Overuse of City Destinations, Limits and Solutions című előadásuk felütésében egy kisfilmen nagyon sokemeletes hajó úszik el Velence házai fölé tornyosulva. Egy hajós társaságnak zsánerkép, de a képkockákon szintén megjelent velenceieknek, akik a tömegturizmus ellen tiltakozva skandálják, hogy városuk nem eladó lakosaival együtt, egyre inkább rémkép. A folytatásban barcelonaiak kérik: „Elég volt a tömegturizmusból!” És ha már Berlin, Postma nem mulasztotta el felhívni a figyelmet az itteni kocsmatúrák - pub crawl - során lepisilt kirakatokra. Ez mifelénk szintén nem ritka állat; Budapesten egy vasárnap reggeli, Kazinczy utcai sétán egyéb végtermékeket is megcsodálhatunk.

Ha hosszú távon várja egy város turistáit, fenntarthatóvá kell válnia, ami a városban abból áll, hogy a turizmust gyártó szereplők elfogadják: a tervezésben a legfontosabb érdekelt fél a lakosság - hívta fel a figyelmet. Ők egy darabig elvannak, aztán a robban a bomba. Azért ez nem ilyen egyszerű, mivel egyénenként más és más a hozzáállásunk - nyugtatott Postma. Persze, amikor az életminőség rovására kezd menni a city brékelők száma és viselkedése, akkor annál is robbanhat a kukoricagránát, aki a Postma féle érzelmi és viselkedésbeli reakciókat besoroló „ám legyen!” kategóriába tartozik. Ha nem figyelünk oda, az elfogadás előbb-utóbb átmegy haragba, és kevésbé rossz esetben csupán a turista mamájának bajáról szólnak keresetlen szavakkal, ahogy például a budapesti Vásárcsarnok felső szintjén lévő talponállók törzsvendégei szokták lereagálni a szezon közepe fele egy-egy turistacsoport tanácstalan bóklászását. Rosszabb esetben átcsaphat idegengyűlöletbe, amitől mindkét szakember óvott. Ennek a tőlünk - vagyis helyiektől - különbözőekkel folytatott párbeszéd veheti elejét, melynek összehangolásában a turizmus irányítóinak is szerepet kell vállalnia - így Jørgensen.

Míg Postma tapasztalata szerint a turisták vs. helyiek dilemma az érett desztinációk sajátja, addig Jørgensen egészen odáig merészkedik, hogy az egész alapvetően luxusprobléma; túl sok a vevőnk, akiknek a kiszolgálását meg kell tudni oldani - teszi hozzá. A probléma előbb-utóbb több várost elér majd - fenyegetett. A megoldás azonban egyéni, minden városnak magának kell azt megtalálni - adta ki Jørgensen az általános utasítást. Hogy némi konkrétum is elhangozzék, javasolta, hogy ahol túlkínálat van kapatos turistákból, ott ne nyissanak több lokált. Vagy például a városok marketingstratégiáinak megalkotói ügyeljenek a megfelelő célközönség kiválasztására. Csak azért, mert külföldi és jól néz ki az általa itt töltött vendégéjszakák száma a statisztikákban, még nem biztos, hogy ide kell csábítani. Azaz a megfelelő embereket érdemes bevonzani, akik nem riaszthatnak el másokat. Postma megoldásként felvetette a turisták tér- és időbeli becsatornázását. Megfelelő időben a megfelelő helyre - a megfelelő turistát.

Bár két gondolatébresztő előadás hangzott el a majdnem annyi álló mint ülő hallgatósággal csordultig telt teremben, a kérdésekből úgy tűnt, konkrét példáknak legalább annyira örült volna a közönség, mint a számos jól megfogalmazott általánosságnak.