„Agur!” – mondja búcsúzóul a fekete hajú, 20-30 év körüli eladólány az Athletic Club szurkolói boltjában, miközben átnyújtja a klub címerével ellátott papírtáskát, benne egy Athletic- és egy San Mamés-pólóval. Az üzlet, mint minden ismert nyugat- vagy dél-európai fociklub shopja, nem éppen olcsó. A pólók viszont még relatív jó árban vannak, összesen 56 eurót fizetek értük.

Bilbaóban vagyunk, Észak-Spanyolország és egyben Baszkföld legnagyobb városában. Az eladólány nem spanyolul köszön, hanem baszkul – az „agur” (szia) kimondva, elnyújtott „ó”-val viccesen hangzik. Köszönésre gyakran használják a „kaixo”-t (kajso) és az „aupa”-t is, amik szintén érdekesen hangzanak, és semmiben sem hasonlítanak a spanyolhoz.

A baszk nyelv (euskara) érdekes sztori. 

Ez Európa legrégebb óta létező élő nyelve, sőt olvastam olyan elemzést is, hogy valójában ez vagy valami hasonló lehetett Európa ősi nyelve. A pontos eredete máig rejtély.

Az összes többi, élő európai nyelv – beleértve például a germán és a szláv nyelveket, vagy éppen a magyart – csak később érkezett meg keletről a kontinensre.
Annyi biztos, hogy a baszk izolált nyelv: nem hasonlít semmilyen ismert nyelvhez, nem lehet besorolni semmilyen nyelvcsaládba. Nehéz eldönteni, hogy ez a különösebb tény, vagy az, hogy hosszú évezredeken keresztül, a történelem minden viharát túlélve képes volt fennmaradni.

A baszkoknak persze nemcsak a nyelvük különleges, hanem a leghíresebb fociklubjuk is. Az Athletic Club vagy közismertebb nevén az Athletic Bilbao plakátjait már a reptéren kiszúrom: „Unique in the World”, azaz „Egyedülálló a világon”, hirdetik magukról büszkén. És ez, legalábbis a jelenkori Európát tekintve, nem túlzás.

A több mint egy évszázada érvényes cantera-elv lényege, hogy csak olyan játékosokat szerződtetnek, akik Baszkföldön születtek, vagy egy baszk egyesület akadémiáján tanulták meg a futball alapjait.

A klub tehát ahelyett, hogy tíz- vagy százmillió eurókért vásárolna össze sztárjátékosokat szerte a világból, a saját nevelésre, a kötődésre, az identitásra épít – ily módon mutatva fityiszt a modern sportbiznisznek.
A teljes írást laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.