Pataki Sándor, az Egyesület Eger Idegenforgalmáért elnöke:
„ Elsősorban az utazásszervezői szekció tagjainak véleménye alapján összefoglalnék néhány észrevételt az országmarketingre vonatkozóan. Mivel a rendszerváltáskor eltűntek a nagy beutaztatók, azok külképviseleteit a Magyar Turizmus Rt. szektorsemleges külképviseletei váltották fel. Mivel ezek az irodák üzleti tevékenységet nem folytatnak, érthető, hogy az idegenforgalom nem szervezett ágát támogatják, azon belül is a szállásértékesítést.
A baj az, hogy a lehető legkevésbé hatékony módszer az egyéni turistákra alapozott marketing. Ennek a szegmensnek a megnyerése jóval több szóróanyagot kíván, ráadásul ők a szervezetten érkezőkkel szemben nem feltétlenül költenek szálláshelyre és étkezésre.
Az Unióban is magasabb a szervezetten utazók száma, mint az egyénieké.
Nagyszerű az rt. reggeli televíziós műsora, az Itthon, de ez is csak az egyéni turistához szól.
A programajánló helyett a térségek csomagajánlatokkal is népszerűsíthetnék magukat úgy, hogy abból mindenki profitálna. Az utazásszervező is anonim maradna, csak egy elérhetősége szerepelne a képernyőn. Az rt. a nem szervezett turizmus ajánlatait a külföldi vásárokon felállított standjain is előnyben részesíti. A beutaztatók csak külön összeg befizetésével jelenhetnek meg, holott az adózással már hozzájárultak a turizmusfejlesztés állami keretéhez.
A külképviseletek sem tesznek meg mindent azért, hogy a magyar beutaztatókat is piacra segítsék. Többnyire általános imázskiadványokat jelentetnek meg, de ha készítenek is utazási csomagajánlatokat tartalmazó katalógust, azok többnyire csak a külföldi vásárok nagyközönségéhez jutnak el. Pedig célirányosan a külföldi utaztatókat kellene megkeresni vele. Másik észrevétel: a magyarországi csomagajánlatok csak akkor jutnak el a megfelelő helyre, ha azt a külképviselőnél kifejezetten kéri egy érdeklődő külföldi iroda. A regionális marketingigazgatósággal hasonló a gond. Ha akad is olyan kiadvány, amely tartalmazza a szolgáltatók konkrét ajánlatait, csak elvétve tüntetik fel a programgazdák nevét és elérhetőségét. Így az MT Rt. tűnhet az ajánlat gazdájának. Bosszantó, hogy aki a programot valójában készítette, nem kap visszajelzést a fogadtatásról, az esetleges megrendelésről nem is szólva. A katalógus itt is »illetéktelen kezekbe« kerül: a végfelhasználóhoz, és nem az utaztatóhoz. 1995-től óriási szálláshely-kapacitás épült főleg vidéken. Mivel az MT Rt. továbbra is csak Budapestet és a Balatont népszerűsíti, a jórészt hitelekből épült objektumok tulajdonosai – vendég híján – bajosan tudják hiteleiket törleszteni.
Az rt. és a MUISZ elmúlt évi közös kezdeményezése örvendetes, de én nem feltétlenül arra adnék támogatást, hogy a magyar beutaztató meghívja partnereit, hanem arra, hogy a hazai utazásszervező mehessen ki, és a külképviselő közreműködésével partnereket találjon.”
Dr. Galla Gábor, a Magyar Turizmus Rt. vezérigazgatója:
„Pataki úr az ismeretek teljes hiányában van, ami elképzelhető , hogy az MT Rt. kommunikációjának hibája. Magyarország a turizmust preferálja, és nem a nem szervezett turizmust. Azonban az országunkba irányuló beutazás 90 százaléka nem szervezett úton történik. És mivel a mi fő feladatunk az ország turisztikai bevételeinek növelése, kötelességünk figyelembe venni az egyéni utazóknak ezt az elsöprő hányadát. Az utaztatók által látogatott külföldi szakvásárokon bármely turisztikai szolgáltató képviselheti saját cégét az rt. standján. A beutaztatók szép számmal élnek is a lehetőséggel. Bármely alágazat szolgáltatóinak költségeit – a szálláshelyekét, utaztatókét egyaránt – 85-90 százalékban fedezi az MT Rt., de akiket a maradék hozzájárulás is megterhel, még olcsóbban kiküldhetik a standra katalógusukat.
Nem valós az az állítás, miszerint az MT Rt. programgazdaként jelenik meg a külföldi piacon. Általános Magyarország és regionális kiadványaink mellett bőven vannak termékspecifikus katalógusok is, amelyek tartalmazzák az egyes szolgáltatók nevét és elérhetőségét. Szervezetünk feladata őket piacra segíteni. Az pedig, hogy a piac elfogadta-e a szolgáltatót, világosan mérhető abból, hogy mennyi megrendelés érkezik. Az rt. minden kiállítás előtt tájékoztatót tart a résztvevők számára a piaci viszonyokról, az előző évi eredményeikől.
A Magyar Turizmus Rt. külképviselői napi kapcsolatban állnak a hazánkat programozó legnagyobb utazásszervezőkkel, másokat pedig próbálnak meggyőzni arról, hogy vegyék be kínálatukba hazánkat, amihez ajánlják a belföldi irodákat és szolgáltatókat is. Tavaly 2000 utaztató és újságíró látogatott hazánkba meghívásunkra, akikkel a hazai kollégáknak is módjuk volt megismerkedni. Valamennyi külképviselő kiad egy csomagajánlat-katalógust, amely a külföldi szakvásárokon számos utaztatóhoz jut el.
Nemzetközi trend, hogy a nagy árverseny miatt a külföldi iroda közvetlenül a magyar szolgáltatót keresi meg, és gyakran csak a nagyobb körutak szervezésénél veszi igénybe helyi utazásszervezők segítségét. Minél több ugyanis a közvetítő, annál drágább és kevésbé versenyképes az út. Az rt. nem hagyhatja figyelmen kívül ezt a tendenciát. Mindemellett megtesz minden tőle telhetőt az utazási irodák érdekeinek érvényesítéséért.
Budapesten és a Balatonnál termelődik hazánk turisztikai bevételeinek 65 százaléka. Bár az erőforrásoknak több mint az egykilencedét – ha a kilenc turisztikai régióban gondolkodunk – költjük a fővárosra, korántsem áldozzuk rá a marketingköltségek 40 százalékát, amennyit a bevételek indokolnának. Ugyanez igaz a Balatonra is. A kínai turisták Európát körutak során járják be. A túra alatt egy-két nap jut egy országra, így csak ideális esetben fér a Balaton a csomagba, egyértelműen Budapest a »kötelező tánc«. 5-10 év múlva ezek a turisták újra felkerekedhetnek, hogy megismerjék a legjobban tetsző országokat. Ekkor a vidék is komoly szerephez jut. Addig csak pazarolnánk a szűkös forrásokat a vidék népszerűsítésére. Pár év múlva ez már nem lesz kidobott pénz.
Pataki úrnak és minden kollégának javaslom az MT Rt. honlapjának (Itthon.hu) szakmai oldalait. Ott a 2004. évi marketingterv és az ennek alapján készített akcióterv részletesen tanulmányozható.”
