Amint az ismeretes, a Mangalica-sertés 200 éves magyarországi öröksége jelenleg hál’istennek a reneszánszát éli, minthogy világszerte úgy a tenyésztők, mint a chefek támogatását élvezi. Az egykor a kihalás szélén egyensúlyozó fajta ma már mindenhol igen népszerű magas zsírtartalma, hihetetlenül koncentrált íze és „márványos” lénye miatt.
Jóllehet, még mindig Magyarország a Mangalica-disznók legnagyobb tenyésztője, az állatok növekvő népszerűsége miatt az Egyesült Királyságban és az USA-ban is több gazda hozzáfogott a szaporításukhoz. April Bloomfeld, brit születésű és a New York-i The Spotted Pig étterem sztárszakácsa például szintén egy hasonló, kockázatos projekt elindításába vágta a fejszéjét.
A mangalicára számos amerikai elit étterem is szemet vetett. Thomas Keller French Laundry-ja, a Le Cirque, a Blue Hill at Stone Barns, az Eleven Madison Park, az Insieme és a Vandaag is felvette az egyedi állat húsát igényes étlapjára.
A zsírja közkedvelt lett például a cukrászok körében is, Ruth Reichl, aki egykor a New York Times ételkritikusa volt így fogalmazott: „süteményekhez ez a legjobb zsír, amellyel valaha is találkoztam. […] A mangalicák a legszebb malacok. A zsírjuk pedig tökéletes a cukrászatban. Könnyen kenhető, nagyon pelyhes, szép és frissítő az íze.”
A séfek a húsáról is ódákat zengenek.
April Bloomfield mesterszakács és hentes a New York Times-nak adott interjújában így idézte fel a pillanatot, amikor először megkóstolta a mangalicahúst: „Visszarepített a nagymamám konyhájába, egy vasárnap délutánra, amikor a sütőben pörkölődő sertéshús illata csak úgy áradt kifelé az ablakokon. Na, akkor a sertéshúsnak olyan íze volt, mint amilyennek lennie kellene: mint a sertéshúsnak. Ennek éppen olyan autentikus a zamata.”
Devin Knell a French Laundry szakácsa szintén dicsérő szavakkal illeti a specialitást: „Ellentétben a hétköznapi sertéshússal, a mangalicáé márványos, a zsírja pedig szétolvad a nyelvünkön – puhább és krémesebb, a Wagyu marháéval rokon.„
Fordítás/szerkesztés: Zamaróczy Ádám
