Az 1990-es évek elején kialakult „blob” mozgalmat, vagy más néven a blobizmust a szakértők az organikus építészet egyik oldalágának tartják. Bár ez az építészettechnológiai irányzat szintén az ívelt vonalak és a lekerített formák nyelvén kommunikál a külvilággal, az ebben a „műfajban” alkotó építészek nem használják fel a természet kínálta építőagyagokat, ők csak betonban, acélban, műanyagban és üvegben gondolkodnak. Konstrukcióik egyedisége elsősorban annak köszönhető, hogy Greg Lynn építész és csapata 1995-ben kifejlesztett egy szabad, nyílt forráskódú, háromdimenziójú grafikai szoftvert, amellyel a poligonális testektől a NURBS-felületeken és a Bézier-görbéken át a metaballikus formákig szinte bármit meg lehet rajzolni, digitalizálni és térben animálni.

Érdekesség, hogy a „Spline” nevű komputer tomográfiai program továbbfejlesztett változata elvégzi a leendő biomorf épület előzetes statikai számításait is, így jelezve előre, ha radikális, vagy extrém formájú ingatlan összedőlne a saját súlya alatt, vagy valamelyik tartó eleme nem bírná el a rá nehezedő terheket. Az ezzel a programmal megtervezett első híresebb konstrukció a Frank Gehry tervezte 1997-ben felavatott bilbaói Guggenheim Múzeum volt.

Gyorsan dobban

Bár nem képvisel külön építészeti irányzatot, de érdemes külön figyelmet szentelni a blobizmus azon „ágának”, ahol a megépíteni kívánt konstrukciók egy emberi testrészre, egy szervre, vagy egy arcra hajaznak. Amikor Graz városa 2003-ban elnyerte az Európai Kulturális Fővárosa program megrendezési jogát, akkor Peter Cook és Colin Fournier megbízott angol építészek például egy emberi szívre hajazó konstrukciót álmodtak meg az osztrák város új művészeti központjának, amelyből több aortagyökre hajazó ablak és szellőző lóg ki.

A Mura folyó melletti  60 méter széles, 23 méter magas, több mint 11 ezer négyzetméteres összterületű biomorfikus épületet kékes árnyalatú akrilüveggel fedték be, amelyből „csak” 2500 négyzetmétert foglalnak el a kiállítóterek. Mivel egy múzeumnak vagy kiállítóhelynek sosem elég a rendelkezésére álló hasznos terület, így a grazi Kunsthaus egy szenzációs, de egyszerű ötletet vetett be a berlini Realitiesunited csoport elképzelése alapján: összesen 925 darab hagyományos, kör alakú, 40 wattos fénycsövet építettek be az épület 900 négyzetméteres külső héjára, amelyeket az emberi szív sejttextúrája mintájára rendeztek el. A fénykörök pixelként működnek, melyeket egy központi számítógép vezérel. Ezáltal a múzeum homlokzata egy hatalmas, alacsony felbontású képernyő-felületként is működtethető, amelyen rendszeresen váltakozó, kifejezetten erre a helyre tervezett műalkotások és kapcsolódó információk jeleníthetők meg, így idézőjelben véve újabb kiállító felületek állnak rendelkezésére a múzeumnak.

Kafka feje

Bár nem épület, de szintén köztéri alkotásnak számít a meghökkentő és provokatív szobrai miatt világhírű-világhírhedt David Černy szobrászművész úgynevezett „Metamorphosis” című szökőkútja is. A 11 méter magas, 14 tonnás Franz Kafkát ábrázoló rozsdamentes acélból készült műalkotás lényege, hogy a cseh származású szobrász az író fejét 42 szeletre osztotta fel, amelyek egy számítógépes programnak köszönhetően különböző ütemben és sebességgel forognak körbe és körbe a geometriai tengelyük körül, hogy óránként ismét egy egésszé álljanak össze.

A tükröződő fémelemezek összeállása esetén nem egy, hanem a fej hét rejtett szökőkútjából kezd el egyszerre kifolyni a víz, amely „érdekes sziluettet és hipnotikus hullámzó játékot tükröz vissza az ismét átalakuló korpusz felületén.” A műalkotást először a prágai Národní třída metrómegálló közelében állították fel, de nemzetközi sikere miatt később megvették az amerikaiak és átszállították az észak-karolinai Charlotte város Whitehall Technológiai Parkjába.

Érdemes szót ejteni egy harmadik emberi szervet megmintázó biomorf épületről is, amelyet bár nem számítógépes programmal terveztek meg, mint a fentieket – sőt, ez az építmény inkább buhera-építészetnek tűnik –, ám a végeredmény mindenféleképpen meghökkentő. Joep van Lieshout holland építész ugyanis a belgiumi Kemzeke határában működő 17 hektáros Geert Verbeke Művészeti Alapítvány park területére egy olyan emberi szervet építtetett fel 2007-ben, amelyet purhabból, hungarocell-darabokból és tyúkketrecrácsból alkottak meg. A bio-art művészet kategóriájába tartozó kinetikus építmény egyébként nem más, mint egy emberi végbelet és az ahhoz tartozó vastagbelet mintázó eres hurka kinagyított másolata, amely jelenleg egylégterű hotelként működik CasAnus néven.

Hogy a meghökkentésen kívül mi volt az Ánusz Hotel megalkotásakor az építész célja az talány, ám tény, hogy a kompozíció anatómiai részletességéért a Genti Egyetem molekuláris biológia tanszékének munkatársai feleltek. A titáni méretű, íves belső térrel rendelkező vékony műalkotásban összesen két ember tud egyszerre megpihenni és aludni 120 euróért naponta, reggeli nélkül 97 euróért. A „hangulatos” anatómiai modellben szó szerint biotermikus (nem részletezném) a fűtés, a külső borításon látható kidülledt erekben van elvezetve az ivó- és a szennyvíz, valamint a franciaágy is a záróizom mellett kapott helyet. Az építész szerint a polgárpukkasztó konstrukció lényege és sikere abban áll, hogy „akkor is tojhatunk a világra és többi embertársunk fejére, ha nyilvánosan és közvetlenül nem (mindig) merjük megtenni.”