A Transzfogarasban csak bizonyos szintig lehet feljutni autóval, ugyanis a felső szakaszt minden évben lezárják a forgalom elől, járhatatlansága miatt. Így a szállodától telekabinnal juthatunk fel a Bâlea-tóhoz. A tóból kihasított jégtömbök szolgálják a szálloda alapanyagát, amelyet havas, jeges, vizes „habarccsal" kötnek össze.

A hosszú, íves kialakítású belső tér szemet kápráztató, ez egyébként a hotel vendéglője. Két oldalt jégasztalok mellett jégszékeken foglalhatunk helyet. Az építmény végében található a jégbár, ahol jégpultnál rendelhetjük a „szíverősítőt", amit – természetesen – jégpohárban szolgálnak fel. A teremhez kétoldalt 16 szoba kapcsolódik, amelyek teljes értékűek és kibérelhetőek. A szobákban jégágy, szépítkező asztal, szék vagy éppen fotel található. A kivitelező munkások művészi hajlamaikat is bőven kiélték és itt-ott szembeköszön egy teljesalakos, életnagyságú vagy éppen mellszobor.

A téli időszakban kellően hideg van, hogy fel lehessen építeni és meg is maradjon a hotel, de a szobákban mégsem megy -5 foknál alább a hőmérséklet. A szálloda bejáratánál jégteraszról csodálhatjuk a tájat, ha az éppen nem úszik tejfehér ködben. Kicsivel arrébb, a szálloda szomszédságában, már dolgoznak a munkások a jégkápolnán is, így miután megszálltunk, akár egy kicsit magunkba is szállhatunk.

Az egyik ott dolgozó munkás elmondta, hogy legalább annyira nehéz feladat a jéggel dolgozni, mint egy hétköznapi házat építeni téglából és cementből. „Itt is alapot ásunk, majd tömbről-tömbre húzzuk fel a falat és készítjük el a tetőt, csak itt nem ritka, hogy hatalmas a köd és elviselhetetlen a hideg, ami nagyban nehezíti a munkát" – fogalmazott.

A 2006 óta minden évben megépülő jégcsoda sikere tagadhatatlan. Amíg a helyszínen tartózkodtunk, a vendégsereg folyamatosan cserélődött és a tulajdonos elmondása szerint szállóvendégük is akad bőven. (forrás: Udvarhelyi Portál)