Budapest új perspektívája tárul fel az egyre sokasodó, sokszor rejtőzködő tetőteraszok és közösségi terek megjelenésével. Ma már egyre gyakoribb, hogy a közönségnek módja nyílik, finoman a házak fölé emelkedni és megtekinteni a városnak, az utcaszintről sokszor észrevehetetlen szépségeit.
Az 1999-ben Finta József tervei alapján megépült, a régió egyik legnagyobb bevásárlóközpontjaként számon tartott mai Westend oldalában idáig Hilton szálloda működött. Az elmúlt bő két évtized azonban új igények elé állította a szállodaipart, ezért ennek függvényében a Gránit Pólus a lengyel Tremend építésziroda tervei alapján a 21. századi elvárásoknak megfelelően és a Nyugati pályaudvar építészete által ihletett módon újítja fel az épületet, ami nemrég Crowne Plaza Budapest szállodaként mutatkozott be.
A megújult szállodában, így nemcsak a belső terek kapnak friss külsőt, hanem két irányban a tetőteraszok is. A jövő év elején nyíló, félemeleti Cult étterem tetőkertje a nemrég szintén megújult Nyugati pályaudvar épületére és toronytetőire nyújt pompás panorámát, míg az épület legfelső emeletén található Club Lounge a Váci út lakóházai, s azok impozáns tetőkiképzései felé nyit, ezeken túl pedig a budai hegyvidék felé tárul fel a látvány.
Az étterem tetőkertje hamarosan egy kertészeti és belsőépítészeti átalakuláson megy át, ám annak legpazarabb látványeleme a Nyugati pályaudvar megújult csarnoképülete és annak teteje. Az épület története a 19. század közepére nyúlik vissza. Amikor 1846. július 15-én felvirradt a nagy nap és Pest népe tömegesen tódult az akkor még kietlen, külvárosinak számító térségbe, hogy megtekintse a nagy csodát, az évek óta viták kereszttüzében álló hazai első vasútépítés nagy eredményét, a pest-váci vonalnak és az azt befogadó indóháznak avatását. A korabeli metszeteken az ünneplő tömeg és a „méltóságosan álló nagyszerű építmény” körül még nyoma sincs a mai pezsgő városi életnek, de az építmény, néhány rangos társával együtt már előképe volt a kisvárosból fővárossá fejlődő Pestnek, majd Budapestnek.
A városképet, amit a Crowne Plaza tetőkertjébe kilépő mai nézelődő láthat, alapvetően az Osztrák Államvasút Társaság 1877-ben átadott pályaudvar felvételi épülete, egy szóval a mai Nyugati pályaudvar csarnoka, valamint az ezáltal is generált nagyarányú építkezési hullám határozza meg. Az épület a korabeli fővárosnak – és a jelenleginek is – egyik építészeti gyöngyszeme.
A pályaudvar csarnok és a tetőszerkezet felújítása nemrég készült el. A csarnok teljes acélszerkezete megtisztult, három rétegben egységes kék védőfestést kapott, a tetőzet faanyagát kicserélték, újraácsolták, egyúttal teljesen megújult az a hat toronytető is, amelyek a Cult étterem teraszáról még közelebbről is feltárulkoznak. A pályaudvar új világítási rendszere a szintén teljesen kicserélt üvegtetőn keresztül este különleges színezetet ad a látképnek.
A tetőről Budapest régmúlt arca mellett felsejlik a közelmúlt és a jelen is. A Váci úti irodatengely első szakaszát is dominálja néhány kortárs, magasabb építésű ház, mögöttük pedig Újlipótváros gazdag, leginkább a 20. század első felében kiépült épületegyüttesének változatos formájú tetővilága nyújt hátteret. Közülük is kiemelkedik az Ybl-díjas Léstyán Ernő tervezte, 1970-ben épült Katona József utcai trafóház monumentális, zárt téglahomlokzata, a korszak ipari-, energetikai építészetének meghatározó darabja. A távolban pedig ellátunk a budai hegyvonulatokig kezdve a Gellért-hegy ikonikus sziluettjétől a Szabadság szoborral, egészen a Rózsadomb oldalát erőteljesen uraló 1971-ben átadott SZOT szálló nemrég luxus lakóházként új életre kelt tömbjéig.
A 230 szobával és 13 rendezvényteremmel rendelkező Crowne Plaza Budapest jelenleg soft opening módban tart nyitva, azaz a felújítás első szakaszában elkészült fogadóterekben és két emeleten üzemel, valamint megnyitotta a Váci útra néző Axis Café and Lounge elnevezésű specialty kávézóját.
A teljes Váci úti épületet - beleértve a Cult étterem és a Club Lounge tetőteraszait - jövő év elején adja át az épület tulajdonosa, a Gránit Pólus.
Forrás: Szöveg: Zerocomm / Fotók: Jancsó Gergely