A viadalt szeptember 5-én, a dél-afrikai Durban tartották, ahol az ifjú magyar tehetséget, Horváth Ákost (Arany Kaviár étterem) a hazai Chaine des Rotisseurs szervezet elnöke, Novák Iván és egyik tagja, Barka Áron (ARAZ Étterem, chef de cuisine) kísérte el. Erre a rangos versenyre különben a hazai tagszervezet folyamatosan, minden évben küld ifjú versenyzőket, akivel rendszerint az elnök és egy zsűritag is vele tart.
A vébé napján, kora reggel a kötelező alapanyagokon kívül szabadon választhatóak is kerültek a versenyzők elé. Azonban álljunk meg egy pillanatra a kötelező sor mellett. Ugyanis Horváth Ákosnak, a magyar versenyzőnek nem mindennapi kihívás lehetett a kötelező feladat: strucc, egy fokvárosi halfajta valamint papaya rejtőzött abban a „fekete dobozban”, amelyből mindenképp kellett készíteni a háromfogásos ételsort – előételt, főfogást és desszertet -, és minderre a receptíráson kívül (erre fél órát kaptak a versenyzők) három és fél óra állt rendelkezésére. A másik magyar résztvevő – Barka Áron – sajnos nem segíthetett neki, hiszen ő a kóstoló zsűri tagjaként nem kerülhetett kapcsolatba a versenyzőkkel, ráadásul minden tányér, ami elé került, anonim volt (csak egy sorszám szerepelt rajta), nem tudhatta, hogy épp kinek az ételét kóstolja a zsűri többi tagjaival együtt.
A versenyt a helyi szervezők élőben, a világhálón, angol nyelven közvetítették, miközben az elkészült ételekről profi fotósok készítettek felvételeket.
Két különböző feladaton dolgozott a 12 tagú zsűri: az egyik a konyhai munkát kísérte figyelemmel és pontozta, a másik kóstoló csapatként szerepelt. Húsz különböző országból érkeztek a versenyzők, a verseny eredményét Barka Áronnal összegezzük: „A struccot sokan kicsit nyersen hagyták, mivel ez helyi alapanyag volt, kevesen tudták, hogy kellene valójában elkészíteni. A versenyt megnyerő német versenyző viszont a sötét színű, vad strucchúst tökéletes állapotban tálalta elénk – nem is volt kérdés, hogy az ő főétele volt a legjobb. A második helyezett a kanadaiak újonca volt, a dobogó harmadik helyére a tajvani versenyző került. A mi Horváth Ákosunk az előkelő negyedik helyezést érte el, az értékelés során a zsűri tagjaiként elmondtuk, hogy jó volt a helyzet felismerése, rendezett a munkája, jól ízesítette a versenyműveket, a sütés és a mártás állaga nem volt még tökéletes. Számunkra különben az idei verseny azért is volt érdekes és tanulságos, mert a jövő évi világbajnokság színhelye éppen Budapest lesz. A helyszínt még keressük, az időpont azonban már végleges 2015. szeptember 11.”
