Santiago de Compostela különleges helyet foglal el a szívemben, mivel a camino zarándokutak célállomása, szent hely, a katolikus világ harmadik legfontosabb zarándokhelye Jeruzsálem és Róma után.
Az első caminóm után
ez a mitikus út, belső ösvény és külső nyomvonal új-és újabb utakra sarkalt, a szenvedélyemmé vált.
A városba egyszerre sokan, manapság naponta több ezren érkeznek meg, hosszabb vagy rövidebb utak megtétele után. A zarándokok mindenütt jelen vannak a történelmi városközpontban, és leginkább a Szent Jakab-katedrális előtti téren.
Nagy érzelmek is felszabadulnak, amiben benne van az öröm, az elégedettség, de az újonnan szerzett barátoktól, ismerősöktől és magától az élménytől való búcsú szomorúsága is.
A város katedrálisában van Szent Jakab apostol feltételezett sírja.
Ennek a sírnak a felkeresése a zarándok útjának beteljesülése, a gyalogos vándorlás úticélja.
Fotó: Depositphotos
Hivatalosan a zarándoklat megtehető lóháton is, ami érzésem szerint talán a tehetősebbekkel (nemesekkel) való kivételezést jelenthette a múltban. Lovassal többel találkoztam, lovas zarándokkal azonban még nem. A modern kivétel a kerékpár.
A katedrálisnak van egy szent kapuja, ami a többihez képest inkább csak egy nagy ajtó.
Egy nagy fémajtó, ami csak ritkán, az úgynevezett szent években tárja fel magát.
Amikor a caminóra gondoltam, mindig eszembe jutott a szent kapu. Vajon mennyiben más itt belépni?
A teljes cikket laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.
