A Landline nevű cég, amelyet az Alaska Airlines korábbi hálózati tervezői alapítottak, az 50 és 250 mérföld közötti távolságon belül lévő repülőterek földi megközelítésének egyszerűsítését tűzte ki célul, megkönnyítve az utasok mindennapjait és csökkentve a költségeiket. Az utasok ugyanazon eljáráson mennek keresztül, mintha csatlakozó járatot vennének igénybe: bejelentkeznek a repülőtéren, megkapják a beszállókártyájukat, feladják a poggyászukat, felülnek a buszra, majd a csatlakozó repülőtéren elvégzik a biztonsági ellenőrzést, és már repülhetnek is tovább a célállomásukra.

A buszos szolgáltatás hasonló módon működik, mint a United Airlines már alkalmazásban lévő rendszere, amely a Pennsylvania államban lévő Lehigh Valley repülőterét köti össze a New Jersey-ben lévő Newarkkal. A Landline alapítója felhívta a figyelmet arra, hogy milyen kiadásokkal jár a cégek számára a kisebb repülőgépek üzemeltetése a regionális és nemzetközi repülőterek között – ehhez képest a buszos szolgáltatás sokkal költséghatékonyabb. Elsőként a Sun Country Airlines fapados légitársaság kötött megállapodást a céggel, amely a Minneapolis–St. Paul repülőtérre kínál buszos csatlakozást a Duluth nemzetközi és a Mankato regionális repülőterekről induló utasok számára.