A 8300 km2 területű Krétát régen nagy szigetnek, azaz Megalinoszosznak nevezték, halljuk idegenvezetőnktől, Rénától, a buszúton iraklióni szállásunktól a knósszoszi palota felé tartva. Azt is megtudjuk, mindig is fontos stratégiai pont volt a világ kereskedelmi életében a sziget, hiszen tökéletes a lokációja: a közel-keleti kereskedelmi útvonalban kikerülhetetlen helyen fekszik.

Európa kultúrájának bölcsője

Majd termékeny fennsíkokról, bőséges olajfatermésekről (ma is 3 millió olajfa sorakozik katonás rendben a szigeten) hallunk, a magas hegyekből alázúduló friss vizekről, csodálatos virágkölteményekről zeng ódákat vezetőnk. Ezután a minószi időket taglalja részletesen. Kiderül, 2 millióan lakták már akkoriban is a szigetet (vagyis négyszer többen, mint mostanában), Knósszosszban például, a fővárosban 100 ezer ember élt. Papkirályok uralkodtak, akik egyszerre voltak vallási és gazdasági vezetők. A nép mindig az anyaistennőhöz imádkozott, akinek isteni hatalmát Minósz felesége, Pasziphaé királynő óta a bika szimbolizálta, minden szertartás középpontjában a krétaiaknál bika imádatuk állt. Mindez i.e. 2000-1800 között történt: igen, jól hallottuk, Krisztus előtt mintegy kétezer évvel itt már virágzó kultúrális élet volt!

Aztán az álmosító mesélő hangnak és a busz ringatózásának köszönhetően könnyű álomba szenderülök, ahonnan némi idő elteltével ébredek fel. Minószi aranyidőkről, a palota alatti híres labirintusban Thészeusz és Minótaurusz híres csatájáról, egy 16 cm átmérőjű agyagkorongról hallok, amelynek hieroglifáit a mai napig nem fejtették meg, csodálatosan megmunkált arany ékszerekről, bikás és delfines freskómaradványokról, egy akrobatát ábrázoló hihetelenül tökéletes művészi szobrocskáról és egy párizsi nőt megfestő portréról mesélnek – uramatyám, nyilván átaludtam sok-sok évszázadot. Kiderül, nem: mindezek továbbra is az ősi minószi idők emlékei, amelyek eredetiben meg is tekinthetők az Iraklioni Régészeti Múzeumban - ez a program Krétán járva nem hagyható ki a knósszoszi palota bebarangolása után. Knósszosz amúgy 5 km-re van a fővárostól.

Tipp: A profik korareggel (8-19 óráig van nyitva) vagy késődélután látogatják a knósszoszi palotát, mert máskor egyfolytában hömpölyög a tömeg, legyen akár a legnagyobb tomboló nyár. A vérprofik pedig inkább tavasszal vagy ősszel tekintik meg a bakancslistás látványt, amikor kellemes az idő az egész szigeten.

A központi udvarrész a híres oszlopmaradványokkal, a nyugati udvar, a trónterem a freskókkal, a rituális fürdő emlékeivel, az oldalsó kőszékekkel és a trónnal – mind látható. Mintha törpék lakták volna Knósszoszt: pici mosdótálka, kicsi trónszékecske – az akkori idők emberei alacsonyak voltak mai mércével. A királynő lakosztálya is impozáns a delfines freskó másolatával – az eredeti, mondom, a fővárosi régészeti múzeumban látható. Ahová már csak azért is érdemes ellátogatni, mert itt döbben rá a halandó: nincs mese, Európa, sőt, a világ kultúrájának bölcsőjénél járunk, annyi a csoda. Amúgy agyagból készült bölcső is szerepel a kiállítási tárgyak közt, a temetkezési eszközök, díszes ládák mellett jól elfér: mindez az élet kezdete és vége, a világ kultúrájának indulásának és megérkezésének jelképeként.

Olivaolajban úszó sziget

Ezt nem mi találtuk ki, nem is idegenvezetőnk hívja így Krétát, hanem a haniai Platanias régió turizmusáért felelős szakember, Petros Marinakis, nevezi így imádott szülőföldjét. És, teszi hozzá némileg elérzékenyülve, Krétán esznek szerinte az emberek a világ legegészségesebb módján, meg is indokolja, miért. Mindig friss, szezonális és helyi alapanyagokból készülnek ételeik, amiket vagy frissen fogyasztanak, vagy mindössze nyakon öntik olivaolajhegyekkel, és a lehető legegyszerűbben készítik el: grillezik, hirtelen vagy lassan kisütik.

