Fürödni azért lehet: ottjártunkkor simán besétáltam a 16-17 fokos vízbe, majd nyakig elmerültem benne. A levegő szinte ugyanilyen hideg volt, úgyhogy meg sem éreztem.
Bár a belváros relatív messze, 40-50 percnyi villamosozásra van a tengerparttól, a helyiek mégis előszeretettel járnak ide. Órákat sétálnak a parton, közben megisznak egy sört a tengerre néző kocsmában. Vagy leülnek a homokos partra, és némán hallgatják, nézik a szilaj hullámokat és a vijjogó sirályokat.
Fotó: Privátbankár/Wéber Balázs
Kiváló meditációs gyakorlat, ilyenkor az ember elenged mindent. Aztán feláll, elmegy fejében a hanggal, másnap vagy harmadnap visszajön. Tengerpartfüggőség garantálva.Ha már itt járunk, a Sopoti mólót ne hagyjuk ki!
Fenséges látvány, ahogy a fadeszkás építmény több mint 500 méter hosszan benyúlik a tengerbe.
Csaknem 200 évvel ezelőtt, 1827-ben nyílt meg, ez Európa leghosszabb famólója.(...) Gdansk persze nem csak a tenger. Ott van a kicsi, de csili-vili történelmi belváros a Motlawa-folyóval, nyitható hidakkal, pöpec vitorlásokkal és a Soldek nevű múzeumhajóval. Utóbbit a gépháztól kezdve a fedélzetig keresztül-kasul bejárhatjuk, miközben elmerenghetünk, hogy milyen lehetett heteken át a viharos tengeren hánykolódni és egy pár négyzetméteres kajütben élni – mindez szintén remek móka.
A teljes cikket laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.
