Valahogy ez jutott eszembe, miközben néztem, ahogy Erdei János átadja az elnökséggel járó súlyos díszláncot a régi-új elnöknek, Kopócsy Andreának, akit gyakorlatilag egyhangúlag (91 százalék voksolt rá) választottak meg a 2012-13-as periódusban ismét a MSZÉSZ (Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége) első emberének.
Mint púp a hátán…
Erdei különben azzal magyarázta a tagságnak, miért nem indult a következő elnöki megmérettetésen – pedig tehette volna -, mert szerinte olyan ember kell az MSZÉSZ élére, aki gyakorló szállodai menedzser. Márpedig ő jó ideje nem az. Kopócsy Andrea pedig azt nehezményezte, hogy nincs több jelentkező e tisztségre (nyilván mindenki úgy érezte: púp lenne a hátán a feladat). Egy elnökjelölt volt különben még rajta kívül – Maráczi Gábor -, ám ő a Magyar Turizmus Zrt. kötelékét erősíti a továbbiakban, és a feladatkörével nem összeegyeztethető az MSZÉSZ vezető posztja, ezért visszalépett. „Háborúban bevethető tartalékos katona vagyok”, jellemezte saját pozícióját Kopócsy. Erdei pedig azon örvendezett, hogy hatalmas hátizsák került le róla. Mindez a díszvacsora alkalmával történt, amely amúgy fergetegesre sikerült. Ezzel a vacsorával, valamint a többnapos rendezvény cateringjének megoldásával az Accor-osok konyhai csapata ugyancsak magasra tette a mércét a Danubius fakanálforgatóinak: hiszen az őszi, budapesti Accor-hotelt követően egy hévízi Danubius szálloda lesz a szállodások következő, tavaszi találkozójának helyszíne.
Utolsó pár előre fuss!
De térjünk vissza a rendezvényre, annak is mindjárt a kezdetére! Amely Tarlós István főpolgármester köszöntőjével indult, aki kiemelte, mennyire fontos adófizetői szegmensnek számít a főváros bevételi oldalán a szállodai- és vendéglátóipar. Valamint „irigyelte” az egyik következő megszólalót, dr. Somogyi Zoltánt, az ENSZ Turisztikai Világszervezetének (UNWTO) alelnökét, aki a turizmus 2030-ig szóló előrejelzéséről tartott előadást. Tarlós megjegyezte, ő már akkor boldog lenne, ha látná 2012 végét, nemhogy ilyen távlatokban gondolkodna… A leköszönő elnök, Erdei János összegző beszámolójában nem sok örömteli eseményről számolhatott be – legalábbis a számok oldaláról semmiképp . Álljon itt ennek érzékeltetésére csupán két adat: átlagár tekintetében a budapesti szállodák az elmúlt időszakot tekintve a vizsgált 42 európai ország közül a 39. helyet szerezte meg, REVPAR esetén pedig még ennél is rosszabbul teljesítettünk: hátulról az utolsó előtti helyen állunk. „Utolsó pár előre fuss!”, jegyezte meg mögöttem egy szállodás – neki legyen igaza.
Rosszkor, jó helyen?
Horváth Gergely, az MT Zrt. vezérigazgatója előadásában többek közt azt emelte ki, hogy 2012-ben több mint ezer akciót tervez a nemzeti marketingszervezet, méghozzá három kiemelt területen: a német piacon, a környező országokban és a határokon átívelő média útján. Kopócsy Andrea a Hotelstars Union-nal (HU) kapcsolatban azt hangsúlyozta, legfőbb törekvése a HU minősítését végző MSZÉSZ-nek, hogy az NGM által szorgalmazott nemzeti tanúsító védjegyet sikerüljön „összefésülni” a HU-val, és azért lobbiznak, hogy a szállodások működtessék majd a védjegyet, az ne állami feladat legyen. Végül érdemes kiemelni a második nap egész délelőttjén átívelő témát, amelynek során a meghívott szakértők és szállodások a Széchenyi pihenőkártya (SZÉP kártya) bevezetését, az üdülési csekk kivezetését járták körbe. A jelenlévő hallgatóság számára kiderült: a kártya kibocsájtók számára édes mindegy, hogy a kártyát feltöltő cégek hogyan, milyen célból és mennyit töltenek fel az elektronikus fizetőeszközre. A szállodai, vendéglátói oldal pedig főként azért lobbizna, hogy a SZÉP Kártya három zsebe maradjon meg: az egyik szállodai szolgáltatásra, a másik vendéglátásra, a harmadik pedig szabadidős és egészségmegőrző célra tölthető legyen. Abban viszont minden jelen lévő egyetértett, hogy a következő esztendő igazi „hét szűk” lesz, hiszen későn jelent meg a kártya idén a piacon (és főként későn jelent meg a hozzá való szabályozás), akkor, amikor sok cafeteria vásárló már nem igényelheti, nem vásárolja meg.
