Ha szerepel a bakancslistánkon a londoni darts világbajnokság, július közepétől kötelező górcsővel figyelni, hogy mikor nyitják meg a jegyvásárlást a világhírű Alexander Palace (ahogy az angolok becézik: Ally Pally) honlapján. Mi is épp így tettünk, plusz jó korán megvettük a repülőjegyeket hatnapos időtartamra, hiszen kiszámíthatatlan volt, melyik nap leszünk olyan szerencsések, hogy bejuthatunk a darts katedrálisába.

Azonban hiába az előrelátó tervezgetés, a jegyeket szinte pár perc alatt felvásárolta egy közvetítő cég, amely aztán feketepiaci árakon értékesítette őket az őrült rajongóknak. Így jutottunk hozzá méregdrágán a január 1-jén fél 1-kor kezdődő, két elődöntőre szóló jegyekhez, amelyeket – sok-sok aggódás után – csak a két ünnep között kaptuk meg.

2026 első napján nyitva volt minden élelmiszerüzlet és sok más bolt is, mintha nem is újév napja lett volna. Ahogy pedig közeledtünk az Alexander Palace felé, már a metróban kabát nélküli, őrült fickók tűntek fel. Az emeletes buszra, ami már a helyszínen tett le, az egyik megállóban Super Mario és az általa megmentett Peach hercegnő szállt fel (persze ő is férfi volt). Az Ally Pally-nél – ahonnan hihetetlen kilátás nyílt Londonra – aztán elszabadult az őrület. Grincsek, bohócok, papok, apácák, francia nagyurak, Frédik, Bénik és felsorolhatatlan, mi mindennek beöltözött emberek tódultak velünk együtt a kapuhoz, ahol élő zene fogadta az érkezőket.

A hatalmas előtérben pezsgett a hangulat, egyesek a street foodokat célozták meg, ám a nagy többség a sörös pultok felé vette az irányt. A 32 fontos 5 literes sörös kancsót vitték a legtöbben, de fogyott a cider is rendesen. A darts katedrálisába lépve még feljebb kapcsolt a hangulat, mindenki jókedvűen és felspannolva várta a két mérkőzést. Aztán a speaker elindította a show-t, a bevonuló zenékre mindenki táncolt és énekelt. A 180-as dobások után mindenki felugrott, tízezer ember ugrált és kiabált együtt. Sőt, a rajongók a meccsek alatt sem nyugodtak: a felső sorokba helyet kapók a szerencsésebb, asztallal rendelkezőket ugratták jópofa strófákkal.

Tény: sokan már nem voltak szomjasak. Az egész olyan volt, mint egy sportesemény, egy hatalmas farsang, egy koncert és egy pár órát megkésett szilveszteri óriásbuli egyvelege.

Az i-re az tette fel a pontot, hogy kedvencünk, a skót Gary Anderson megnyerte a meccset angol ellenfelével szemben. De a másnak szurkolók sem akadtak ki, mindenki felajzva, boldogan távozott a meccsek után, amelyek hangulata sokáig elkísér. Olyan felejthetetlen élmény ez, amit egyszer érdemes megélni a helyszínen – már annak, aki kedveli a pár év alatt hihetetlen nagyot ment dartsot.

Hogy a darts-vb előtt mi történt Brightonban és Manchesterben, s hogy milyen volt a londoni szilveszter, arról a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár cikkéből tudhat meg még többet.