Szerbia fővárosa ideális célpont egy hosszú hétvégéhez vagy egy 4-5 napos családi kiruccanáshoz, ahol

a legfőbb szempont a lazaság, a megfizethető gasztronómiai élmények és az önfeledt szórakozás.

Alig négyszáz kilométerre van Budapesttől, vagyis autóval is gyorsan és egyszerűen megközelíthető, bár azt az induláskor érdemes bekalkulálni – különösen az útra szánt étel- és italellátmány összeállításakor –, hogy mivel Szerbia nem uniós tagállam,

a schengeni határon az áthaladó forgalomtól függően hosszú araszolásra is kényszerülhetünk.

Amikor először jártam Belgrádban, gyakorlatilag az egész várost lezárták, ugyanis Vlagyimir Putyin orosz elnök éppen akkor vizitelt a városban. Kapott is egy hatalmas légiparádét az egykori nándorfehérvári vár felett, amit zsúfolásig megtöltöttek a mámoros és büszke helyiek, valamint a látványosságokra éhes turisták.

Ezúttal viszont szerencsére nem volt sem tömeg, sem politikai célú hacacáré.

A belgrádi várat gyalog érdemes bevenni a boltokkal és vendéglátóhelyekkel zsúfolt sétálóutca, a Knez Mihailova felől. A régi fellegvár és az azt körülölelő Kalemegdan Park kényelmesen és gyorsan bejárható, a várfalnál pedig lélegzetelállító panoráma tárul elénk:

a szemünk előtt folyik össze a Belgrádot átszelő két nagy folyó, a Duna és a Száva.

Itt a gyerekek is megtalálhatják számításaikat; hatalmas élményt jelenthet számukra a világháborús tankokat őrző park, ahol minden kiállított harceszköz egy-egy darabka történelem – igaz, pont abból a korszakból, amire senki nem gondol vissza szívesen.

Kosárlabda-kedvelőknek érdemes elzarándokolniuk a belgrádi Crvena Zvezda csapat szentélyéhez, a vár területén található szabadtéri pályákhoz, ahol olykor a felnőtt csapat tagjai is megjelennek, és ahol a szurkolók a győzelmeket ünneplik.

Belgrád legtöbb helyről látható látványossága a 3500 négyzetméter alapterületű, 91 méter hosszú és 81 méter széles

Szent Száva-székesegyház. A világ egyik legnagyobb ortodox temploma viszonylag új:

bár megépítését már a 19. század végén eltervezték, és el is indították, a régió viszontagságos történelme miatt a munkálatok igazából csak a huszadik század második felében gyorsultak fel.

A teljes cikket laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár Világjáró rovatában olvashatják.