Már kamaszkorában kiderült kivételes szín- és formaérzéke, majd az egyetemi felvételit követően három hónapot töltött a Bécsi Képzőművészeti Akadémián, ahol Robin Christian Andersen professzor tanítványa volt. Művészetére azonban nagyobb hatással volt Egon Schiele és Walter Kampmann munkássága.

Hundertwasser sokat utazott. Firenzében megismerkedett René Brô-val, aki aztán elkísért Párizsba. Elkezdte tanulmányait a párizsi École des Beaux-Arts-on, de végül mindössze egy napot töltött az intézményben. Az iskolapad és a zárt intézmények helyett az inspirációt inkább az utazások jelentették számára: Marokkóba, Tunéziába, Nepálba, Tokióba és Szibériába utazott, élt egy ideig az ugandai Tooro Királyságban is - ezek az utak aztán meghatározták művészi útját.

Művészetének kiindulópontja a bécsi Jugendstilt irányzat volt: Hundertwasser egy absztrakt, dekoratív, kétdimenziós, rendkívül színgazdag és teljesen egyedi stílust alakított ki, amelyet ornamentális spirál- és labirintusformák, körök, kanyargó motívumok és biomorf alakzatok jellemeznek.

A háború utáni, csupa mértani, egyenes vonalú építészet, a józanságot szimbolizáló házak, az utcák vonala zavarta a művészt. Vélekedése szerint az egyenes vonalak, a derékszögek, a sík padló alakzatok, a steril ablakok és formák mind-mind olyan elemek, amelyek beteggé teszik az ember lelkét, mert nem felelnek meg a természetességnek, a környezet sugallta szabálytalanságnak.

1957-ben megvásárolt egy normandiai farmot, 1958-ban feleségül vette Herta Leitnert, ám két évvel később elváltak. 1962-ben aztán újra megnősült, ezúttal egy japán művész, Ikewada Jukó lett a felesége, azonban 1966-ban ez a házasság is válással végződött. Ekkorra Hundertwasser már széles körű népszerűségre tett szert művészetével. 1962-ben műveiből retrospektív kiállítást rendeztek Velencei Biennálé osztrák pavilonjában, 1964-ben pedig a hannoveri Kestner Gesellschaft mutatta be átfogó visszatekintő tárlatát. Emellett megjelent életművének első teljes katalógusa is.

Ugyanebben az évben Alsó-Ausztria egy ritkán lakott régiójában egy fűrészmalmot vásárolt, ahol a nyüzsgéstől távol, a természet ölelésében alakította ki új otthonát.

Aktív szereplője volt az ökológiai mozgalomnak, és elkötelezetten dolgozott azon, hogy az ember számára élhető, a természethez közel álló környezetet teremtsen. Céljait és hitvallását nagy nyilvánosság előtt is hirdette, fontosan érezte, hogy ne csak művészetével, hanem akár kiáltványok közzétételével és provokatív nyilvános szereplésekkel is kifejezze: 1968-ban például Bécsben meztelenül tartott egy beszédet. 1968 és 1972 között a velencei lagúna egyik dokkjában felújított egy 1910-ben épült vitorláshajót, amelyet „Regentag” („Esős nap”) névre keresztelt át, és amellyel több alkalommal is útra kelt.

Sokoldalúságát és termékenységét jelzi, hogy az 1970-es évektől kezdve érméket és bélyegeket is tervezett Ausztria, Szenegál és az ENSZ számára. Emellett Hundertwasser volt az első európai művész, akinek alkotásait japán mesterművészek faragták ki. 1981-ben kinevezték a Bécsi Képzőművészeti Akadémia festő mesterképzésének vezetőjévé. A világhírű bécsi Hundertwasser-ház építése 1983-ban kezdődött, amellyel építészi tehetségét is bizonyította. Halála előtti évben Hundertwasser életművének katalógusán (catalogue raisonné) dolgozott, és bemutatta az uelzeni pályaudvar építészeti tervét.

Friedensreich Hundertwasser 2000. február 19-én Új-Zéland közelében egy óceánjáró hajón hunyt el.

Imádott Új-Zélandján, ahol egy tulipánfa alá van eltemetve és ahol az általa tervezett hajóján járta a vizeket, el-elballagott klumpájában, vagy mezítláb, ha éppen jobb volt az idő, egy csobogó forráshoz kis tálkájával, megmerítette friss vízzel, feltette forrni a kis házába visszatérve kedvenc növényeivel telepakolva – elsősorban csalánfélékkel – sóval, borssal, paprikával ízesítve, aztán jóétvággyal mind megette az egyik épp készülő festményét használva alátétként.

A világ egyetlen Hundertwasser állandó kiállítása Bécsben, a Hundertwasser KunstHaus-ban található, ahová tavaly mi is ellátogattunk.  A látogató a múzeum teljes területén csupa girbe-gurba talajon botladozik, mindenütt szabálytalan formák várják, csodajó, vidám színkavalkáddal megáldott festmények, grafikák. A földszinten egy dzsungelszerű-oázis mélyén egy kellemes hangulatú étterem is megbújik, ahol a Mester imádott csalánlevese is kóstolható. A múzeum négyszintes, az alsó két szinten a Mester gazdag életútját kísérhetjük végig, a felső két szinten pedig mindig időszakos kiállítások várják a látogatót.

A kiállítás elején részletesen bemutatják Hundertwasser nem mindennapi életének fő lépéseit. Ebből kiderül, anyja zsidó volt, viszont a második világháború alatt ő is, anyja is katolikus hitre váltottak, sőt belépett a Hitlerjugendbe is, és lehet, hogy ez volt életben maradásának záloga.

Tanulmányait és utazásait látva nyomon követhetjük útját és azt, ahogyan később a Bécsi Képzőművészeti Akadémia professzorának nevezték ki.

Hiszen egyszerre számított építésznek, festőnek, ökotudatos világutazónak és környezetvédelmi aktivistának.

A kiállításon belül a róla készült dokumentumfilmekben beszél hitvallásáról és arról, hogyan is látja a világot. Ezekből egyértelműen kiderült számunkra, hogy Greta Thurnberg, Leonardo di Caprio és a többi éghajlatváltozás-aktivita meg ökotudatos, fenntartható életmódot hirdető művész sehol nincs ahhoz képest, ahogy Hundertwasser élt, gondolkodott és tett is azért, hogy megvédje a világot a további sérüléstől és rombolástól.