kambodzsa szépsége – ezek még azok az üzenetek, amelyeket a hely megjelenésével szintén meg akartam jeleníteni.”

Yun szakmai munkáját időközben elismerték számos jelentősi díjjal Amerikában, éttermét pedig az egyik helyi neves szaklap a környék legjobb kezdeményezésének nevezte.

Kontrasztok a fények, színek játékával

Mindenütt fehér falakba ütközött a tervező – mind a konyhai, mind a vendégtér területén – ezt kellett feldobnia valamilyen különleges, ütős, vagány megoldással – és ezt Laput-Mendoza meg is oldotta: világos, fehér hátszínnek használta mindenütt a falakat, ezekhez illesztette a pasztell rózsaszín színű székeket, poroskék színű karosszékeket – és amúgy egyiket sem gyártatták le külön erre a helyre, hanem tömegcikkeket árusító bútornagyáruházból szerezték mindet be.

Pop up elemeket is felhasznált a design tervezése során: egyszerű fémlemez konzolokat szereltek fel, beépített polcokat tervezett fűszerek, evőeszközök tárolására, amelyek a kiszolgáló pult mögötti rész díszítőelemeivé is váltak egyben.

Kambodzsa is jelen van

Mivel Yun imádja őseinek földjének történelmét, nemcsak annak gasztronómiáját, ezért olyan elemeket is kevert a megjelenéshez a tervező, Laput-Mendoza, amely Kambodzsa aranykorát, valamint Wes Anderson filmjeinek világát idézi fel. (Igen, valóban ő az az amerikai neves filmrendező-producer, aki igazi világkalandozóként nemcsak a távoli Ázsia, hanem hazájában ugyanolyan misztikusnak és távolinak tűnő Magyarország világát is megidézte a Grand Hotel Budapest nevű alkotásával 2014-ben.)

Amúgy az asztalok megjelenését - azonkívül, hogy Kambodzsa világát hozzák a míves, rétegelt lemezekből álló asztallapok - nem túlozta el, hiszen az asztallábakat ismét egy bútormultiban szerezték be, bárki által hozzáférhető, megfizethető áron.

Naná, hogy Délkelet-Ázsia sem maradhatott ki

Az ázsiai vonal a bútorválasztásban is jelen van, valamint a Fülöp-szigetekről tucattermékként beszerezhető függő lámpák és bárszékek szintén a távoli vidékek atmoszféráját idézik. Rattan bárszékek, faborítású padok- szintén a meleg, otthonosság érzetét keltik a vendégben, ahol szívesen helyet foglal, és szívesen marad is egy ideig. A falakra pedig a tervező bensőséges hangulatú, kis, sokszor kagylókból, tengeri díszekből készített apró képeket helyezett, és az is különlegessé teszi a belső teret, hogy a lámpák mint egy kagylóformában lógnak le a mennyezetről, ezáltal is intimebbé téve a vendégteret.

A falak polcaira kis növényeket és apró képeket tett – ez utóbbiak különben egy ismert médiaművész, Erik Otto alkotásai mind, és hívószónak számára a kambodzsai sajátos miliőt, hangulatot adták: e koncepció jegyében alkotta a mini, kicsit retrohangulatú, különös képecskéit.