Minden egyes szemrevételezett mintában talált műanyagot egy öt fajta halászati terméket (tenger gyümölcseit) vizsgáló tanulmány. A górcső alá vett osztrigát, fűrészes garnélarákot, tintahalat, rákot és szardíniát egy ausztráliai piacról szerezték be a kutatók. A mintákat egy öt különböző műanyagtípus kimutatására kifejlesztett módszerrel analizálták.

Az eredmények szerint egy adag osztriga vagy tintahal elfogyasztásával átlagosan 0,7 milligramm, egy adag szardínia elfogyasztásával pedig 30 milligramm műanyagot viszünk be a szervezetünkbe. 30 milligramm például egy szokványos rizsszem tömege is.

A vizsgált műanyagokat plasztik csomagolásokban és szintetikus textíliákban egyaránt gyakran fel szokták használni, és a tengeri hulladékban a jelenlétük meglehetősen hangsúlyos. Ide tartozik a polisztirol, a polietilén, a polivinil-klorid, a polipropilén és a poli(metil-metakrilát).

Az új eljárás keretében az ehető szöveteket vegyszerrel kezelik a mintákban levő plasztik feloldásához. A kapott oldatot egy nagyon érzékeny metódussal, pirolízis-gázkromatográfia-tömegspektrometria alkalmazásával elemzik, amely egyidejűleg tudja azonosítani a mintában szereplő különböző műanyagfajtákat.

Polivinil-kloridot például minden mintában ki tudtak mutatni, a legnagyobb koncentrációkban fellelt műanyag pedig a polietilén volt. Az új vizsgálati módszer a későbbiekben segíthet kideríteni, hogy melyik az a mikroműanyagszint, amely már az egészségre ártalmasnak tekinthető, illetve, hogy a mikroműanyagok pontosan milyen egészségügyi károkat okozhatnak, ha egyszer már bekerültek az emberi szervezetbe.