Késő este érkeztem meg vasárnap a Ferihegyre. Még idejében, a csomagfelvételnél lévő pultnál bemutattam a visszaútra szóló szelvényemet, nyugtázták. A biztonság kedvéért 5 perccel később kint is megmutattam. Fél órát vártam végül, mire szólítottak, mindenki mást, aki velem egy időben kezdett várakozni, átlag 10 perccel később elvittek. Eddigre már úgy döntöttem, hogy inkább taxiba ülök, de gondoltam most már csak azért is végigcsinálom. Nem ez volt az első alkalom, hogy így megvárattak; ez különösen késő esti járatoknál tud rosszul esni.
Megjött a sofőr,
bő féltucatnyi címre kellett az utasokat kiszállítani. A többi utas még csak véletlen sem a környékemre tartott, hanem kerületekkel odébb szálltak ki. Nem csoda, hogy így két órával a leszállást követően értem csak haza - Budapesten belül (!) lakom. De gondoltam, ha már egyszer hosszú hazaút elé nézek, megpróbálom útközben a laptopomról elintézni, amit időben történő hazaérkezésem esetén otthon akartam, hiszen a fedélzeten van wifi. Legalábbis a fedélzetre festve, a reklám helyén. Nem működött, egy másodpercet sem. Kérdezem a sofőrt: szokták-e használni az utasok. Mondja: nem jellemző. Akkor meg minek? De ha már van - függetlenül attól, hogy használják vagy sem - legalább működjön. Azt pedig végképp nem értettem, miért üzemel az elvileg utasokat szállító járat szolgálatiként is. Egy terminállal odébb a cég két munkatársa is beszállt. Biztos, hogy őket ebben a forgalmas késő esti időszakban a fizető utasok közé kell keverni és hazaszállítani?
Az már csak hab a tortán, hogy szokás szerint valamely bugyuta, hazai kereskedelmi rádióból igénytelen slágerek szólnak egész út alatt. Miért? Mikor szoknak már le erről a sofőrök, miért kell a rádiónak szólnia? Én fizető utasként semmilyen fizetett fuvar alatt nem vagyok kíváncsi a sofőr zenei ízlésére, ne adj isten politikai meggyőződésére. Feltételezem, sokan vagyunk még így ezzel. De ha szól az ember, a reakció általában a „zene” sértődött kikapcsolása.
Reggeli indulások alkalmával
eddig ugyan várakoznom sosem kellett - már amikor úgy döntöttem, minibuszozok. Korai induláskor, hogy az összes címet felvehessék, nem egyszer teljesen lehetetlen utasfelvételi időpontokkal örvendeztetnek a diszpécserek előző este. Volt, hogy három órával a járat indulása előtt jött volna értem a busz egy reggel hétkor schengeni országba induló géphez. Erre kértem, hogy ugyan nézzenek már utána: nem férnék-e be egy órával későbbi fuvarra. „Nem” - hangzott a határozott válasz. Majd, amikor azt mondtam: „Akkor inkább taxit hívok” a válasz annyi volt, hogy „Hívjon”. Miért nem az, hogy „Várjon kérem uram, megpróbálunk valamit intézni?” De ha nem kell a pénz, hát nem kell!
De akkor kinek kell?
Mi legyen, fizessek a menettérti taxifuvarért 10 ezret, vagy tömegközlekedjek gyalázatos körülmények között másfél órát? Vagy valamely ismerősöm, családtagom kihoz a reptérre? Utóbbi azért a gyakrabban utazók között nem mindig működik. Nincs európai megoldás - egyelőre. Sokszor figyelem irigykedve más városok reptérre igyekvő utasait, ahogy felszállnak a tiszta vonatra, metróra és néhány helyi pénzért 15-20 percen belül kiérnek olyan reptérekre, mint Frankfurt, London Heathrow stb. Őszintén drukkolok, hogy egyszer végre a taxik és minibuszok hegemóniáját letöri majd nálunk is egy igényes és gyors repülőtéri tömegközlekedés.
Feltételezem, ezekbe a helyzetekbe nem csupán én futok bele, nem ellenem esküdtek össze több ízben a körülmények, hanem más utassal is előfordul. Belföldiek esetében erre sírva vigadva mondhatnám azt is, hogy nekünk már mindegy, mi már csak egy ilyen fogyasztói és egyéb öntudat nélküli közép-ázsiai fajta köztársaság alattvalói vagyunk. De bízom benne, hogy nem, valamint - egyelőre - szintén járnak ide külhoni turisták, üzletemberek stb. Próbálunk értük sokat marketingelni köz- és magánpénzből. Számukra nem is tudom igazából kit, mit minősít, hogy ilyen módon lehet ki- és bejutni egy majdnem 9 milliós éves forgalmat bonyolító nemzetközi repülőtérre? Felesleges lenne ujjal mutogatni konkrétan bármelyik szereplőre, a felelősség közös. Ugyanakkor félő, hogy a turista azt mondja majd: ez a város, ez az ország ilyen.