Nem véletlen, hogy nyitó programként ellátogatunk egy hamisítatlan krétai olivaolaj farmra, Agios Nikolaos-ba, ahol nemcsak különböző módon préselt olivaolajokat kóstolunk, hanem próbálunk kecskét is fejni a helyi kecskekirály segítségével. Eredeti, kompakt, kész vagy félig kész kecske- és tehénsajtokat is kóstolunk, és persze mindegyik újabb és újabb sajtféléhez egy-egy kupica szőlőből készült raki is lecsúszik.

Tipp: Figyelem! A szintén görög úzó íze, bár párolási módja megegyezik a rakiéval, azonban sokkal ánizsosabb, mint ízesítetlen krétai rokona. Mindkettő 40-50 %-os alkoholtartalmú, és a krétainál még az is eltérő, hogy ez a sziget legolcsóbb itala – néha még a palackos ásványvíznél is kevesebbe kerül, ha jó helyen vesszük (nem turistaparadicsomok boltjainak mélyén).

A raki különben, tudjuk meg Marinakis-tól, egyáltalán nem azért a szigetlakók nemzeti itala, mert ezzel segítik az emésztést az órákig történő krétai trakta után, hanem ez egyfajta gesztus, a krétai vendégszeretet hamisítatlan kedves jele, amivel úton-útfélen kínálják vendégeiket, rokonaikat, szeretteiket, vagy akár sajátmagukat. És ha már az ételeknél, italoknál tartunk: ha valami a legfélelmetesebb, legkülönlegesebb élmény Krétán a histórikus emlékhegyek mellett, az az ott kínált kulinária. Mert amellett, hogy nyilvánvaló a gasztromán utazónak, hogy ez a kínálat egy nagyon szegény nép alapanyagaiból tevődik össze - zöldségekből, gyümölcsökből, halakból, csirkéből, kecskéből, birkából, bárányból, tenger gyümölcseiből – olajbogyóval, sajttal, joghurtfélékkel, mézzel átitva minden, ami csak lehet, emellett valami isteni az élmény, amit minden egyes fogás ad.

És mikor esznek a krétaiak? Azt pontosan nem tudom, de az én élményeim szerint nagyjából egyfolytában, legalábbis nekünk amint véget ért egy 100 előételből, 50 féle főételből és 30 féle desszertből álló ebéd, igyekszünk a következő hangulatos tengerparti taverna felé, hogy időben elérjük a vacsorát.

Földközi-tenger vs. Líbiai-tenger

Valahogy ha az ember Krétára készül, belekódolódik, hogy a Földközi-tengerben mártózik meg. Igen, mert ez a megszokott. Ám a kihívást, újat, valami mást és nyugalmat, csendet keresők (no meg a nudizmus hívei) átkelnek Haniánál a Fehér-hegységen, a Szamaria-szurdokon át, annak érdekében, hogy a nagyon izgalmas, szinte érintetlen, és merőben más vízi világgal rendelkező Líbiai-tengeri oldalon pihenjenek.

Ez egy könyörtelenül sziklás, szinte néptelen, de elképesztően szép vidék, a tenger itt szinte fekete a másik oldal mélykék színéhez képest, a víz kevésbé sós, mint a túlparton, a hegyoldalak tele barlangok vájta mélyedésekkel, és annyira elhagyatott, vadregényes az egész, csak a mindenütt szabadon lófráló kecskék lehetnek társai az erre tévedőnek, más nemigen.

De azért maradjunk még egy kicsit a turisták által közkedvelt Földközi-tengeri oldalon, ugyanis ott is van bőven látnivaló. Először is, akit erre vet a jósorsa, ki ne hagyja a híres, nevezetes Spinalongát, azaz a Leprások szigetét. Plakánál kell hajóra szállni a cél eléréséhez. Bár eredetileg nem a halálos betegeknek építették a sziget erődítményszerű házait (oszmán védelmi vonal volt), azonban a Leprások szigeteként vonult be a köztudatba. 1903-ban Kréta tanácsa döntött úgy, hogy itt hoz létre egy leprás kolóniát (közel amúgy a szárazföldhöz), havi 1 drachmát kellett a betegeknek fizetni az ellátásért, és olyan fájdalmasan gyönyörű az egész táj – érdemes végigsétálni az aprócska szigeten.

