Gerbeaud Emil az 1880-as években vette át a cukrászda vezetését Kugler Henrik cukrásztól, aki az eredeti üzletet nyitotta a Vörösmarty téren. Kugler három dologgal lett korának egyik legismertebb, újító sztár cukrásza:
- a Kugler mignonnal, amely tipikus francia mignon, és akkoriban mindenki Kuglernek hívott a városban,
- ő volt az első, aki az utca kövezetére állított asztaloknál fogadta a vendégeket, illetve ott fagylaltot is árult,
- és ő volt az első, aki papírtálcára csomagolta a süteményeket, amiket így elvitelre is tudott kínálni a vendégeknek, ami 150 évvel ezelőtt egyáltalán nem volt jellemző.
Kugler Henrik nem véletlenül invitálta Budapestre üzleti partnerének Gerbeaud-t – mindketten hívei voltak az újításoknak.
Gerbeaud hozta be például a macskanyelvet és a konyakmeggyet is,
amelyek a mai nap is közkedvelt édességek, és utóbbit a Vörösmarty téri cukrászdában ma is ugyanúgy készítik, ahogy anno Gerbeaud Emil.
Fotó: Megyesi Balázs
A műtárgyszakértő egy olyan levéllel készült a cukrászda számára, amely az 1910-es években íródott a Gerbeaud teraszán. Írója valószínűleg a felszolgálóktól kapott ceruzával vetette papírra sorait:
Szép reményű Emília kisasszonynak! Kérem ne haragudjon förmedvényes viselkedésemért, de mint ígértem, megteszem. Elválok Önért, és bár most nem gondolja, én valóban megteszem. Elmenetele után csak tudja, szégyenemtől még a Gerbeud ablakai is megremegtek. Kérem engedje, hogy tovább csodáljam Önt, Emília. Kérem ne dobja el e levelem és édességem, mert benne van alázatom. Kezét csókoltatik, Aladár”
A levél ráadásul eddig egy nem mindennapi dobozkában lapult: egy tiszta fából, kézzel készült Gerbeaud süteményes dobozban, amelyre nyomástechnikával került rá a cukrászda Gerbeaud és Kugler nevét is tartalmazó logója.
