A rántott hús és az aranyozás kapcsolata bármilyen meglepő, nem újkeletú. Sőt, a gasztrotörténelem egyik legérdekesebb ötvözete, mint az kiderült az index.hu frissen megjelent cikkéből.

A legenda szerint a gazdag Velencéből indul útjára eme különös étel, ahol a nemesség körében divatba jött, hogy a húsokat valódi, ehető aranypelyhekbe forgassák, akik így kérkedtek vagyonukkal. Ez a látványos pazarlás állítólag kivívta a szomszédos, hadseregek által gyakran kifosztott és szegényebb milánóiak dühét, akik válaszul kitalálták a saját „aranyozott” fogásukat, ahol a drága nemesfém helyett az aranybarna zsemlemorzsa (prézli) adta meg a hús csillogását. Ez a technika vezetett a mai napig ismert milánói borda (Cotoletta alla Milanese) megszületéséhez, amelynek egyik legkorábbi, írásos említése már egy 1148-as milánói egyházi jegyzékben is felbukkan, fogalmaznak.

Ha minden igaz, Bécsbe Radetzky marsall közvetítésével jutott el a recept 1857-ben. Úgy tartják, maga Ferenc József császár kérte el tőle a különleges, bundázott hús leírását, ami aztán villámgyorsan elterjedt az egész Osztrák–Magyar Monarchiában, kialakítva a ma ismert bécsi szelet kultuszát.

És úgy tűnik, ez köszönt most vissza a híres bécsi étteremben,

ahol a rántott húst 250 gramm wagyu húsból készítik el, majd megszórják 0,5 gramm aranypehellyel, befújják citromparfümmel, hozzá pedig bébi burgonyát, vörös áfonyát és zsenge szívsalátát adnak, és nem utolsó sorban 125 gramm kaviár is jár hozzá. Az ára pedig nem kevesebb, mint 395 euró.

Mint írják, az étterem célja az újragondolással nem a polgárpukkasztás volt, és is egy újabb PR-húzásnak szánták, hanem állításuk szerint komolyan foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy meddig lehet továbbgondolni az osztrák konyhát.