Nyugalom, leprások már 1957 óta nem élnek ott, akkor felszámolta az állam a leprás kolóniát, ezt követően hippik költöztek a szigetre, akik még a temetőkben pihenő (leprás) halottakat is kihantolták, és a tengerbe dobták.

Különös módon a környékbeliek egyik nagy kedvenc szertartási helye a Spinalongán lévő aprócska kápolna – szeretnek itt esküvőt, gyerekeknek orthodox keresztelő ünnepséget tartani – fene a különös ízlésüket.

Tipp: Korareggel vagy késődélután érdemes hajóval átkelni Plakáról a szigetre, egyrészt akkor nincs még tikkasztó hőség, másrészt nincs nagy tömeg a szigeten. És nem ajánlatos a hajós kapitánnyal útközben kedélyesen szóba elegyedni, ugyanis azonnal ott hagyja a kormányt és odasétál az utasához beszélgetni, a hajó pedig magában robog tovább úticélja felé.

Szenzációsan gyönyörű helyek vannak még a Földközi-tengeri oldalon. Ilyen például Margarites falu Rethymo és Panormo között. Egy igazi kis hegyekbe rejtett ékszerdoboz, ahol minden, de tényleg minden a kerámia dícséretéről szól. Vagy ott van a híres Arkadi-kolostor is a közelben, tragikus történetével, ezeréves fájával a kertjében.

Tipp: Krétán az is jó hír az utazónak, hogy a mosdók minden turistalátványosságnál, bár tiszták, azonban pénzt nem kérnek használatáért, még akár tavernák, bárok, kocsmák mosdójába is bekéredzkedhet az idegen – nem tessékelik ki, hanem ott is szívélyesen megmutatják, merre található.

De ne feledkezzünk el a vad szépségű túloldalról, a Líbiai-tengerről sem! Hiszen ott meg olyan különleges, szinte elhagyatottan fenséges vidék várja az utazót, ahol érdemes körülnézni a tengerparti Loutrotól indulva például Aradenában, egy mély szurdokkal elzárt kis faluban, vagy Plakias-ban, ami kizárólag vízi úton közelíthető meg (pedig nem egy külön szigeten fekszik), azonban a hegyek felől maximum a kecskék vagy a zergék látogathatják, a turisták biztos nem.

Ez egy hegyoldalba épült fehér-kék színben pompázó apró kis település, strandja köves, alig sós a víz, és október végéig alkalmas a strandolásra, Chora Sfakion tavernáiban pedig olyan szívélyes vendéglátókkal is találkozhatunk, akik annak örömére, hogy Magyarországról érkezik az utas, vendégül látja harapnivalóra, sörre, borra, rakira. Giamasz!

Tipp: Kréta Földközi-tengeri oldalán a szállásokat annyira igénybe veszik a főszezon alatt, az utazó számoljon azzal, hogy az őszi utószezonban bizony látszik, hogy elkelne már némi felújítás. Aki azonban tavasszal érkezik a szigetre – mindent felújítva, kifestve talál. Ekkor viszont a tengervíz hőmérséklete a lutri, nem biztos, hogy fürdeni lehet még a habokban. A Líbiai-oldalon viszont nem vonul át turisták hada nyáron, így aki azon a parton foglal magának szállást – ősszel is kifogástalan vendégszobákat talál.

P.s tipp: Ha valakinek meghozta a kedvét ez az írás Kréta felkereséséhez, akkor jó, ha tud róla, hogy a főszezonon kívül is elérhető Budapestről. Krétán a téli időszakban is kellemes az időjárás, nincs zsúfoltság, pihenésre kiválóan alkalmas ilyenkor. A görög Aegean Airlines járatai is egész évben üzemelnek (télen 3, nyáron 4 járattal) Budapest-Athén között, onnan pedig belföldi járattal lehet elérni az úticélt: akár Haniát, vagy Irakliont. Jó hír, hogy az Aegean hagyományos légitársaságként is még azon kevesek közé tartozik, ahol hamisítatlan görög cateringet kínálnak a fedélzeten, és a szabvány kézipoggyászt is mindig tartalmazza az ár.