A kapott válaszok alapján elmondható, hogy

leginkább a közép-kelet-európai régióból induló nyaralójáratokon jellemző a taps. A magyar, a bolgár és a román piacon is az átlag, vagyis 45-48 százalék körül alakult a tapsolók aránya, míg a brit, svájci és a szerb utasoknál viszont alig éri el a 30 százalékot.

Ennek háttérben az állhat, hogy a kontinens keleti feléről induló járatokon több a ritkán, vagy először repülő utas, akik körében a tapsolás a kutatás szerint sokkal gyakoribb.

Akik évente legfeljebb egyszer repülnek, azok 70 százaléka tapsol, az évente többször utazok körében már 59 százalékra esik a hajlandóság, akik pedig több mint tízszer repülnek, azoknak alig 40 százaléka tapsol a leszállást követően. Ők a saját bevallásuk szerint többnyire azért tapsolnak, mert megkönnyebbültek, hogy rendben megérkeztek, biztonságosan landoltak, illetve és szeretnék kifejezni elégedettségüket, elismerésüket a személyzet felé.

Az is régiófüggőnek bizonyult, hogy pontosan miért tapsolnak az utasok. Kelet-Közép-Európában a legtöbben, válaszadók 38 százaléka a biztonságos landolást jelölte meg okként, Nyugat-Európában viszont ezt a motivációt csak a kutatásban résztvevők 31 százaléka választotta.

A nyugat-európai utasok közül sokan inkább a személyzet munkájának elismeréseként csapják össze a tenyerüket (28 százalék) – ezt az indokot Kelet-Közép-Európában kevesebben, 23 százalék nevezték meg.

A harmadik leggyakoribb ok a konformizmus volt: többen csak azért tapsolnak, mert sokan mások is ezt teszik – országoktól és térségektől függetlenül minden ötödik válaszadó nyilatkozott így.

Az adatokat részletesen vizsgálva az is kiderül, hogy összességében a megkérdezettek kicsivel több mint a fele, mintegy 55 százaléka köszöni meg a pilóta, illetve a személyzet munkáját tapsolással, és közülük is a legfiatalabb korosztályba tartozók, a 18-24 évesek a legaktívabbak: körükben a válaszadók 64 százaléka válaszolt úgy, hogy szokott tapsolni landolás után. Őket a 45-64 évesek (57 százalék), valamint a 35-44 évesek (54 százalék) követik a listán, vagyis nem állítható egyértelműen, hogy az életkor változása közvetlenül befolyásolná a tapsolási szokásokat.

A légiutas-kísérőkre is kiterjesztett kutatás is alátámasztotta ezt az eredményt: szerintük is leginkább a konformitás áll a háttérben, ők is úgy tapasztalták, hogy rendkívüli események után gyakoribb a tapsolás.

Ugyanakkor a tapasztalataik szerint a jelenség – vélhetően a repülés, mint utazási mód elterjedésével – visszaszorulóban van: közel kétharmaduk nyilatkozott úgy, hogy egyre kevésbé jellemző ez a tetszésnyilvánítási forma az utasok körében. Többségük úgy tapasztalja, hogy sokan, de az utasok kevesebb, mint fele tapsol inkább. A fedélzeten dolgozók az utasokkal szemben úgy tapasztalták, hogy elsősorban a román, albán és olasz nemzetiségűek körében népszerű ez a szokás.