„Mindenképpen egyedi filmet terveztünk, eredetileg felmerült az is, hogy az étterem átalakítására építünk fel egy koncepciót.” – avat be minket az alkotás folyamatába a rendező-operatőr Terei Miklós. „Két alkotótársammal, Tokodi Gáborral és Rosta Gáborral végül együtt találtuk ki, hogy készüljön zene konyhai zajokból, és legyen ez a film egy ehhez a zenéhez passzoló videóklip-szerű alkotás. Ehhez az ötlethez találtuk meg Gál Kristóf zeneszerzőt, aki hétköznapi tárgyak keltette hangokból már korábban is komponált.

{youtube|id=v=HDrILhLBPwo&t=7s}

” Egy egyszerű filmes forgatáshoz képest itt bonyolultabb folyamatot követtek az alkotók. A Stand csapatával való közös ötletelés elengedhetetlen volt, össze kellett írni, milyen éttermi hangok lehetnek érdekesek. Keverés, kavarás, a tűzhely begyújtása, lisztszórás, sószórás, egy leeső faszéndarab, vagy egy palack bor kinyitása, a konyhai eszközök által keltett hangok – mind-mind érdekesek lehetnek. Először ezeket a hangokat kellett felvenni speciális módon és izoláltan. A hangot kiadó tárgyakra úgynevezett kontaktmikrofonok is kerültek. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy sztetoszkóp, arra is képes, hogy magában a tárgyban keletkező hangot is rögzítse. „Technikailag egy működő konyhán nem tudtuk volna felvenni ezeket a hangokat ilyen tisztán. Ott óriási az alapzaj, mennek a szagelszívók, a hűtők. Így az étterem termelői konyhájának egy zajmentes szobájában vettünk fel minden hangot Széll Tamás segítségével. Ezzel a módszerrel tudtuk a valóságba átültetni ötletünket.” – meséli a rendező.

Ezekkel a hangokkal kezdte meg a munkát és alkotta meg a művet a zeneszerző, melyet később a rendezővel együtt csiszoltak a képi világgal is jól működő egységgé. A kész zeneműhöz ezután egy hosszúra nyúlt szabadnapon készült a képi aláfestés. A Stand csapata a forgatáson szabályosan ritmusra munkálkodott a konyhában. A felvételek készítésekor sokszor a kész zenét is lejátszották nekik, hogy megfelelő ütemben dolgozzanak, így kép és hang tökéletes egységet alkot.

„Ennek a filmnek az egyik legnagyobb nehézsége a technikai bonyolultságán túl talán az volt, hogy az elképzelésünket képesek legyünk megvalósítani. Nagyon nehéz elképzelni milyen zene készülhet konyhai zajokból és a zene is csak akkor kelt igazán életre, mikor már a képek is mellé kerültek. De szerencsére a végeredménnyel mindenki nagyon elégedett.” – zárja gondolatait a rendező-operatőr, aki amellett, hogy csapatával nem először teljesít megbízást kiemelkedő hazai éttermeknek, már számos alkalommal dolgozott Széll Tamással és Szulló Szabinával, ez a munka pedig bizonyára mérföldkő az E-motion Pictures csapatának életében is.