A júniusban megválasztott Luigi Brugnaro ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tengerjárókra kivetett esetleges díj csak egyike a lehetséges megoldásoknak, amelyekkel az önkormányzat rendezni kívánja az óriáshajókkal kapcsolatos problémákat.
Velence első embere bemutatta egy új hajózási csatornának is a tervét: ennek megépítésével a több ezer utast szállító óceánjárók az eddiginél is jobban megközelíthetnék a városközpontot anélkül, hogy kárt okoznának a tengeri környezetben. Az 1,2 kilométer hosszú csatorna megépítése 140 millió euróba kerülne.
Brugnaro elmondta, hogy máris megkezdte az egyeztetést a hajótársaságok képviselőivel a behajózási díj összegéről.
Nagy adóssággal küzd Velence
Az olasz sajtó szerint Velence első embere nem tesz mást, mint pénzt igyekszik szerezni az üres városkassza számára. Brugnaro sem titkolta, hogy jelenleg mindössze 200 ezer euró (60 millió forint) van Velence kasszájában, miközben a folyó költségek elérik a havi 80 milliót, valamint a városnak 800 millió euró adóssága is van.
A 40 ezer tonnánál súlyosabb tengerjárókat továbbra sem sikerült kitiltani a velencei városközpontból. 1997-ben 206, ma már évente mintegy 700 óriás vízi jármű köt ki a Szent Márk tér közelében. A tengerjárók évente közel kétmillió turistát hoznak Velencébe.
A pénzhiánnyal küszködő velencei polgármester októberben azt is felvetette, hogy eladja vagy árverésre bocsátja a velencei múzeumokban levő, nem olasz festőktől származó képeket, köztük egy Klimt- és egy Chagall-festményt is. Ezt Dario Franceschini olasz kulturális miniszter lehetetlennek nevezte, mert Olaszországban törvény tiltja a közgyűjtemények szétszórását, másfelől mind Klimt, mind Chagall szóban forgó alkotását elsőként a velencei biennálén mutatták be, vagyis nem igaz, hogy nem kötődnek a város történetéhez.
Vittorio Sgarbi olasz művészettörténész viszont azt hangoztatta, hogy az évente Velencébe látogató húszmillió turista úgysem Klimtért vagy Chagallért utazik a városba.
Forrás: MTI