Látogatásunk kiindulópontja Terhely, vagy ahogy Szlovákiában mondják Terchová volt, ahol megismerkedtünk Jánosik betyár kalandos életével, aztán a róla elnevezett szurdokban, majd másnap a Vrátna hegyen túráztunk. A Chleb megmászása után pedig a Rózsahegyhez közel fekvő apró hegyi falu vettük az irányt.

A skanzen, ahol ma is élnek

Vlkolínec (Farkasd vagy Liptófarkasd) Szlovákia egyik legkülönlegesebb települése: egy eredeti állapotában fennmaradt hegyi falu Rózsahegy, azaz Ružomberok közelében. A település első írásos említése 1461-ből származik, nevét valószínűleg a környéken élő farkasokról kapta. Elzárt fekvésének köszönhetően a falu megőrizte hagyományos arculatát és karakterét. 1977-ben a népi építészet fontos emlékévé nyilvánították, 1993-ban pedig felkerült az UNESCO világörökségi listájára.

A település különben olyan, mintha egy népmesébe csöppennénk.

Különlegességét nem csak színes házai adják, hanem az is, hogy egyszerre szabadtéri múzeum és igazi élő falu is.

A színes, zsindelytetős faházak közül néhányban ma is laknak, így az idelátogató egy valódi, nagyon is élő falusi környezetben sétálhat. A falu fából épült rönkházairól híres, amelyek a 18–19. századi hegyi paraszti építészetről mesélnek, de a település kis mérete ellenére több érdekes látnivalót is rejt.

Fő utcáján sétálva érződik a régi paraszti élet hangulata. Az egyik legérdekesebb egy 19. század végén épült ház, amely egy nagy parasztcsalád életét mutatja be, de van itt egy több mint 12 méter mély kút 1860-ból, amely egykor a falu ivóvízellátását biztosította. A település egyik jelképe az 1770-ből származó fa harangtorony, egyben ez a falu legrégebbi épülete is, és mint idegenvezetőnk elmeséli ennek több funckiója is volt: jelezte az időt, misékre és gyűlésekre hívott, halálesetek bejelentésére is használták, valamint tűz és veszély jelzésére is. Nyáron Vlkolínecben egyébként számos kulturális esemény, népművészeti bemutató és kézműves program várja a látogatókat, érdemes ide ellátogatni.

A szlovák sasfészek és két hölgy legendája

Árva vára egy meredek sziklaszirtre épült, ahol úgy trónol, akár egy fenséges sas a fészkében.  Ez Szlovákia egyik legjelentősebb várépítészeti emléke, az Árva régió ikonikus jelképe és az ország egyik leglátogatottabb vára. Már messziről lenyűgöző látványt nyújt.

Mai formája több évszázadon át tartó építkezés eredménye.

A várkomplexum a 13. századtól a 20. század elejéig folyamatosan bővült, ennek köszönhetően több stílus keveredik benne: román, gótikus, reneszánsz, barokk és romantikus elemek. Története során hol királyi, hol nemesi tulajdonban állt.

1800-ban a vár történetének legnagyobb katasztrófája történt:

hatalmas tűzvész pusztította el, ezt követően hosszú helyreállítási időszak vette kezdetét, amelynek eredménye a ma is látható csodálatos épület, amely immár múzeumként működik, 27 épületével és 155 helyiségével igazi felfedezőút a történelemben.

A várbejárás során idegenvezetőnk mintha egy régi mesekönyv lapjairól lépett volna elő. Körbevezetésünket úgy kezdte, mintha egy kaotikus, veszélyekkel teli várban kellene megtalálni valakit, miközben folyamatosan haladtunk egyre beljebb az épületben. A várban összesen 754 lépcső található, amelyek különböző szinteken kanyarognak fel a szikla tetejére. A bejárás során mi csak körülbelül 100 lépcsőt tettünk meg, de már ez is elég volt ahhoz, hogy érezzük a hely  labirintusszerű jellegét.

A folyamatosan változó terek és helyiségek, a szűk folyosók és a meredek feljárók miatt az egész látogatás olyan volt, akár egy középkori kaland. Ahogy haladtunk előre, megelevenedett a múlt: megtudtuk, hogy a vár egyes részei a régi időkben rendkívül veszélyesek lehettek,

míg más történetek a hely misztikus, sötét hangulatáról meséltek, míg egy másik történetből nem egy, hanem kettő kísértethistóriát ismerhettünk meg.

Az egyik legenda szerint Mindenszentek és Virágvasárnap környékén egy fehér ruhás nő jelenik meg a középső várban.  A történet szerint ő Doncs lovag felesége, akit férje haragjában megsebesített. A nő később belehalt sérüléseibe, a lovag pedig bűntudatban élt tovább. A legenda szerint a „fehér hölgy” ma is a várban bolyong, és férje bocsánatáért könyörög. Ha minden igaz, akkor nem csak egy fehér, hanem egy fekete nőalaki is bolyong e zord falak között, mégpedig Czobor Erzsébet, aki az 1600-as években férje, Thurzó György távollétében irányította a birtokokat és felügyelte a család ügyeit. A szolgákat például itt, Árva várában azzal ösztönözte, hogy megígérte nekik, halála után is figyelni fogja, hogyan végzik feladataikat. Úgy tűnik azóta is nagyon gondosan végzi kötelességét – állítólag időnként ma is felbukkan a vár folyosóin, kezében lámpással jár-kel, hogy újra és újra meggyőződjön róla: minden rendben működik.

Élet az egykori Árva vidékén

A térséget sokszor „szlovák Szibériának” is nevezik, hiszen ez Szlovákia egyik leghidegebb területe, ahol a Studený potok (Hideg-patak) is folyik. Itt, Bölényfaluban (Zuberec) a Rohács-hegység lábánál bújik az Árvai Falumúzeum, a szlovákiai skanzenek egyik leghangulatosabbika. Építése 1967-ben indult, meséli Richard Janoštín, a múzeum igazgatója. A skanzent ma több mint ötven hagyományos épület alkotja, amelyek többsége eredeti ház: az egykori tulajdonosoktól vásárolták meg őket, majd darabokra bontva szállították ide, és gondos restaurálás után újra felépítették.  

A skanzenen keresztül csörgedező Hideg-patak partján sétálva nem is olyan nehéz elképzelni, hogyan éltek itt a hegyvidéki falvak lakói évszázadokkal ezelőtt és hogyan nézhetett ki az itteni táj.

A múzeum három részre tagolódik, a séta az alsó részen indul, itt található az Alsó-Árvai piac, amely a régi falusi központ hangulatát idézi. Itt áll – többek között – a barokk harangtorony, az egyik gazdag család kúriája, több parasztház, magtárak, egy mángorló és az egykori polgármester háza is. Feljebb haladva a Felső-rész, majd a Beszkidek goráljainak jellegzetes rönkházai állnak, és egy sokszáz éves fatemplom, amelyek szintén a régió sokszínű népi kultúráját mutatják be. Itt található egy ősérgi orgona is, amelyen Richárd játszik is nekünk egy népdalt.

Kifele jövet már süt a nap. Az egyik ház előtt egy vörös macska üldögél méltóságteljesen – mintha ő lenne a hely igazi gazdája. Előttünk a még fehér hegycsúcsok és fenyvesek nyúlnak az ég felé, a barna tetőkön moha zöldell – Zuberecben megállt az idő.