A TV2 műsorán hétköznap esténként jelentkező gasztro-tehetségkutatóban ismét amatőr és profi szakácsok igyekeznek meggyőzni a profi séfeket tudásukról, konyhai munkákban való jártasságukról. És ami továbbra is biztos: ha fegyelmezésről lesz szó, sem Vomberg Frigyest, sem Krausz Gábort, a műsor két feketeöves veteránját, sem a hozzájuk újonnan csatlakozó Tischler Petrát nem kell majd félteni, színes beszólásokból nem lesz hiány, hallhattuk azon a február 2-án, stílusosan egy profin felszerelt főzőstúdióban tartott tájékoztató alkalmával, ahol békésen üldögéltünk a terített asztalok mellett – de, mint kiderült, nem sokáig.

A Séfek Séfe legújabb évada alatt, amelyet már tavaly leforgattak, ám csak most februártól kerül adásba, a forgatás során olyan drámai események is történtek, amelyekre sem a versenyzők, sem a készítők nem számítottak, hallhattuk.

Például az egyik játékost egészségügyi okok miatt mentő vitte el, és kérdésessé vált, folytathatja-e a megmérettetést.

Ahogy a felvezető rövidfilmből láthattuk, a mostani széria versenyzői sem fogták vissza magukat, ha éppen nem úgy sikerült valami a tűzhelyek mellett, ahogy előre elképzelték.

És olyan önjelölt szakácsokban sem lesz hiány, akiknek ténykedését látva az emberben joggal merül fel: ők vajon láttak már korábbi adásokat, egyáltalán tudják, hogy hová jelentkeztek és milyen tudással (pontosabban szólva nemtudással) a tarsolyukban?

Kiderült, a tét idén is jelentős, és a versenyzők a végsőkig mennek a fődíjért. A piros, zöld és fekete csapat tagjai minden eddiginél jobban összefeszülnek: komoly viták, éles konfliktusok és feszült pillanatok várhatók – de a humor és a nevetés sem marad el. A cél mindenki szeme előtt ott lebeg: 

megnyerni a Séfek Séfe címet, a 10 millió forintos fődíjat, és a 2 hetes szakmai továbbképzést.
 

Miután mindezt megtudtuk, a sajtóesemény átalakult mini Séfek Séfébe: hiszen a meghívott újságírókat és influenszereket nemcsak nézelődni hívták, hanem kötényt kaptunk, és a tűzhelyek mellé penderültünk - méghozzá a három séfzsűritag vezetésével.

A csavar pedig az volt, hogy nem afféle baráti főzicskézésről volt szó, hanem csapatokra osztottak minket, és egymás ellen versenyeztünk – minden csapatnak ugyanazt az ételsort kellett elkészítenie pontosan egy óra leforgása alatt. 

A végén pedig jött a kóstolás: Ördög Nóra is beállt zsűrizni. Az eredmény pedig – szerencsére – megnyugtató volt: tulajdonképpen mindenki nyert, mert minden csapat derekasan helytállt, a „verseny” inkább közös élménynek nevezhető, mintsem kőkemény viadalnak.

Én a vadonatúj, tudásban tényleg feketeöves, a műsorban azonban zöld színnel szereplő Tischler Petra csapatába kerültem – és három társammal együtt ennél jobb mentort aligha kaphattunk volna. Petra végig ott volt velünk, egy percre sem hagyott magunkra: ha valaki elbizonytalanodott egy mozdulatnál, egy hőfoknál vagy egy „most akkor ez már így jó?” pillanatnál, azonnal segített, magyarázott, fűszerezett, ha kellett, és végig biztatott.

A tálalást ráadásul – szerencsére – ő végezte el, így a végeredmény nemcsak finom lett, hanem látványra is sokkal profibb, mint amilyennek egy laikus főzőcsapat egy óra alatt megvalósította volna. Ízre pedig kifogástalan volt – ezt bátran állítom, mert az utolsó falatig eltüntettünk mindent, amit ezen a jó hangulatú, pörgős, igazi csapatmunkára épülő programon megfőztünk a profi séfek szakszerű irányításával és segítségével.