Kiindulópontunk Terhely, vagy ahogy Szlovákiában mondják Terchová, első pillantásra csendes városkának tűnik, de nem csak számtalan túraútvonal van itt, hanem egy kiváló turisztikai információs központ, szálláshelyek és éttermek, színház, galéria, még egy „betyáros” szabadulószoba is.

Mielőtt azonban elindulnánk, megismerkedünk a velünk túrázó lengyel kollégákkal és a régió turisztikai képviselőivel, akiktől megtudjuk, hogy Pozsony és a Szlovák Paradicsom után a legtöbb vendégszámot felmutató térség az országban. A legtöbben Lengyelországból érkeznek, de szorosan mögöttük ott vagyunk, mi magyarok is.

A lengyel látogatók aránya 22 százalékkal, a magyaroké 13 százalékkal nőtt az utóbbi időszakban.

Útközben idegenvezetőnk, Marián elmeséli a legendás Juraj Jánosik betyár kalandos életét, megtudjuk, hogy ki is a helyi Rózsa Sándor, aki épp itt, Terhelyen született.

Története nem szűkölködik az izgalmakban: felcseperedve először Rákóczi kuruc seregében szolgált, majd börtönbe került, szabadon engedték, de katonai szolgálatra kötelezték – ráadásul a labancoknál, annál a hadseregnél, amely ellen korábban harcolt, meséli túravezetőnk. Nem sokkal később barátságba keveredett a hírhedt betyárral, Tamással, akinek segített megszökni a börtönből.

Az ő hatására zsiványnak áll, betyárélete azonban tiszavirág életű volt: mindössze másfél évig tartott. Életéről egyébként több alkotás is készült, legutóbb 2009-ben a Janosik: Egy igaz történet című film. A hagyomány szerint rendkívül nagylelkű volt, szerették is az emberek: ahogy Robin Hood, ő is szétosztotta a zsákmány egy részét a szegények között, hallgatjuk a történetet, miközben vonatunk megáll a betyár szobránál, de csak néhány fotó kedvéért.

Vízesések, sziklák, sebes patakok

Felvesszük a túracipőnket és nyakunkba vesszük a Jánosikról elnevezett szurdokot. A környék igazi aktív turisztikai paradicsom, szinte mindent lehet: túrázni, kerékpározni és raftingolni, itt található a Kárpátok egyik ikonikus sziklaszirtje, a Nagy-Rozsutec (Veľký Rozsutec) is, amely környékén egy rakás túraútvonalat bejárhatunk.

A Fátra és a környező hegyvidék rendkívül változatos: tele szurdokkal, túraútvonalakkal, vízesésekkel, völgyekkel és patakokkal – aki kalandot keres, itt nem is fog csalódni.

Jánosik betyár története amúgy gyorsan tragikus véget ért, 1712 őszén követte el utolsó rablását, majd árulás miatt elfogták, börtönbe vetették és rövid időn belül kivégezték. És mivel igazi úriember volt, nem árulta el társait, viszont ha a történetírók nem tévednek, akkor összesen tizenkét rablást követett el: egyet Csehországban, egyet Lengyelországban, tizet pedig Szlovákiában, tudjuk meg.

Közben megváltozik a táj, ahogy egyre beljebb és beljebb megyünk. A szurdok világa lenyűgöző: fahidak, létrák, sziklába vájt ösvények és vízesések váltják egymást, miközben a patak szinte végig kíséri az utat. A táj vad, de gyerekekkel is jól járható, és minden lépés egy csoda a szűk völgyfalak között.

Egyszer lent, máskor fent

Másnap irány a a Vrátna-völgy, ahol a táj már sokkal tágasabb, a sziklák szorításából kilépve tágas völgyek, hegycsúcsok és erdei ösvények fogadnak. Meg köd. Ez már lentről is látszik. A völgy végéhez közeledve előttünk a felvonó, pont jókor érkezünk, néhány perc és már indulunk is. Fent a Chleben olyan zord időjárás fogad, amire számítottunk, hátizsákomból elő is húzom a tartalék dzsekimet. Vezetőnk javaslatára végül nem is a Nagy-Krivánra megyünk, hanem balra indulunk és a 1646 méter magas Chleb csúcsra vezető könnyebb túraútvonalat választjuk. Utunk itt is havas, hol kövek, hol hónyomok váltakoznak, és persze a sűrű köd, ami csak a táv megtétele után kezd el tisztulni. Legszívesebben neki is indulnánk a Nagy-Krivánnak, de az idő rövid, lent meg már várnak a rollerek.

Csak úgy lobog a hajunk a szélben…

Rollerezés után még egy rövid, de annál mászósabb túrát teszünk a Tiesnavyra, amelynek több pontjáról csodás panoráma tárul elénk.

Terchová egyébként kiváló turisztikai célpont: gyönyörű a természet, sok a szálláshely – magánszállások, panziók, hotelek várják az idelátogatókat. Körülbelül 3000 férőhely áll a turisták rendelkezésére, és bár korábban főleg síelésről volt híres, ma már inkább nyári úti cél. A település központjában a régi mozi helyén ma a „nemzeti színház” működik, ahol helyi amatőr színészek lépnek fel. A város nagy része a második világháború végén leégett, ezért a központ ma viszonylag új, de a régi városrészben még láthatók eredeti házak. Hamarosan pedig az új kerékpárút is elkészül, ami körülbelül 25 km hosszú lesz, és egészen Zsolnáig lehet majd tekerni. Kiváló bázis az egynapos kirándulásokhoz is, például Árva várához, a közeli aquaparkokba, raftingolni a Vágon, vagy tutajozni az Orava folyón, amely a gyerekek számára igazi csemege lehet.

Másnap reggeli Habovkából indulunk egy körülbelül 20 kilométeres kerékpártúrára. Zuberec érintésével a Roháče síterepet érintve tekerünk, de csak Adamculáig jutunk, megint csak az áprilisi hó húzza keresztbe számításainkat.  A hegyek között vezető, látványos útvonalon kénytelenek vagyunk visszafordulni, mert az út magasabban fekvő szakaszai havasak.

Kárpótlásul kerékpáros túravezetőnk egy szokatlan látványossággal szolgál: a hegyi mentők zubereci bázisához közeli rétre megyünk, ahonnan megfigyeljük, ahogy a fekete katonai helikopterek a szezon végén lehozzák a hegyről robbanószerkezeteket, amelyeket a lavinaveszély csökkentése érdekében használnak. Miközben a hegy felől közeledő helikoptert figyeljük, megtudjuk, hogy ezekkel a szerkezetekkel irányítottan, mesterséges lavinákat indítanak el a síterepen és a veszélyes lejtőkön, hogy a hó ne egyszerre, kontroll nélkül zúduljon le. A robbanás lökéshulláma megbontja az instabil hórétegeket, így kisebb, ellenőrzött lavina indul el még azelőtt, hogy a síelők vagy túrázók megjelennének a területen.

Miután kimoziztuk magunkat, újra nyeregbe pattanunk és a közeli skanzen mellett eltekerve visszatérünk szállásunkra, ahonnan délután a mesebeli Vlkolinec felé vesszük az irányt. Folyt.köv.